2021


“Minden fejben dől el – kivéve a szekrényt, mert az a szobában” – Beszélgetés Robin O’Wrightlyval

Ediverzum-interjú (kérdező: Slezák Edit)


Mit tehetünk az illegális könyvletöltések ellen? – Beszélgetés Szabó Borka íróval és szerkesztővel

HazaÍrók podcast a Spotify-on (kérdező: Lukács Edina, Tormási Vyktória, Turóczi Patrícia)


Interjú Szabó Borkával, avagy Robin O’Wrightly kulisszatitkai

HazaÍrók Blog Műhelytitkok rovata (kérdező: Tormási Vyktória)


2020


„Szerzők a középpontban”-hét Robin O’Wrightlyval
2. nap: Interjú

GCK’s Book Review Blog (kérdező: Kikyo)


“Abszolút!” – interjú Szabó Borkával a.k.a Robin O’Wrightlyval

Magyar Szerzők Szigete (kérdező: Aurora Lewis Turner)

Videótartalom a navigációhoz

  • 1. Azt írod magadról, hogy „nagyon egyedi stílusban” írsz. Miben nyilvánul ez meg?
    00:32
  • 2. Hogy kezdődött nálad az írás? Mikor, minek hatására gondolkodtál el azon, hogy egyszer író leszel?
    01:39
  • 3. Mit gondolsz, másként nyúlsz egy szöveghez íróként, mint lektorként, korrektorként, tördelőszerkesztőként? Vajon egyetlen személyben megfér ennyi nézőpont, és szöveghez való viszonyulás?
    16:09
  • 4. Van valamilyen taktikád, amit alkalmazol az írás folyamata során? Egyáltalán egyedül nyugiban szeretsz írni, vagy kell hozzá egy kis nyüzsgés?
    18:04
  • 5. Íme egy gonosz kérdés: Ha csak egyet választhatnál, melyik lenne az: író, grafikus, lektor, tördelőszerkesztő, korrektor?
    20:04
  • 6. Azt mesélted magadról, hogy a gyermekeid és férjed az elsőszámú bétáid. Mindig könnyedén fogadták, hogy írsz? Vagy azért előfordultak apró összezörrenések?
    21:55
  • 7. Mit jelent számodra az „írói válság”?
    28:56
  • 8. Mi az a narrációs szatíra, amiben alkotsz?
    31:51
  • 9. Nagyon sok műfajban kipróbáltad magad. Melyik áll hozzád a legközelebb, és melyik maradt idegen a számodra?
    40:19
  • 10. Aki még csak most ismerkedik Robin O’Wrightly világával, melyik könyvedet ajánlanád kezdetnek, amolyan ismerkedő jellegű kötetnek?
    46:03
  • 11. Van olyan téma, amihez nem nyúlnál? Ami zavarba hozna téged? Idegen a számodra?
    55:59
  • 12. Milyen volt Krencz Nórával együtt dolgozni? Mennyire részesíted előnyben a társszerzőséget? Hogyan menedzselitek az időtöket? Mi segít abban, hogy hatékonyan összedolgozzatok?
    1:00:19
  • 13. Látom, még számos könyv van a tarsolyodban. Milyen megjelenésekre számíthatnak olvasóid és mikor?
    1:11:38
  • 14. Mit gondolsz a könyvkiadás helyzetéről a mai Magyarországon? Neked már több éves, és sokkönyves tapasztalat áll a hátad mögött. Mit mondanál egy kezdő írónak, vágjon bele, vagy inkább felejtse el örökre és kezdjen bele valami másba?
    1:18:16

Az interjú szöveges leirata itt olvasható el.


Kérdezz-felelek

Miért használok idegen nevet?

