Ezt olvastam aug… hagyjuk. Inkább Könyvhét! (8.)

El kell ismerni: az elmúlt időszak bezártsága kétszer annyira volt hosszú, mint amennyit egy átlagos introvertált személy ki tud bírni. Így aztán már alig vártuk, hogy végre kiszabadulhassunk komolyabb könyves rendezvényekre, ahova nem kell a védettségi igazolvány. És hát szánom-bánom, de vagy dolgoztam - még nem írhatok róla -, vagy írtam - akkor meg nem olvasok -, a kettő mellett pedig tűkön és egyéb zavaró dolgokon ülve vártam a 92. Ünnepi Könyvhetet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül! Mégis akkor miben volt különleges, hogy most így hirtelen írjak róla? Mindjárt kiderül! ;)

Ill-egálban vagyunk?

Úgy tűnik, ünnepelt író lettem - felkerült néhány könyvem illegális gyűjtőoldalakra. Keserű öniróniával nyugtázom, hogy ami eddig nálam ismertebb szerzőket kísértett, immáron engem is elért. Sokan írtak már ebben a témában, de úgy tűnik, nem elegen. Még mindig virágzik az "ipar", amivel talán a legtöbb elkövető nem is igazán tudja, mennyi kárt okoz az érintetteknek. Hát most kendőzetlenül megírom.

Mi történik velünk? – Globál mentál holdkórház

"Diliház az egész világ, és bolond benne minden férfi és nő" - idézhetnénk kicsit átértelmezve Shakespeare-t, de nagyjából illeszkedne az elmúlt időszakra, és ami még előttünk áll. A koronavírus-járvány jócskán megtépázta az idegrendszerünket - olvasó és nem olvasó emberét egyaránt. Mi történik velünk? Visszafordítható-e ez, vagy együtt kell élnünk a változásokkal? Ezen morfondírozom most egy cikk erejéig, tarts velem, ha szeretnél. :)

Empátia, empátia!

Avagy hogyan ne legyünk bunkók egymással? Ez most nem könyves poszt lesz, de ígérem, senki nem fog unatkozni. Témánk a címben jelzett tulajdonság, az együttérzés képessége. Miért hozom fel? Mert kérem szépen, olyan szintű félreértések vannak az empátiával kapcsolatban, hogy még. Gondoltam, tartanék egy kis érzékenyítőt, mielőtt teljesen elveszítenénk ezt a tudást. Az empátia létfontosságú … Empátia, empátia! részletei...

Nem baj, ha… Rendben van… – BorKaRantÉn, 36. nap

#Q36 Muszáj átértékelni az életünket ebben a teljesen kiszámíthatatlan világban. Méricskélünk, próbálkozunk, tesztelgetünk (nem, nem úgy, sajnos úgy még mindig nem eléggé), prognosztizálunk, találgatunk, tippelgetünk, blöffölgetünk (leginkább magunk előtt, mások már rég előre kiszúrják, mekkora depresszióban senyvedünk x ideje). Egy számvetést olvastam a legismertebb közösségi koccanóhelyen, ami szerint két vezetőszál mentén érdemes haladnunk ebben az … Nem baj, ha… Rendben van… – BorKaRantÉn, 36. nap részletei...