Cirka hét esztendeje robbant be az életembe. Öt éve kiadtam elektronikusan. Két éve szintén, mert papírban nem sikerült. Azóta vajúdok vele. Mi az? Szerintem már sejtitek, miről lehet szó, de nem meritek elhinni ezt a csodát, ahogy én sem. Pedig az Emlékkönny itt van, már a nyomdában, pár hét múlva megszületik, megfoghatom. Megfoghatom!
Afterkönyvhét 2022: Ez eddig a legkomolyabb könyves eseményem. Most végre úgy érzem: a könyves közösség teljes értékű tagja lettem. Valószínűleg az erősíti ezt az érzést, hogy nemcsak íróként jelentem meg, hanem grafikusként és könyvkiadásban segédkező szakemberként is. (Robin O'Wrightly)
Ennél konkrétabb nem lesz: holnap, azaz június 9-én kezdetét veszi a 93. Ünnepi Könyvhét. 2016 óta íróként is megjelenek rajta, ami nagy megtiszteltetés nekem. A covid után nagy fellélegzés egy-egy ilyen esemény, és alig várjuk már, hogy minden szociális fóbiánk ellenére végre együtt legyünk mi, könyvmolyok. De mi vár ott ránk?
Ha Molyolsz, de ott még nem jártál; vagy nem Molyolsz, de szeretnél – ezt feltétlen olvasd el!
Jó, vicceltem. Látszik, csak nem posztoltam már vagy két hónapja. Ennek sok prózai és lírai oka van.
Az utazástól elfárad az ember, így néha otthon marad, vagy amit az otthonának gondol. Aztán egyszer csak felmegy az emeletre, ahonnan furcsa zajok szűrődnek le… Szollár Bence harmadkötetes szerző Az emelet és más horrornovellák gyűjteményében kalandozom egy blogposzt erejéig. Ha bírod a metált, tarts velem! ;)
Legutóbb egy másik dimenzióban jártam, most bolygóközi utazásra vitt el egy kortárs magyar szerző, aki méltatlanul kevéssé ismert, pedig szívem szerint Zsoldos Péter-díjat is nyerhetne, ha még eddig nem történt meg. (Nívódíjas egyébként, de annyira kevesen olvassák, pedig igazán értékes, minőségi és tökéletesen egyedi műveket ír.)
Addig-addig húzódott a felgyűlt januári olvasmányhegy nálam, hogy hipp-hopp, eljött a február. Túl az Óperencián innen - aha :D -, amíg a testem egy tapodtat sem mozdult, a lelkem olyan dimenziókban járt, hogy az valami csoda. :) Nézd tovább, ha kíváncsi vagy rá, hova olvastam magam!
Az elmúlt időszakban megszaporodtak a kritikára való felkérések, amiért megtisztelve érzem magam, és meglehetősen nagy felelősséggel ruház fel. Fontos, hogy minden könyvet igyekezzek tényleg semlegesen, olvasói és/vagy szakmai szemmel vizsgálni, illetve odafigyeljek a szerző lelkivilágára és stressztűrésére is. Kicsit úgy kell szemlélnem az egészet, mintha én fogadnám a kritikát íróként. Ami eredendően jó kiindulási pont, viszont mindannyian mások vagyunk.
Azt a megtisztelő felkérést kaptam Keti Thür szerzőtársamtól, hogy olvassam el és értékeljem a legújabb kötetét, a Lelked rajta című két részből álló regényét. Eredetileg nem szándékoztam nyilvános értékelést adni, csak a szerzőnek, de igazából nincs mit elhallgatnom vagy magamban tartogatnom. Nyilván a neki szánt tanácsokat, javaslatokat nem osztom meg mással, mivel az egyedül Ketinek szól, az ő munkásságát remélem segíteni ezzel. De a története mindenképpen megéri a bejegyzést, hiszen minden könyvnek megvan a maga bája, a szerethető oldala, az előnye és haszna, valamint a mondanivalója. És leginkább az, ami miatt a kezünkbe kerül, és nekünk olvasnunk kell - az univerzum vagy a jóisten akaratából -, hogy hozzánk is szól. Lelkem rajta…
Könyvek sorban 