Az írói létem csak az egyik személyiségemé. Azért választottam ezt az uniszex nevet, hogy egyrészt elkülönítsem a „civil” könyves éne(i)mtől (illusztrátor, lektor, korrektor, tördelőszerkesztő), másrészt, hogy objektíven, entitásomtól függetlenül szemlélhessék a műveimet, harmadrészt meg, mert imádom az álneveket. Nem szégyellem, hogy magyar vagyok, sőt. Ellenben szeretem a multikultit, mivel tinédzser- és ifjúkori éveim nagy részét nemzetközi környezetben éltem le, felnőttként pedig találkoztam a saját gyökereim külföldiségével is.

Hogy kezdődött minden?

Grafomániára predestináltattam reneszánsz ember apukám és billentyűmágus anyukám jóvoltából, és több esztendős kiadói tevékenységem okán is (2009-2016, 2017-2019 között).

Először olvasni kezdtem és abba beleszerettem, így rájöttem, ha írok, akkor mindig lesz mit olvasnom. 12 éves korom óta írok tudatosan, 2007-ben kezdtem írni újságoknak, blogoknak, kiadóknak is. 2009-2011 között írtam meg első regényem – húsz nap alatt, ez biztos; de pontosabb dátumra sajnos nem emlékszem -, 2015-ben pedig publikáltam az első kiadást. 2017 és 2019 között hivatásos szerzőként főállásban írtam, ma összegyűlt annyi könyv, hogy főként a kiadásra koncentráljak, így a civil életem a saját, szerzőket és kiadókat támogató szerkesztőségi vállalkozásomhoz köt. De a szívemben mindig író leszek! ;)

Mit írok?

Műfajban mindenevő vagyok, regényeket, dialógusokat, jeleneteket, novellákat és néha verseket osztok meg. Étoszom, hogy minél több zsánerben és célcsoportnak írhassak, mert azt vallom, hogy mindannyian egy nagy étlap választéka vagyunk, ahol ugyanúgy keresik a gulyáslevest, mint a tiramisut, és szeretném, ha minden szinten, jó étvággyal fogyasztanák a munkáimat.

Túl vagyok számos könyvön, és előttem van tervben még egy rakás másik, nagyon remélem, még sokáig alkothatok. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.

Miért írok?

Grafománságom oka: az írás számomra életmentő, túlélő terápia, hogy ne bolonduljak meg (jobban), és hogy fennmaradjon belőlem valami akkor is, ha már az unokáim is az Elíziumi Alkotótábor tagjai lesznek… Megszállott vagyok: bárhol, bármikor és bármire képes vagyok írni, ha hagynak.

Kiért írok?

A családom az első számú támogatóm: a gyerekeim és a férjem az ifjúsági sorozatom bétái, anyukám és a testvérem nagyon büszke rám. Apám, ha köztünk lenne, szintén örülne, de így az egekből, könnyekig hatva, néha esőt sír.

Mit szeretek a legjobban?

Az írást magát kedvelem az egész könyvalkotásban a legjobban. Aztán a rajzolást az írás mellé, ami inspirál. A legvégén pedig a borítótervezést és a tördelést; ezeket, ha tehetem, én készítem el. A korrektúrát ilyenkor kiadom, mert a saját hibáimra vakfoltos vagyok, lássa inkább szűz szem. Ami kevéssé az asztalom, az a marketing, de hát csinálni kell. Az olvasók a létükkel jutalmaznak meg.

Mi a mottóm?

Persze úgy nézek ki, mint aki ezer fokon pörög, de azért ez nincs így. Van írói válságom nekem is, az Egy mondat per nap-módszerrel gyógyítom. A legjobb írói tanács, amit valaha kaptam: „írj mindennap legalább egy mondatot!” Azért, mert bevált. A legrosszabb megjegyzés, amit kaptam: „tuti, hogy tőled nem olvasok el semmit”, de ezekkel nem foglalkozom. Aki nem olvas, az nem célcsoport, ennyi.

„Nem szerethet mindenki!”

Presser Gábor

Mi az, ami csak rám jellemző?

A narrációs szatíra.

Meddig írok?

