Amikor elhatároztam, hogy rettentően beteg címeket adok a posztjaimnak, még nem sejtettem, hogy az életem is éppen elég morbid lesz. Ez a hónap bővelkedett sírásban és írás… helyett olvasásban.
Az a provízióm, miszerint egy fia bötűt sem adok ki, nem csak az előző hónapban bukott meg – a februárt is azzal indítottam, hogy kiadtam egy közös könyvet Goran Episcopusszal, a
című levélregényt, mert nem bírtam magammal, meg szerzőtársammal se. :P De ez így van rendjén! Az összeomló életem romjai alatt sokszor tényleg csak a könyveknek van hely.
Különös, hogy a 15. században játszódó kisregényünk magával rántotta a 16. és 17. századi irodalmi teret is a török-magyar kapcsolatok vonalán, mivel sikerült utána elolvasnom pont Jókai Az arany ember-ét és folytatnom, majd befejeznem Jenei András Hol fogantam, ott leszen sírod c. regényét.
Jókai Mór: Az arany ember
Értékelés: 5/5
Olvasási időtartam: 2023. február 1., 22:24 → 2023. február 4., 13:27
Tartalom:
A regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a „szegény” török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. „Alabástrom szobor” felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek.
Véleményem:
A klasszikus magyar művel kapcsolatban itt lehet belelesni a Moly.hu Merítésbe, mivel márciusra pont Az arany ember kapcsán tallóztam a tartalmakból, nagyon izgalmas eredményekre jutottam.
Részemről engem lenyűgözött Jókai kifejezési és képi világa. Bőven a mozi korszaka előtt olyan vizualitással dolgozott, ami szerintem rajta kívül csak Jules Verne-nek volt meg. Én azt hiszem, bár Az arany ember nem igazán való a kitűzött célkorosztálynak, de vétek lenne nem fellapozni újra felnőttként, mert akkor már tudunk bőven olvasni a sorok között is, és van is mit. Jókai Mór egy örök korszakos, meg nem értett zseni!
Abban az időben, talán most már nem, az volt az államgazdászati főelv, hogy „stehlen und stehlen lassen.” Lopni és lopni hagyni. Nyugodalmas, békeszerető irányelv.
narrátor
A könyv a Molyon
Jenei András: Hol fogantam, ott leszen sírod
Értékelés: 5/5
Olvasási időtartam: 2022. december 18., 16:28 → 2023. február 18., 15:53
Tartalom:
Sokan találkoztak már a csajága-röcsöge kifejezéssel. Azt viszont kevesen tudják, hogy Csajág egy ma is létező község Veszprém megye szívében. Oda születtem és ott nőttem fel, rengeteg gyerekkori emlékem kötődik a kis falumhoz, ám egy rejtélyt soha nem sikerült megfejtenem.
Kitől és miért kapta a Csajág határában lévő lankás rész a Röcsöge domb nevet?
Rengeteg kutatás után úgy döntöttem, a szülőfalum megérdemli, hogy megkapja általam a saját történetét, egy legendát Röcsögéről. Mindezt úgy, hogy a korabeli történelmi események hitelesen vagy árnyékoltan, de említésre kerüljenek a regényben…
A török hódoltság idejében, 1552-ben járunk, a Dunántúlon, mégpedig Chajag faluban. Egyszerű emberek élik itt az életüket, jobbágyok és földesurak, akik viszonylagos békében művelik a földjeiket. Fizetik a sarcot a töröknek, néha a németnek, és abban bíznak, hogy az ország távolabbi részein dúló véres és hősies harcok ott maradnak a messzeségben, ahol zajlanak. Ekkor érkezik a faluba Márton, az alföldi lovászlegény, aki aztán tizennégy éven át hánykolódik a történelem ezen korszakának néha megindítóan gyönyörű, máskor fájdalmas viharában. Hit, lemondás, kétségek és remény kíséri az útját, mígnem megérkezik oda, ahová mindig is tartozni akart…
Röcsöge legendáját egy útitársam meséli el nekem 2004 nyarán, miközben majdnem négyszáz kilométert zötykölődünk a vonaton Miskolctól Budapestig…
Véleményem:
