Egy igen(csak megkínzott betűnem)zet története

Cirka hét esztendeje robbant be az életembe. Öt éve kiadtam elektronikusan. Két éve szintén, mert papírban nem sikerült. Azóta vajúdok vele. Mi az? Szerintem már sejtitek, miről lehet szó, de nem meritek elhinni ezt a csodát, ahogy én sem. Pedig az Emlékkönny itt van, már a nyomdában, pár hét múlva megszületik, megfoghatom. Megfoghatom!

Holnap jön a Könyvhét

Ennél konkrétabb nem lesz: holnap, azaz június 9-én kezdetét veszi a 93. Ünnepi Könyvhét. 2016 óta íróként is megjelenek rajta, ami nagy megtiszteltetés nekem. A covid után nagy fellélegzés egy-egy ilyen esemény, és alig várjuk már, hogy minden szociális fóbiánk ellenére végre együtt legyünk mi, könyvmolyok. De mi vár ott ránk?

Utazásom a házban: fel az emeletre – februári olvasmányaim 3. rész

Az utazástól elfárad az ember, így néha otthon marad, vagy amit az otthonának gondol. Aztán egyszer csak felmegy az emeletre, ahonnan furcsa zajok szűrődnek le… Szollár Bence harmadkötetes szerző Az emelet és más horrornovellák gyűjteményében kalandozom egy blogposzt erejéig. Ha bírod a metált, tarts velem! ;)

Utazásom a világok között: a Föld bolygóról Irihisre – februári olvasmányaim 2. rész

Legutóbb egy másik dimenzióban jártam, most bolygóközi utazásra vitt el egy kortárs magyar szerző, aki méltatlanul kevéssé ismert, pedig szívem szerint Zsoldos Péter-díjat is nyerhetne, ha még eddig nem történt meg. (Nívódíjas egyébként, de annyira kevesen olvassák, pedig igazán értékes, minőségi és tökéletesen egyedi műveket ír.)

Utazásom a világok között: Budapestről Navatlonba – februári olvasmányaim 1. rész

Addig-addig húzódott a felgyűlt januári olvasmányhegy nálam, hogy hipp-hopp, eljött a február. Túl az Óperencián innen - aha :D -, amíg a testem egy tapodtat sem mozdult, a lelkem olyan dimenziókban járt, hogy az valami csoda. :) Nézd tovább, ha kíváncsi vagy rá, hova olvastam magam!

Hogyan lettem nem blogger?

Az elmúlt időszakban megszaporodtak a kritikára való felkérések, amiért megtisztelve érzem magam, és meglehetősen nagy felelősséggel ruház fel. Fontos, hogy minden könyvet igyekezzek tényleg semlegesen, olvasói és/vagy szakmai szemmel vizsgálni, illetve odafigyeljek a szerző lelkivilágára és stressztűrésére is. Kicsit úgy kell szemlélnem az egészet, mintha én fogadnám a kritikát íróként. Ami eredendően jó kiindulási pont, viszont mindannyian mások vagyunk.