Az írás egy korszak, úgy néz ki, életfogytiglani. Ezért ezentúl szeretnék úgy haladni az írással, ahogy a legjobb, és célom kiadni a könyveimet, ismertté válni, persze pénzt is szerezni belőle, aztán apám életművét öregbíteni, boldoggá tenni a kölyköket, meg a szüleiket is. Úgy érzem, ennek egy része már megvalósult, szóval jöhet a gazdagság és a hírnév. Na jó, vicceltem. :D

Igazából ezer évre tervezek. Kétszáz évre már bekerült egy időkapszulába versem és rajzom, szóval nem rossz az irány. ;)


Interjú Robinnal a közelgő Könyvfesztivál kapcsán

Imádom a Könyveket (kérdező: M. Baranyai Anikó)

87005626_2417274431936281_7785892348839329792_n
bovebben_gomb

2019


Regény az ifjúságnak – interjú a Tripiconi sztori szerzőjével

Álmok Útján Blog (kérdező: Isabel Healian Rose)

autumn-1869160
bovebben_gomb

„Ha egy író épp nem csinál semmit, akkor is dolgozik: gyűjtöget” – Robin O’Wrightly mesél

Magyar Szerzők Könyvei Magazin (kérdező: Kovács Ági)


Luthien interjúja Robinnal

Luthien Könyvvilága (kérdező: Luthien Lovemagic)

2019-05-06_osszes.jpg
bovebben_gomb

#Wetoo2 – avagy a magyar válasz A szürke ötven árnyalatára

Álmok Útján Blog (kérdező: Isabel Healian Rose)

ROW_montazsok_testcseresszamadas-Bella
bovebben_gomb

Robin O’Wrightly látképe a 26. Budapesti Könyvfesztiválról

Álmok Útján Blog (kérdező: Isabel Healian Rose)

Borka2
bovebben_gomb

Jön a Könyvfesztivál! – Robin O’Wrightly az Imádom a Könyveket standjára készül

bovebben_gomb

„…A VERS A LEGSZUBJEKTÍVEBB MŰFAJ” – Mini interjú Robin O’Wrightly írónővel

Álmok Útján Blog (kérdező: Isabel Healian Rose)

interjú1
bovebben_gomb

2018


Budapest Bristol-interjú

Az irodalmi magazin FB-csoportjában (kérdező: Brunner Tamás)

– Hangszeren játszol?

– Sajnos nem. Zongorázni szerettem volna tanulni, de nem sikerült eljutni a két kezes függetlenítésig. Énekelni tudok, valaha amatőrként-félprofiként műveltem is.

– Feladat, munka, szórakozás, hivatás, melyik igaz az írásra, nálad, természetesen?

– Mind a négy!

– Volt már, hogy azért írtál – nyírtál – ki szereplőt, mert teljesen kibírhatatlan személyiség volt?

– Nem, de olyan előfordult már, hogy valós személy avatárja volt egy csapatban, ám az eredeti csúfos módon távozott, így az avatárt is ki kellett írnom. Mindketten élnek, megnyugtatásul. Ha nálam valaki meghal, az a történet része, spontán nem nyírok ki senkit.

– Ki a legszívmelengetőbb mellékszereplőd? Úgy általában, ki a legbarátságosabb mellékszereplő, lehet film is.

– Szeretem a lánglelkű, de melegszívű, látszólag béna, szürke, de mégis bolondos, egyedi kisegereket. Vive l’ambivalence! Nálam az egyik főhősöm húga ilyen, Eloïse-nak hívják. Nem olvasták még, mert egy sorozat része, ahol az a kötet, amelyikben szerepel, csak 2020-ban fog megjelenni.

– Írtál már szomorút?

– Igen, és fájt. Fogok is még, és az is fájni fog, de néha muszáj.

– Képzeletben sétálj el Keleti pályaudvartól a Mátyás térig – jó hosszú –, mondd el, merre mennél, és mi jut eszedbe, ha ott vagy? De lehet más a helyszín.