Megmondom őszintén, nehezen indultam az olvasásának, egyrészt mert mindig közbejött valami – leginkább munka, de volt, hogy e-könyv -, másrészt meg egyrészt. Csak azt bántam meg, hogy végül nem olvastam el előbb. Annak viszont hálásan örültem, hogy később bőségesen pótolta magát. Ráadásul pont a Gorannal közös könyvünk meglétét árnyalta és erősítette ez a mű is. Eleve imádtam anno az Egri csillagok-at, annak ellenére, hogy sosem voltam virtigli romantikarajongó. De a kalandba és hiteles háttérbe bújtatott “ármány és szerelem” mindig elvarázsolt és teszi ma is, mit tagadjam. (Még lesz ilyenre példa az elkövetkezendőkben.) Különösen tetszett, ahogy a beszélt nyelvet formálta az idő és a helyszínek változása, vagy a szereplők fizikai állapotának rendbe tétele és ennek nehézségei realizálták a történetet. A két szálon és idő–tér vonalon futó cselekmény is nagyon jó ritmust adott a sztorinak. Bár a regény elsősorban Recsege Márton (Röcsöge) életébe engedett bepillantást, azért szívesen olvastam volna bővebben Pálffy Anna jövőjének alakulásáról, függetlenül attól, mi lett a sorsa a végén. A befejezés egészen hatásos lett, hiszen nem is végződhetett volna másként, és talán nem is lett volna szebb a búcsú. Ez a regény mondhatni elringatott, amikor végre rákaptam az olvasásra, megint csak kimerült állapotomban, úgy látszik, akkor esik csak igazán jól az olvasás. Ami miatt halogattam, lásd fent, hogy zömmel tényleg csak e-bookot olvasok, szánom-bánom, de sokszor az a kényelmesebb és könnyebb. Azért ez a kötet így, a gyönyörű borítójával lett az igazi, dísze a polcomnak, része a lelkemnek. Hálásan köszönöm Andrásnak, hogy megírta Csajág Röcsöge-dombjának szerintem teljesen hiteles és szívet-lelket elvarázsoló történetét. Hiszem, hogy a könyvek gyógyítanak, és határozottan több energiám lett az olvasása után. Mindenkinek ajánlom, aki elcsigázott, vágyik egy igazán tartalmas utazásra, pattanjon fel András és Kálmán bácsi mellé az InterCityre, és bújjon bele egy jó kis hazai történelmi kalandregénybe!
Tudja, András, szerintem az emberek sokszor nem élnek a lehetőségeikkel. Gondolkodnak, elmélkednek, tervezgetnek… a pillanat pedig elszáll, a körülmények változnak. Dönteni kell, és a lehető legrosszabból a számunkra legjobbat kihozni.
Kálmán bácsi
És ha már kimerült, meg beteg voltam, további regényekkel kívántam gyógyítani magam. Előszedtem a régi patikárus írt, a jó öreg Stephen Leacock – a kanadai Karinthy – Rosszcsirkeff Mária és társai című novelláskötetét, illetve Chris Land – a lélektesóm – Halálpattogás-át, akinek a könyvei rendszeresen magas rezgésszámra emelnek. Bízvást mondhatom, a legjobb döntés volt mindkettejüktől választani.
A könyv a Molyon
Stephen Leacock: Rosszcsirkeff Mária és társai
Értékelés: 5/5
Olvasási időtartam: 2023. február 6., 11:23 → 2023. február 21., 20:43
Tartalom:
„Szoktál-e tulajdon arcodba nézni a tükörből?
Nem?!
Csodálom. Én szoktam. Néha órákig állok a tükör előtt, és kémlelem az arcom. Felfelé fordítom, és úgy vizsgálom.. Néha egészen megfordítom, a kezeimre állok, és úgy nézem. Megpróbálom megfejteni, mit jelent… Néha a pamlagra vetem magam, és arcomat a vánkosomba temetem. Tizenhét éves vagyok, Leszek-e valaha hetvenhét? Ó… Leszek-e hatvanhét? … Vagy negyvennyolc?. Hatvanhétbe kiegyeznék, de a negyvennyolcból nem engedek…”
Ha valaki netán ráismerne: igen a hang Karinthy Frigyesé, aki 1927-ben ismertette meg a magyar olvasókat Stephen Leacockkal (1869-1944), ezzel a hozzá lélekben igen közel álló kanadai humoristával. Kötetünk a Karinthy-életműnek immár szerves részévé vált Leacock-fordítások – vagy inkább átköltések – mellett bőséges válogatást kínál a jeles író novelláiból, humoreszkjeiből, stílusparódiáiból. Álljon itt ízelítőül néhány cím: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni, A munka hőse avagy nemes úr a darócnadrág alatt, A Jézuska tévedése, Sikertörténetek, Mr. Juggins visszamerőleges életmódja, Melpomenus Jones iszonyú tragédiája – és így tovább!
