Blog

Utazásom a világok között: a Föld bolygóról Irihisre – februári olvasmányaim 2. rész

Legutóbb egy másik dimenzióban jártam, most bolygóközi utazásra vitt el egy kortárs magyar szerző, aki méltatlanul kevéssé ismert, pedig szívem szerint Zsoldos Péter-díjat is nyerhetne, ha még eddig nem történt meg. (Nívódíjas egyébként, de annyira kevesen olvassák, pedig igazán értékes, minőségi és tökéletesen egyedi műveket ír.)

Hírdetés

Utazásom a világok között: Budapestről Navatlonba – februári olvasmányaim 1. rész

Addig-addig húzódott a felgyűlt januári olvasmányhegy nálam, hogy hipp-hopp, eljött a február. Túl az Óperencián innen - aha :D -, amíg a testem egy tapodtat sem mozdult, a lelkem olyan dimenziókban járt, hogy az valami csoda. :) Nézd tovább, ha kíváncsi vagy rá, hova olvastam magam!

Hogyan lettem nem blogger?

Az elmúlt időszakban megszaporodtak a kritikára való felkérések, amiért megtisztelve érzem magam, és meglehetősen nagy felelősséggel ruház fel. Fontos, hogy minden könyvet igyekezzek tényleg semlegesen, olvasói és/vagy szakmai szemmel vizsgálni, illetve odafigyeljek a szerző lelkivilágára és stressztűrésére is. Kicsit úgy kell szemlélnem az egészet, mintha én fogadnám a kritikát íróként. Ami eredendően jó kiindulási pont, viszont mindannyian mások vagyunk.

Lelkünk rajta – ahogy januárban olvastam (4.)

Azt a megtisztelő felkérést kaptam Keti Thür szerzőtársamtól, hogy olvassam el és értékeljem a legújabb kötetét, a Lelked rajta című két részből álló regényét. Eredetileg nem szándékoztam nyilvános értékelést adni, csak a szerzőnek, de igazából nincs mit elhallgatnom vagy magamban tartogatnom. Nyilván a neki szánt tanácsokat, javaslatokat nem osztom meg mással, mivel az egyedül Ketinek szól, az ő munkásságát remélem segíteni ezzel. De a története mindenképpen megéri a bejegyzést, hiszen minden könyvnek megvan a maga bája, a szerethető oldala, az előnye és haszna, valamint a mondanivalója. És leginkább az, ami miatt a kezünkbe kerül, és nekünk olvasnunk kell - az univerzum vagy a jóisten akaratából -, hogy hozzánk is szól. Lelkem rajta…

Lélekvesztő jaguár – kalandozásaim januárban (3. rész)

Vicces belegondolni, hogy ugyanannyi időbe telik megírni ezeket a bejegyzéseket, mint amennyi ideig tartott az átélésük. Ebbe azért beletartozik, hogy közben - háttérbe szorítva az írás-olvasás megosztását - a munkámra és a családomra összpontosítok, meg persze, hogy véget érjen a trendikór poszt része. Egy biztos: az olvasmányaim megértek minden percet, amit az ágyban vagy környékén töltöttem.

Te milyen fegyver lennél? – Ezt olvastam januárban (2. rész)

Ott tartottunk, hogy maga alá gyűrt az aktuális zöldcsápos kis rohadék. Miután elolvastam A boszorkánymestert, gondoltam, folytatnám a rehabomat egy izgalmas fantasy kalandregény-sorozattal. Már itt volt az ideje, és végre a helye is belemerülni a brandoni fegyverforgatók titkos és veszélyes világába.

Lélekmentő január – ezeket olvastam (1. rész)

Nem tudom, ki kívánta nekem az évkezdetet, de 2022 elég döcögősen indult. Sikeresen hozzám is jött, látott és pár hétre kiütött az a híres arisztokrata kór, de nem kell sajnálni, mert legalább rengeteget olvashattam. A Molyon követők csak azt látták, hogy újabb és újabb olvasmányok jelennek meg a falamon - de vajon mik jelentették számomra a menekülőutat, amíg a valóság - hát fogalmazzunk szépen - kicsit levett az életről?

Ezt olvastam év végéig (10-12.)

Kicsit elmaradoztam a havi olvasási listával, pedig nagyon izgalmasan alakult, főleg az őszi blokk után, és mert lassan körvonalazódnak a kiadásra kerülő könyvek is. Szóval "helló, december!", légy üdvözölve bekuckózós időszak, amikor legalább könyvekben olvashatunk a hóról, de legalább a konvektorból jön a meleg (aztán a gázszámla)... "De ne kalandozz el! :D Mit olvastál idén ősszel? Azt mondd el!" Hát tessék!