– Hazamennék inkább, mert a Keletinél lakom, csak a másik irányban. De viccen kívül, ha a Mátyás térre kéne mennem, akkor tudom, hogy Farkas barátomat látogatnám meg. Gyors léptekkel, határozott tekintettel mennék, mert nem nagyon szeretem azt a környéket. Amúgy, ha sikerült volna odaköltözni, a Dobozi utcában laknánk, de ott most autók laknak. Ez is egy könyv lesz, ha megírom. Nem mennék gyalog, bár szeretek talpalni, de most inkább 7-es és 99-es busz. Hideg van, és én könnyen megfázom, most is köhögök. Utazás közben pedig tudok írni a mobilomba, azért is jobb a busz.

– Mesét írtál már? Más-e gyereknek írni, mint felnőttnek?

– Igen, bár félbemaradt. Teljesen más, nagy kihívást igényel. Már a 12-es ifjúsági sorozatom, amelyben Eloïse szerepel, szintén hasonlóan kihívó, mivel a romantikát teljesen máshogy kell kezelni. Felnőtteknek könnyebb írni, miközben pedig a gyerekeknek kellene inkább.

– Merlin vagy Arthur, esetleg Lancelot?

– Lady Guinevere. Annak ellenére, hogy androgünnek tartom magam. (BB: Jogos, így jár a kérdező, ha férfi és nem lép ki a szerepéből 😊 )

– „A görkorcsolya vakmerőség.” Mit szólsz ehhez a mondathoz?

– Hogy szerettem ifjúkoromban vakmerő lenni. De ma már örülök, ha a két lábamon meg tudok állni. Minden vakmerőségemet a karaktereimre hagyományozom. Így lehet az, hogy közülük kettő 12 gyereket nevel, ebből három ikerpárt. Na, ott lehetnek görkorcsolyás balesetek dögivel!

– Ha éjszaka felkelnél, mert éhes vagy, de eszedbe jut egy jó történet, mit nyitsz ki: a hűtőt vagy a noteszt?

– Egyszerre a kettőt, mert mobilon jegyzetelek (ezeket a válaszokat is abba írom most). Persze közben, hogy a hűtőajtó nyílna, a mobilt meg elejteném, és betörne a kijelzője a konyhakövön. True story. :D

– Hol leszel majd 120 év múlva?

– Remélhetőleg az éltető anyaföld részeként valahol. De egy versem és egy rajzom az újpesti vásárcsarnok időkapszulájában, ez már biztos. A könyveim meg remélhetőleg a könyvtárakban, polcokon, kezekben, szemekben, agyakban, szívekben. Egy 12 éves Miró nevű kisfiú engem olvas az ágyán hasmánt fekve, és élvezi a könyvet. Ezt konkrétan láttam még pont ennyi idősen álmomban, szóval talán ott.

– Köszönöm a válaszokat  és a közreműködést.

– Én köszönöm a kérdéseket! :)

Olvass a csoportról:

bovebben_gomb

Álmok útján blog-interjú

(kérdező: Isabel Healian Rose)

isabelhealianrose
bovebben_gomb

Anya olvas-blog interjú

(kérdező: Nagy Dorina)

anyaolvasblog
bovebben_gomb

Ana Blogja-interjú

(kérdező: Barta Laura)

anablogjainterju
bovebben_gomb

Magyar Szerzők Könyvei Blog-interjú

(kérdező: Kovács Ági)

magyarszerzokinterju
bovebben_gomb

KR ViLáGa – Ismerd meg hazánk íróit!

(kérdező: Bakos R. Laura)

krvilaga
bovebben_gomb

2017


Naszvadi Judit: A Mi Múzsánk

interjúalanyként való szereplés

Borító
bovebben_gomb

Watchaholics-interjú

(kérdező: Erberling Judit)

watchaholics
bovebben_gomb

Egy Elképzelt Könyv-interjú

(kérdező: É. Tóth Judit)

elkepzeltkonyv
bovebben_gomb

2016


Riport

(kérdeznek: az olvasók)

bovebben_gomb