Az elmúlt időszakban megszaporodtak a kritikára való felkérések, amiért megtisztelve érzem magam, és meglehetősen nagy felelősséggel ruház fel. Fontos, hogy minden könyvet igyekezzek tényleg semlegesen, olvasói és/vagy szakmai szemmel vizsgálni, illetve odafigyeljek a szerző lelkivilágára és stressztűrésére is. Kicsit úgy kell szemlélnem az egészet, mintha én fogadnám a kritikát íróként. Ami eredendően jó kiindulási pont, viszont mindannyian mások vagyunk.
...Avagy mi minden történt egy író szemszögéből az idén? (Ráadásul egy ideig tényleg nem láttam, de már jobban vagyok. :D ) 2021 sok szempontból vízválasztó év volt, kicsit érdekesebbre sikerült, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Sőt! :)
Hozzátenném: nem az enyém! Azonban ettől teljesen függetlenül óriási. :) Mi ez a beleolvasó tulajdonképpen? Miért fontos ez a lehetőség az írónak és az olvasónak? Körbejárjuk egy kicsit a témát.
Ha már így magunk között vagyunk, megvallok töredelmesen egy dolgot. Vannak reszlijeim. Elméletileg két papírkönyvvel hosszú ideje tartozom az olvasóimnak. A jó hír: nem felejtettem el, folyamatban van a megvalósítás. Rossz hír: egyelőre nem tudom, mikor. Idén biztosan nem... Kifejtem, miért. De a végére azért tartogatok ám jó hírt... Szóval olvass belém! :) Mi lesz … Itt sincs papír… (Paper shortage 2. edition) részletei...
2021-ben újra megrendezésre került a közönségszavazatok alapján lebonyolított Dugonics András Irodalmi-díj. A 23 kategóriából idén a Szépirodalom soraiba jelöltetett az Emlékkönny, és a harmadik helyezést vitte el a legnagyobb örömömre. De nézzük meg kicsit közelebbről a történteket!
Könyv. (Mi más? :D ) Egy blogsorozat úgy döntött, önálló életet kezd könyvben, kibővítve és megszépítve. Közérthetően a könyvkiadó-szerkesztőségi munkálatokról mindenkinek, aki érintett vagy akit érdekel. ;)
Jogosan kérdezik, ha valami ennyire nem megy, miért nem adom fel? Azért, mert feladni könnyű. Van egy dal, aminek a vége: "rest if you must but don't quit" azaz "pihenj, ha kell, de ne add fel". Akkor se add fel, ha van rajta bélyeg!
Klón kéne... sőt egy egész klónhadsereg. (Rendhagyó poszt következik.) Érezted már valaha, hogy egyedül kevés vagy? Én rájöttem pár dologra, leírom, hátha neked is segít. :)
El kell ismerni: az elmúlt időszak bezártsága kétszer annyira volt hosszú, mint amennyit egy átlagos introvertált személy ki tud bírni. Így aztán már alig vártuk, hogy végre kiszabadulhassunk komolyabb könyves rendezvényekre, ahova nem kell a védettségi igazolvány. És hát szánom-bánom, de vagy dolgoztam - még nem írhatok róla -, vagy írtam - akkor meg nem olvasok -, a kettő mellett pedig tűkön és egyéb zavaró dolgokon ülve vártam a 92. Ünnepi Könyvhetet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül! Mégis akkor miben volt különleges, hogy most így hirtelen írjak róla? Mindjárt kiderül! ;)
Amikor elkezdtem ezt a sorozatot, alapvetően nem voltak túl drámai elképzeléseim, sem hagymázos rémálmaim arról, hogy mit csinálok, ha lesznek olyan hónapok, amikor nem lenne mit tennem a blogposztomba. Nem esem kétségbe. Elérkezett a második olyan hónap, amikor nem igazán tudok mit felmutatni olvasás terén, mert vagy nem fejeztem be őket, vagy saját könyv - ami valljuk be, barátok közt sem ér. :D Akkor mi maradt? Nézzük meg, mik vannak nálam, és miért áll az olvasásuk?
Könyvek sorban 