Az amulett rejtélye

1. rész

2. rész >

Hátszöveg

Van egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.

Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.

Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.

Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban?

Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord?

És mi történik akkor, ha ellopják tőle?

Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?

BELEOLVASOK

Adatok

Cím: Az amulett rejtélye
Szerző: Robin O’Wrightly
Műfaj: ifjúsági sci-fantasy kalandregény
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Mogul
Terjesztés: online
ISBN: 978-615-5668-17-3
Terjedelem: 454 oldal
Illusztrálta: Szabó Borka, Váczy Jépont Tamás

Idézet

“Rohant előre az erdőben, nem tudta megállapítani, hogy a sötétség éjszakába vagy hajnalba fordul, de az összes tagja sajgott, viszont érezte, hogy menekülnie kell, minden porcikája vitte előre.
A fák közötti aljnövényzet és az alacsony ágak meghajolva recsegtek-ropogtak, amerre futott, és ahol néha a terepszint változása miatt megcsúszott, surrogott egyet az avar.
Hallotta a saját lihegését és a szívverését a fülében, érezte a levelek éles széleit az arcán.
„Csak jussak ki innen” – tartotta magában a lelket ezzel a gondolattal, de a következő pillanatban elhasalt valamiben, érzett a nyakán egy rándulást, és minden ereje elhagyta.
Szemei kék fénnyel felvillantak, majd kihunytak, még sóhajtott egy utolsót, behunyta szemeit és nem mozdult többet.
Érezte, amint egy ismeretlen lény nagy zörgéssel megérkezett mögé, és mellé lépett egy láb, majd egy kéz ugyanabban a pillanatban az ő karjához kapott. Résnyire nyitotta szemeit, és látta a fekete csizmás alakot, amint kezébe vette az ő lassan fényét vesztő amulettjét.
Hosszan nézegette, aztán egy jól irányzott mozdulattal eldobta valamerre az erdőbe, azzal eltűnt a sűrűben, hogy többé sose lássák egymást…
„Itt a vége, meg fogok halni” – ez járt az eszében, mielőtt…”

Olvasói vélemények

Méltán mondhatom, hogy nekem a 2018-as év egyik kedvence lett ez. Mert egyszerűen annyira magával ragadóan lett megírva, hogy alig tudtam letenni. Nem tipikus történet, de talán azért tetszett annyira nagyon. Repesve várom a következő részt, remélem mihamarabb olvashatjuk majd!
~ Anarchia Könyvblog

Robin O’Wrightly negyedik könyvét úgy vettem a kezembe, hogy pontosan tudtam mit kapok majd tőle. Egy újabb sziporkázó humorú és egyedi történetet, amit sosem fogok elfelejteni. Tudtam, ez nem az a könyv lesz, amit évek múlva a sötétség homályából kell előkaparnom a gondolataimban. Valójában még ennél is többet kaptam. Egy rendkívül profin felépített remekművet, ami ráadásul sorozat(!), vagyis még koránt sincs vége. Robin O’Wrightly hozzányúlt egy olyan témához, ami már sok más író fantáziáját mozgatta, de még nem mertek belekezdeni. Ő megtette, és mindezt lenyűgözően igényes módon.
~ Krencz Nóra, szerző

MEGVÁSÁROLOM