Második interjú Városi Emesével, a MIN-díj 2022 szervezőjével
– ami az első interjú óta még felmerült
- Mi lesz a határainkon túl élő, de önmagukat magyarnak valló és alapvetően ezen a nyelven is publikáló szerzőinkkel? Illetve azokkal, akik külföldön élnek, de csak Magyarországon terjesztik a szintén magyar nyelvű könyveiket? Kaphatnak-e “felmentést” és lehetőséget a pályázaton való részvételre? Vagy lesz-e nekik egy elkülönített kategória?
Amennyiben meg tudnak adni egy magyarországi lakcímet, akkor úgy pályázhatnak, mint bármelyik másik magyarországi író.
- Pályázhatnak-e olyan magánkiadásban megjelent kötetek, amelyek több szerző művei, esetleg antológiák?
Amennyiben az összes szerző a beleegyezését adja a nevezésbe, akkor igen, pályázhatnak ők is. Ilyenkor minden érintettől külön kérem az adatlapot.
- Érkezett egy olyan felvetés, miszerint ez a pályázat „adathalász” és „címgyűjtő” céllal indult. Hogyan védi meg a beküldött anyagok diszkrécióját, a szerzők esetleges személyes adatait a rendszer?
Adathalász? Nem igazán értem, hol és mit lehet itt halászni, illetve miféle címeket lehetne gyűjteni, és hogy lehet ezekkel visszaélni. Elnézést, én ehhez túl buta vagyok, sosem jártam görbe utakon, mert fogalmam sincs, hogy lehet ezekre eljutni.
Sajnos ilyen vádak már korábban is érték az akkor még EZ-Könyv Kiadót (a Vízió Könyvkiadó Egyesület elődje), ahol tíznél több pályázatban közreműködtem. Egyszer sem sikerült bármiféle lopáson vagy más törvénytelenségen kapni minket, mert habár az egyesület tagjai egy kivételével írók, sajnos vagy szerencsére egyikünk sem tud “hozott” anyagból írni. Sőt, mindig maximális empátiával igyekeztünk a pályázókhoz állni, segítettük őket, amennyire csak lehetett, mint ahogy ennél a pályázatnál is teszem. Nekünk csak a becsületünk van, igyekszünk is megőrizni.
Az egyesület az írók megsegítését tűzte ki célul, ez szerepel az alapító okiratunkban is. Jogászaink alaposan utánanéznek a tevékenységünk jogi hátterének és velem is betartatnak minden előírást.
Természetes, hogy a szerzők megadják a polgári nevüket, lakcímüket és az email címüket. Általában bemutatkozunk, ha belépünk valahová, a lakcímmel a magyarországi lakhelyet ellenőrizzük le (nem kérünk bizonyítékot arra, hogy a név vagy a cím valós-e), az utolsóval pedig a kapcsolatot tartjuk. De ha nem kérnénk email címet, az akkor is rendelkezésünkre áll, ahonnan beérkezett a pályázat. A lakcímet később arra szeretnénk felhasználni, hogy a díjat el tudjuk juttatni a nyerteshez. Sőt, ekkor kérünk majd egy számlaszámot is, mert már most gyűlik a nyertesnek a pénzjutalom, pedig jóformán még el sem indult a pályázat.
Az adatlapokhoz csak én, az adminisztrátor férek hozzá, ezeket még a zsűritagok sem láthatják. Az egyesült tagjai úgyszintén ki vannak zárva az értékelési felületnek erről a részéről. A többi kért adat nyilvános, kizárólag a regényre vonatkozik, úgy mint a szerzői név, a regény címe, műfaja, a kiadó neve (mert vitás eset lehet, ha a kiadó hagyományos kiadással is foglalkozik), a megjelenés éve, valamint hogy milyen formátumban jelent meg. Ezek a zsűrinek kellenek, de mint említettem, nyilvános adatokról van szó, bárki bárhol hozzájuk férhet.
Az adatlapon szerepel egy kitétel, miszerint kisebb idézeteket felhasználunk a szerző neve_regény címe megjelöléssel a MIN-díj oldalain a regény népszerűsítésére. Ez bevett gyakorlat, sok író maga is ezzel népszerűsít. Ha esetleg az író mégsem szeretné, hogy megjelenjenek részletek a könyvéből, ha előre jelzi, figyelembe veszem.
A nyertessel az egyesület elnöke fogja felvenni a kapcsolatot a díjátadás részleteivel kapcsolatban, ő ekkor is csak a nyertes adatlapját fogja látni, a többiekét nem.
