Sorozat: Tripiconi sztori
Hátszöveg
A tripiconi szigetvilágban és föld alatt is felgyorsulnak az események: a két csapatra oszlott küldetésteljesítők, a Savájeél és a Lantanera külön-külön próbálnak mindennap előbbre jutni a rejtélyek szövevényében, és esténként és reggelente megbeszélést tartani. A második nap azonban földrengés sújtja Perallantisz Városát, melynek epicentruma felett pont Daniel és a Pontik tartózkodnak, ez a szerencsétlenségük. Vagy mégsem? Mert innentől kezdve minden bonyolultabb, de egyszersmind komolyabb is lesz: a Pontik és az Amaták közös sorsa is megpecsételődik…
A Tripiconi sztori harmadik, A lantidák felfedezése című részében a nem mindennapi szigetország és az alatta elterülő, hihetetlen világ kalandos és érzelmekben gazdag története új fordulatot kap, megmutatja a titkait. A már megkedvelt szereplők még közelebb kerülnek egymáshoz, és régi ismerősök is felbukkannak a történetben. Ebben a részben minden szál összefut, de még nincsen vége, korántsem…
- Mi történik Daniellel és Arabellával a földrengés idején?
- Létezhetnek-e a legendás lantidák, a földfelszíniek és a földalattiak mindent túlélő hibridjei?
- Meddig bírja egy sérült atlantida a Városban?
- Lehet-e jövője egy felszíni srácnak egy földmélyi lánnyal?
- Megtalálják-e az Amatákat, Hieronimuszt és Szolt?
- Vajon mi vagy kicsoda köti össze Tripicont és Perallantiszt még rajtuk kívül?
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!
Adatok
- Cím: A lantidák felfedezése
- Szerző: Robin O’Wrightly
- Műfaj: ifjúsági sci-fantasy kalandregény
- Kiadás éve: 2021
- Kiadó: Mogul
- Terjesztés: online
- ISBN: ePub 978-615-6170-27-9
- Terjedelem: 556 oldal
- Illusztrálta: Szabó Borka, Váczy Jépont Tamás
Idézet
Való igaz, mindennap a halál és a bukás ugyanúgy leselkedett rájuk, mint a túlélés és a siker jutalma. A különbség annyi volt, hogy míg az elsőt könnyűszerrel elérhették, a másodikért meg kellett dolgozni.
– Ne legyetek már kishitűek, gyerekek! Egész idáig csodák sorozata vezérelt titeket, és most egy kis lakattól megfutamodnátok?!
Ha van isten, ilyenkor miért hagy magunkra?!
Ahogy Isten keveri a kártyákat, nem kever úgy senki!
Eszébe jutott egy idézet a jó öreg Antoine de Saint-Exupéry-től: „Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Nem fordult meg, de érezte Gregoria pillantását a hátán. „Most egy irányba nézünk. Talán van remény.”
Olvasói vélemények
Tinikoromban imádtam volna ezt a történetet, és most, hogy háromszoros tini vagyok, még mindig sikerült élvezetet találnom benne. Helyesek ezek a gyerekek és fiatalok, de még a felnőttek is. Legszívesebben azt mondanám, hogy talán túl sok szabadságot adnak az utóbbiak a kicsiknek, de szerencsére ezek a srácok rá is szolgálnak a bizalomra. Valami perverzió lehet nálam, hogy szeretek sebesülésekről, betegségekről és az ezeket követő gyógyulásról olvasni, és ebben ez is volt, meg persze a sok kaland. Kicsit furcsálltam, hogyan egyezhettek bele a lengyel feltételeibe, végül ezt is briliánsan megoldották. Kellemes olvasmány volt, kikapcsolt. Remélem, hamarosan jön a folytatás, mert az a függővég…
~ Városi Emese
Mindig letud nyűgözni, mindig megtud nevettetni, a jóízű poénjaival, és történeteivel, ezzel sem volt másképp. ❤ De már most várom a negyedik részt, a további izgalmakat, mert ez így nem maradhat. :P Robin O’Wrightly újabbnál újabb utazásra viszi magával az olvasóit, akár legyen szó, lélektani, thriller, pszicho-thriller, sci-fi, fantasy, és szatíráról. Ráadásul minden egyes történetében megtalálható egy csomó érzelem, minden egyes történetében tudja fokozni a feszültséget, és a legeslegjobb humor, ami mosolyt csal az olvasói arcára, ettől lesznek annyira élvezhetőek a történetek, az írónő beleadja szívét lelkét, és még annál is többet, így válnak szerethetővé a karakterei, és én ezért is imádom a regényeit. ❤
~ Törpillaa
Méltó folytatása az előző részeknek. Úgy érzem, ahogy haladunk előre a történetben, könyvenként kicsit mindíg komolyabb lesz a regény. De ez így is van jól.
~ fejesgabor
Már kíváncsian várom a folytatást.
Sokszor szoktam azt mondani, hogy nagyon boldog vagyok, ha látom az írói fejlődéseket, a haladást. Itt azonban sajnálattal vettem tudomásul, hogy ez Robinnál elmaradt… Most, hogy picit mindenkit megleptem, elmondom, hogy szerintem nem kis teljeseítmény kell az egyre jobb alkotások születéséhez; ám ahhoz is legalább ennyi kell, hogy hozzuk azt a színvonalat, melyet az első résszel megalapoztunk. Sok sorozat azért merül ki, mert a szerző nem képes tartani azt a mércét, melyet az olvasók elvárnak tőle. A Tripiconi első része megfog, de a másik kettő ugyanolyan szorosan magához köt. Semmivel sem mutat csökkenőbb tendenciát, és ezért le a kalappal az írónő előtt. Már csak ezért érdemes a kamaszaink kezébe adni.
~ Álmok útján blog
Képtár
(feltöltés alatt)
Könyves adatbázis
Könyvek sorban 