narrációs szatíra

Mentálhigiénés besorolás:
Antidepresszáns terápia

Szuperdózis!


Sorozat: Erelem-trilógia 1-3., narrációs szatíra


Hátszöveg

Szereted a romantikus regényeket? Akkor ezen tutira kiakadsz!
Esetleg pont utálod azt a zsánert? Akkor ezt a sztorit imádni fogod!
…Vagy nem.

Az XLM (teljesen eszetlen szerelem) az Erelem, Erelemkettő és Mexerelem „3 in 1” csomagja; egy őrült tempójú, iszonyatosan vicces, abszurdan valóságos, bármely embercsoportot felzaklató, mégis empatikus szatíradömping.
Minden szereplője fiktív személy – kivéve egy kameózó celebet –, de van az a nyugtalanító bája, hogy általa bárkit felismerhetünk az ismeretségi körünkből itt-ott – például a tükörben.

„A narrációs szatíra az, ahol az író kiidegeli magát,
és ha már ott van, az olvasót is.”

Robin O’Wrightly

Minden igyekezetünk ellenére, vagy tán azért: 18+ besorolás – LMBTQ+ tartalom! Csak felnőtteknek, vagy akik már nem járnak óvodába. Ha pont dadus vagy, akkor sajnos csak otthon olvashatod, félhomályban, a takaró alatt.

Szex nincs benne, se trágárság, szóval amúgy uncsi. Na jó, senkinek sem ajánlom!

a korhatár-besorolást a fülszövegbe írásért felelős munkatárs

Ezt kéretik kihúzni, a kollégát azóta elbocsátottuk, a helyét felszántottuk és behintettük sóval.

a szerkesztő

Milyen kollégát? Ugyanitt szerkesztőt keresünk!

a vezető szerkesztő

Jól van már, megyek olvasni, mert a végén könyv se lesz!

Te

Olvass bele!


Adatok

  • Cím: XLM (teljesen eszetlen szerelem)
  • Alcím: narrációs szatíra
  • Szerző: Robin O’Wrightly
  • Műfaj: romantikus abszurd paródia
  • Kiadás éve: 2022
  • Kiadó: Talentum House
  • Terjesztés: online
  • ISBN: 978-615-82136-2-2 (ePub), 978-615-82136-3-9 (Mobi)
  • Terjedelem: 628 oldal (A5 méretre számolva)
  • Nem illusztrált

Idézetek

„Ott ültek a kanapén, és összenőttek a szívüknél, hogy egy sebészalakulat se tudta volna szétműteni őket. Nem is kellett. Ott és akkor értek össze, és ahogyan, és amikor az a legtökéletesebb volt. Talán egy félóra is eltelt, ameddig csak ölelkeztek és csókolóztak, és megint ölelkeztek, és én meg itt már egy nagy halom papírzsepit elszipogtam, mert annyira romantikus volt az egész. (…) Hála Istennek, négyesben maradtak, a két szerelmes gerlice, az olvasó, az író, meg a túró. Hajnalba fordult már az idő, mire az egymásban elmerült szerelmesek kibontakoztak az ölelésből, és hanyatt dőltek a kanapén. Eloltották már a lámpát. Egymás mellett feküdtek, nézték a nappali ablakán beszűrődő fénypászmákat, amiket az utcán elhaladó autók vetettek végig a falon. „Az évezred új csillagai, amiket bámulhatunk” – tört felszínre Tildából a filozófus attól a nagy szerelemtől, ami megtalálta őt. Pontosabban felkereste és nemleges adóigazolás felmutatására kötelezte… Érezte és tudta, életében először és talán utoljára ő volt a világon a legszerencsésebb adócsaló.”

(Erelem)

„Javíthatatlan szadista vagy.”
„Nem. Csak tabudöntögető romantikus. Ezt Tarantino is komálná… Vagy Almodóvár?”
„Egy álmodó vár… Marha késő van. Sipirc, aludni!”
„Ugyan már, csak 0:42, ez az élet értelme. Hol van még a 2:22, és a 3:33?!”

(Erelemkettő)

– Ó, Alejandro, miért vagy te Alejandro? – kérdezte a csodálatosan tüzes szempárral megáldott színművésznő a fantasztikusan elbűvölő mosolyú színművészt. – Tagadd meg atyád, és dobd el…
– Ennyi! – hallatszott be a rendező határozott üvöltése a játéktérbe, a széke felől.
– Csicsókavirágaim! Ez meg mi a PÍTY volt?
Egy XXL-es méretű, baseballsapkás, szakállas és szemüveges fickó volt a direktor pólóján, aki teljesen hétköznapi, latinos kinézetű, átlagember fejű, középkorú férfi hírében állt. Tök máshogy nézett ki.
– Nos, hát a szövegem! …Nem? Ez a szövegem volt, nem?! – rebegtette pilláit a nő.
– Hahh… – sóhajtott fel a rendező, és lesajnálva nézte őt. – Téged sem az eszedért szeretlek. Nem. Téged az eszedért sem szeretlek. – Majd rákiabált: – Újra! Több átéléssel! Szereted Alejandrót! Sőt! Imááádod Alejandrót! Azt kívánod, bárcsak úgy hívnák, hogy Magnus vagy Angus, vagy Kisbusz! Meghalnál érte! Meg is fogsz halni! Nem most! – nyúlt le az ájuláskész pozőzhöz. – …Kelj föl! Majd a film végén!
Tapsolt kettőt, majd visszatért a direkt szereposztó posztós direktori székéhez.

(Mexerelem)

Olvasói vélemények

A regényírók Tarantinója új műfajt teremtett.

~ J. Soldier, író

Robin O’Wrightly, te nem vagy százas!

~ L.J. Wesley, író

Aki szereti ezt a műfajt, ami kacagtatással, happy-end-del, romantikával jár együtt, annak ez a történet tökéletes választás, ha az említettek közül egyik sem az ő asztala, hát akkor pont azért ajánlom, hátha mégis rákap az ízére, mert egy jól irányzott humor mindenki életébe kell.

~ BookWorlds blog

Csak e-bookban kapható.


Képtár


Könyves adatbázis

moly_logo

Korábbi kiadások


Jó tudni!

Hogyan olvassuk ezt a művet biztonságosan a közösségi közlekedésben?

Úgy érzem, felmerül az igény bizonyos műveim megcímkézésére: „Vigyázat, tömegközlekedésen olvasni nem szabad, mert a röhögéstől megszakadni készülő olvasóra ferde szemmel nézhetnek az utastársak!” :D Mindenkori javaslatom, ha mégis megtörtént a baleset:

  1. mutasd meg a többieknek (olvass fel belőle akár);

(+ aki észlelést szeretne írni Molyra, ne fogja vissza magát, bár itt inkább észvesztés van, mint lelés ;) )

  1. fogd rám, hogy én tehetek róla. :D

Ha ilyet mondana a sofőr, hogy „Ez első felszállós busz! Mutassa fel a jegyét vagy a bérletét… Azt a könyvet meg nagyon sürgősen tegye el, vagy leszállíttatom!”, akkor… fizetek neked egy jegyet a következő járatra. De ehhez komoly bizonyíték kell! (Pl. a sofőr.) :D


Mi az a narrációs szatíra?


Miért kapott összevonást ez a sorozat?

Mert egyben minden jobb. Mivel ez a sorozat lezárult, többet nem lesz papírban elérhető, így észszerű volt ilyen formán megőrizni az utókornak. És miért ne olvashatnád egyben az egészet, ha megvan, és te amúgy is “bírod a metált”, azaz elviseled a fárasztó humort sok-sok oldalon át?! ;)

Hírdetés