A beérkezett adatlapokat és regényfájlokat a pályázat végeredményének kihirdetése után végérvényesen és visszavonhatatlanul törlöm a rendszerből, azok sehol, semmilyen más formában, mint a pályázati elbírálás, nem kerülnek felhasználásra, hiszen ezeknek a fájloknak nem a Vízió Könyvkiadó Egyesület, vagy a MIN-díj a tulajdonosa.
Ezúton szeretném megköszönni azoknak az íróknak a részvételét, akik ebben a kezdeti, még ide-oda kapkodós időszakban is bizalmat szavaznak a MIN-díjnak, türelemmel szemlélik a gyerekbetegségeit, és viszik a hírünket. Köszönjük!
(Zárójelben hozzáteszem, hogy aki úgy gondolja, hogy csak úgy a mellényzsebéből előhúz egy hasonló kezdeményezést, annak sok szerencsét és még több türelmet kívánok. Nekünk tízünknek több mint egy évébe került megfogalmazni a legjobb célokat és ehhez megtalálni a megfelelő társasági formát. Számtalan vita zajlott le köztük, hogy valóban érdemes-e ebbe a dologba belevágni, és hogy lesznek-e olyanok, aki értékelni tudják, mint lehetőséget. Ugyanúgy felkészültünk a teljes elutasításra, mint a lerohanásra. Nos, eddig egyik sem következett be, de még messze van április 8.*)
- Jelenleg egy (TOP1) nívódíj kiosztása várható, de idővel nem tervezel TOP3 (dobogós 1-3. helyezett), vagy kategóriák szerinti díjazást is indítani? Pl. legszebb borító, legeredetibb ötlet, legjobb zsánerek szerint, legjobb eladású kötet stb.
A díjat úgy határoztam meg, hogy minden beadott 100 regény után egy darab nívódíjat osztunk ki. Ennek az az értelme, hogy tényleg a legjobb kapja a díjat, ezáltal valóban legyen értéke. Ehhez mindennek együtt kell tökéletesnek, nívósnak lennie, ezért is hívom nívódíjnak. Ezt szolgálja a jelenlegi értékelési rendszer is, ahol általános elvek mentén történik a pontozás, így hasonlíthatók össze egymással az egyes műfajok.
Később, ha már több bevétellel rendelkezünk, amit a díjra tudunk fordítani (a Vízió Könyvkiadó Egyesület feladata a gyűjtés, ez tőlem teljesen független), valószínűleg több kategóriában tudunk majd díjat adni, addig viszont marad a jelenlegi felállás.
- Miért nem kerülhetnek be verseskötetek a pályázatra? Pedig a líra műnemben is vannak kiemelkedő alkotások.
Nemcsak a verses köteteket nem bíráljuk el, memoárok, tudományos- és szakkönyvek sem jöhetnek. Ez egy regénypályázat, mert nekem ez a szívügyem. Azon kívül úgy gondolom, mivel nem vagyok elég jártas a kizárt műfajokban, ezért hozzáértő zsűrit sem tudnék hozzá toborozni. Azt vallom, amit a regényíróknak tanácsként szoktak mondani: csináld azt, amihez értesz. Én a regényhez értek, a többit meghagyom másnak.
Az utolsó szó jogán…
Interjúnk után nem sokkal, még a neveztetési időszakban tudtuk meg, hogy az egyik felkért zsűritagunk plágium gyanújába keveredett, ezért távozásra kértem fel. A tagok kiválasztása és felkérése előtt mindenkinek utánanéztem, de erre az ominózus esetre nem találtam utalást, ahogy bizonyítékot sem. Sajnálatunkat fejeztük ki a volt zsűritagunknak is, ám inkább elhatárolódtunk az esettől. Ő sem tehetett mást, mint visszalépett. Úgy gondolom, hogy – mivel induló pályázatról van szó, a MIN-díj jövőjét kellett előtérbe helyeznem – jobb a békesség. Ez most a tanulás és a tanulságok korszaka, azt hiszem, idővel úgyis minden rendeződni fog.
Az első interjú itt olvasható: https://robinowrightly.wordpress.com/2023/03/29/hiszem-hogy-a-magankiadasban-szereplok-is-kepesek-ugyanolyan-minoseget-kiadni-a-kezukbol-mint-barmelyik-masik-iro-es-kiado/
A pályázat 2023. április 8-ával lezárult, köszönünk minden beküldött nevezést a szervező és a zsűri nevében!
A MIN-díjjal kapcsolatos további információk megtalálhatók a kiíró honlapján:
MIN-díj a Facebookon: https://www.facebook.com/mindij.hu
Riporter: Szabó Borka | *Az interjú a nevezések begyűjtési időszaka alatt készült, még a lezárás előtt.
Könyvek sorban 