Mentálhigiénés besorolás:
Antidepresszáns terápia
Sorozat: narrációs szatíra
1. rész: Erelem (eszetlen szerelem)
Egy naiv szőke és egy rovott múltú adóhivatalnok eszetlen szerelemmel bénázik végig együtt az író teljesen komolytalanul komoly könyvén.
2. rész: Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem)
A nem annyira naiv vörösesszőke és a javulásra kész adóhivatalnok további eszetlen szerelemmel és egy váratlan segítőtárssal bénázik tovább a végkifejletig, mialatt az író idétlen gyerekdalokat énekel, és egy szerkesztő majdnem bajba kerül.
3. rész: Mexerelem (triplán eszetlen szerelem)
A nyugalom szigete és a tüzes „vizes” karambolozik, nemcsak az autó, de a humán karosszéria területén is egy olyan eszetlen történetben, aminek a közepén van a vége, és tele van cseresznyével, meg az ötödik elemmel, ami a szer-.
Hogyan olvassuk ezt a művet biztonságosan a közösségi közlekedésben?
Úgy érzem, felmerül az igény bizonyos műveim megcímkézésére: „Vigyázat, tömegközlekedésen olvasni nem szabad, mert a röhögéstől megszakadni készülő olvasóra ferde szemmel nézhetnek az utastársak!” :D Mindenkori javaslatom, ha mégis megtörtént a baleset:
- mutasd meg a többieknek (olvass fel belőle akár);
(+ aki észlelést szeretne írni Molyra, ne fogja vissza magát, bár itt inkább észvesztés van, mint lelés ;) )
- fogd rám, hogy én tehetek róla. :D
Ha ilyet mondana a sofőr, hogy „Ez első felszállós busz! Mutassa fel a jegyét vagy a bérletét… Azt a könyvet meg nagyon sürgősen tegye el, vagy leszállíttatom!”, akkor… fizetek neked egy jegyet a következő járatra. De ehhez komoly bizonyíték kell! (Pl. a sofőr.) :D
“Erelem-trilógia” bejegyzéshez ozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.