Robin szerint a Könyvhét

Afterkönyvhét 2022: Ez eddig a legkomolyabb könyves eseményem. Most végre úgy érzem: a könyves közösség teljes értékű tagja lettem. Valószínűleg az erősíti ezt az érzést, hogy nemcsak íróként jelentem meg, hanem grafikusként és könyvkiadásban segédkező szakemberként is. (Robin O'Wrightly)

Holnap jön a Könyvhét

Ennél konkrétabb nem lesz: holnap, azaz június 9-én kezdetét veszi a 93. Ünnepi Könyvhét. 2016 óta íróként is megjelenek rajta, ami nagy megtiszteltetés nekem. A covid után nagy fellélegzés egy-egy ilyen esemény, és alig várjuk már, hogy minden szociális fóbiánk ellenére végre együtt legyünk mi, könyvmolyok. De mi vár ott ránk?

Utazásom a házban: fel az emeletre – februári olvasmányaim 3. rész

Az utazástól elfárad az ember, így néha otthon marad, vagy amit az otthonának gondol. Aztán egyszer csak felmegy az emeletre, ahonnan furcsa zajok szűrődnek le… Szollár Bence harmadkötetes szerző Az emelet és más horrornovellák gyűjteményében kalandozom egy blogposzt erejéig. Ha bírod a metált, tarts velem! ;)

Utazásom a világok között: a Föld bolygóról Irihisre – februári olvasmányaim 2. rész

Legutóbb egy másik dimenzióban jártam, most bolygóközi utazásra vitt el egy kortárs magyar szerző, aki méltatlanul kevéssé ismert, pedig szívem szerint Zsoldos Péter-díjat is nyerhetne, ha még eddig nem történt meg. (Nívódíjas egyébként, de annyira kevesen olvassák, pedig igazán értékes, minőségi és tökéletesen egyedi műveket ír.)

Utazásom a világok között: Budapestről Navatlonba – februári olvasmányaim 1. rész

Addig-addig húzódott a felgyűlt januári olvasmányhegy nálam, hogy hipp-hopp, eljött a február. Túl az Óperencián innen - aha :D -, amíg a testem egy tapodtat sem mozdult, a lelkem olyan dimenziókban járt, hogy az valami csoda. :) Nézd tovább, ha kíváncsi vagy rá, hova olvastam magam!

Hogyan lettem nem blogger?

Az elmúlt időszakban megszaporodtak a kritikára való felkérések, amiért megtisztelve érzem magam, és meglehetősen nagy felelősséggel ruház fel. Fontos, hogy minden könyvet igyekezzek tényleg semlegesen, olvasói és/vagy szakmai szemmel vizsgálni, illetve odafigyeljek a szerző lelkivilágára és stressztűrésére is. Kicsit úgy kell szemlélnem az egészet, mintha én fogadnám a kritikát íróként. Ami eredendően jó kiindulási pont, viszont mindannyian mások vagyunk.

Lelkünk rajta – ahogy januárban olvastam (4.)

Azt a megtisztelő felkérést kaptam Keti Thür szerzőtársamtól, hogy olvassam el és értékeljem a legújabb kötetét, a Lelked rajta című két részből álló regényét. Eredetileg nem szándékoztam nyilvános értékelést adni, csak a szerzőnek, de igazából nincs mit elhallgatnom vagy magamban tartogatnom. Nyilván a neki szánt tanácsokat, javaslatokat nem osztom meg mással, mivel az egyedül Ketinek szól, az ő munkásságát remélem segíteni ezzel. De a története mindenképpen megéri a bejegyzést, hiszen minden könyvnek megvan a maga bája, a szerethető oldala, az előnye és haszna, valamint a mondanivalója. És leginkább az, ami miatt a kezünkbe kerül, és nekünk olvasnunk kell - az univerzum vagy a jóisten akaratából -, hogy hozzánk is szól. Lelkem rajta…

Lélekvesztő jaguár – kalandozásaim januárban (3. rész)

Vicces belegondolni, hogy ugyanannyi időbe telik megírni ezeket a bejegyzéseket, mint amennyi ideig tartott az átélésük. Ebbe azért beletartozik, hogy közben - háttérbe szorítva az írás-olvasás megosztását - a munkámra és a családomra összpontosítok, meg persze, hogy véget érjen a trendikór poszt része. Egy biztos: az olvasmányaim megértek minden percet, amit az ágyban vagy környékén töltöttem.