Májusban kimondottan olyan könyvekkel foglalkoztam, amiket vagy olvastam már, vagy még nem hozhatom nyilvánosságra a kilétüket, mert folyamatban van a kiadásuk. Sajnos háttérbe szorultak a már megkezdett könyvek. Azonban ez némi képp hálás dolog is: később fejeződnek be. Cserébe viszont volt egy regény, amit gyorsban elolvashattam, amiért nagyon hálás vagyok a Marysol Books kiadónak és a szerzőnek, K. A. Varssonnak is. Gyere velem, játsszunk kirakóst!
Ha már megvizsgáltuk, mennyibe kerül és meddig készül egy-egy könyv, jöhet a terjedelmi körséta! Hány oldal az ideális olvasmány? Milyen méretben esik jól a legjobban az olvasás? Többet ér-e egy vastag regény, mint egy kicsi verseskötet? Ha egy nyomat vékony, annak mindig anyagi okai vannak? Ha elolvasod, kiderül!
Ha már körbejártuk - jogilag engedélyezett módon, egy-két saját példával - a könyvkiadás anyagi finanszírozásának témáját, most jöhetnek a nyers időintervallumok. Mennyi idő, amíg egy könyv elkészül, és miért annyi? Mi van, ha rövidítjük ezt az intervallumot, miért nem szerencsés egy szerkesztőségben egy embernek háromnál több könyvvel foglalkozni egy időben, és hogyan tervezzük a könyveink kiadását? Számolj velem! :)
És elérkezett ez a hónap, a Rettegett, a Mumus, a Végletes, amikor a címbe inkább azt kellene írnom: semmit sem olvastam áprilisban. Elhatároztam, hogy szégyenkezés helyett inkább bevallom, hátha segíthetek ezzel másoknak is. :) Taglalom, hogy mi történt igazából... ;)
Úgy döntöttem, nem hagyom homályba veszni a könyvkiadás valós költségeit, így remélem, hogy sikerül felvilágosítanom mind az írókat, mind az olvasókat, hogy "mibe' is van cakkumpakk" (sic!) egy könyv. Készülj fel súlyos összegekre, számoljunk együtt!
Úgy tűnik, ünnepelt író lettem - felkerült néhány könyvem illegális gyűjtőoldalakra. Keserű öniróniával nyugtázom, hogy ami eddig nálam ismertebb szerzőket kísértett, immáron engem is elért. Sokan írtak már ebben a témában, de úgy tűnik, nem elegen. Még mindig virágzik az "ipar", amivel talán a legtöbb elkövető nem is igazán tudja, mennyi kárt okoz az érintetteknek. Hát most kendőzetlenül megírom.
Ez egy egyszerű poszt lesz egyetlen kérdéssel, ami a címben szerepel. :)
-- Mondta a WordPress, és átalakított egy csomó mindent az oldalon. Ami tök jó, csak kérdés, megtalálja-e a mezei honlakó, ha nem keresi? Köszönet Tinának, mert nélküle nem álltam volna le én se kutatni a fejlesztések után. Pedig fontos.
"Diliház az egész világ, és bolond benne minden férfi és nő" - idézhetnénk kicsit átértelmezve Shakespeare-t, de nagyjából illeszkedne az elmúlt időszakra, és ami még előttünk áll. A koronavírus-járvány jócskán megtépázta az idegrendszerünket - olvasó és nem olvasó emberét egyaránt. Mi történik velünk? Visszafordítható-e ez, vagy együtt kell élnünk a változásokkal? Ezen morfondírozom most egy cikk erejéig, tarts velem, ha szeretnél. :)
Korábban a szöveggondozói lét nehézségeiről írtam egy remélhetőleg hasznos posztot, most a szerzők - írók, költők, riporterek - és az olvasók életének árnyoldalaira vetítek egy kicsit. Most csak az irodalmi szereplők sorát taglalom, de igaz ez a művészvilágban bárkire. "Cicaharc az irodalomban" - miért kell, hogy így legyen? Nem lehet máshogy? "Alkotói és olvasói válság" - létezik, nem létezik? Ha nincs, miért van? És ez mégis hogyan függ össze?
