Egy igen(csak megkínzott betűnem)zet története

Cirka hét esztendeje robbant be az életembe. Öt éve kiadtam elektronikusan. Két éve szintén, mert papírban nem sikerült. Azóta vajúdok vele. Mi az? Szerintem már sejtitek, miről lehet szó, de nem meritek elhinni ezt a csodát, ahogy én sem. Pedig az Emlékkönny itt van, már a nyomdában, pár hét múlva megszületik, megfoghatom. Megfoghatom!

Holnap jön a Könyvhét

Ennél konkrétabb nem lesz: holnap, azaz június 9-én kezdetét veszi a 93. Ünnepi Könyvhét. 2016 óta íróként is megjelenek rajta, ami nagy megtiszteltetés nekem. A covid után nagy fellélegzés egy-egy ilyen esemény, és alig várjuk már, hogy minden szociális fóbiánk ellenére végre együtt legyünk mi, könyvmolyok. De mi vár ott ránk?

Hogyan lettem nem blogger?

Az elmúlt időszakban megszaporodtak a kritikára való felkérések, amiért megtisztelve érzem magam, és meglehetősen nagy felelősséggel ruház fel. Fontos, hogy minden könyvet igyekezzek tényleg semlegesen, olvasói és/vagy szakmai szemmel vizsgálni, illetve odafigyeljek a szerző lelkivilágára és stressztűrésére is. Kicsit úgy kell szemlélnem az egészet, mintha én fogadnám a kritikát íróként. Ami eredendően jó kiindulási pont, viszont mindannyian mások vagyunk.

Itt sincs papír… (Paper shortage 2. edition)

Ha már így magunk között vagyunk, megvallok töredelmesen egy dolgot. Vannak reszlijeim. Elméletileg két papírkönyvvel hosszú ideje tartozom az olvasóimnak. A jó hír: nem felejtettem el, folyamatban van a megvalósítás. Rossz hír: egyelőre nem tudom, mikor. Idén biztosan nem... Kifejtem, miért. De a végére azért tartogatok ám jó hírt... Szóval olvass belém! :) Mi lesz … Itt sincs papír… (Paper shortage 2. edition) részletei...