Véleményem:
Van úgy, hogy az ember a legnagyobb gyászában emberére talál. Egészen pontosan gyerekkorom régi olvasmányára, néhai anyám hagyatékából. Leacock humora évtizedek múltán olvasva is páratlan és nagyszerű, de akkor válik igazán zseniálissá, amikor Karinthy Frigyes lesz a magyar hangja. Akkor összetéveszthetetlenül kinyílik egy olyan világ, amit csak ennek a humornak a kedvelői értenek. Gyanítom, Milne Micimackója is a Cini papája miatt lett ám itthon annyira imádnivaló és népszerű, hát Stephen is val’sz’eg erre a sorsra jutott. Ez van, ő a kanadai Karinthy! Lubickoltam a humorában, mivel ez hozzám igen közel áll, és olyan jó klasszikusoktól olvasni, szóval hogy ez a fajta poénforrás gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Feltéve, hogy az emberiség örök gyerek marad. Vagy legalábbis egy tizenhét esztendős neurotikus kamasz, akit rendre megvág egy Otto nevű életművész. :D
Ó, hogy sírtam!
Rosszcsirkeff Mária
A könyv a Molyon
Chris Land: Halálpattogás
Értékelés: 5/5
Olvasási időtartam: 2023. február 21., 01:49 → 2023. február 26., 11:54
Tartalom:
Christina Webster alig érkezik meg társaival Ausztráliába, máris megtapasztalják a „halálpattogás” jelenségét, mely a közelgő végre figyelmeztet. A végzet a régészre leselkedik, aki könnyűbúvárok jóvoltából közelebbi ismeretséget köt pár kockamedúzával, s ezután legfőbb gondja az életben maradással van, hiszen az irukandji mérgének az egész világon nincs ellenszere. Pedig a feladat adott: ha az Argyle bányának kimerült a készlete, akkor honnan valók a földkerekségen feltűnő rózsaszínű gyémántok?
A küldetés kimenetele azonban kétséges, mert a Nagy-korallzátonyon az oceanológus által összegyűjtött és szabadon engedett mérges állatok társaságában egy süllyedő hajón vesztegelnek mindannyian, ugyanis alattuk, a gépházban felrobbant egy kisebbfajta detonátor.
A kezdetet követően visszaköszön a múlt; a pattogás is többször megismétlődik, s hiába akad segítőtársuk két delfin személyében, ha a halálosan komoly vészhelyzetek egymást követik.
Chris Land újabb történetet tár elénk a Lélekvesztő és a Jaguár árnyéka folytatásaként, mely fordulatos, humoros és gördülékeny, így maga a könyv is letehetetlen: az írónő újra hozza a formáját, s az istennek sem adja alább!
Véleményem:
Je suis Christina Webster, azzal a különbséggel, hogy én nem dohányzom és tudok úszni. :D A regény tele van mérges állattal, de mégis az ember a legveszélyesebb benne. Vajon én mit tennék, ha tőlem balra egy kúpcsiga gerjedne, jobbra egy zsibbasztó rája csápolna, a térdemen egy halálos pók araszolgatna felfelé, a fenekem alatt egy kacsacsőrű emlős pucsítana, két lábujjam között pedig kicsi kockamedúzák kergetőznének? Ráadásul nekiállna megtámadni a spanyol Armada… ja nem, portugál gálya, ami lehetne egy négytagú banda, és játszhatna toxic metált, de mégis inkább medúzák és polipok szimbióta kommunája, és képesek egymaguk kivégezni egy rahedli felnőtt embert. …Elkalandoztam! Szóval a legnagyobb izgalomfaktorral vetettem bele magam a történet tengerébe, hagyva, hogy Lélektesó kihalásszon és aztán a hajón rettegjek az életemért, ami olvasóként teljesen így van jól. Közben lubickoltam a különféle mérgek élettani hatásának leírásában – én ezt kamaszkorom óta imádom -, és csak kapkodtam a fejem és egyéb testrészeim, hogy épp mi történik, mivel főhőseink rendre halálos veszedelembe kerültek. Örömmel nyugtáztam, hogy a kedvenc szájhősöm, Gamal Lahoud a csapattal tartott, mert a Jaguár árnyéká-ból hiányoltam kicsit. Hosszú nevű bronzemberünket, Ramant néha meg tudtam volna csapkodni, főleg, amikor nem akart a többiekre hallgatni – bár a tesztelést kivételesen helyeseltem, igaz, nem kis szerencséje volt, hogy nem lőtt mellé. A két kedvencem Kai és Ipo természetesen, de nem árulom el, kik ők. ;) Annyira felvillanyozott – no, nem a rája, nézzünk rája! – a történet, hogy ippeg nekiláttam elolvasni egy másikat, amit Chris írt, de az majd egy következő blogbejegyzés része lesz. ;) Nagyon remélem, hogy visszatérünk még Ausztráliába, de a kontinensre, mivel ott még jó sok egyéb mérges (méregtermelő) és mérgező (mérget összegyűjtő) állat, illetve növényfaj él. Már alig várom ezt a biokémiai kalandgyönyörűséget! Írj, Tesó, írj!
– Félelmetes, hogy néha mit művelsz.
Raman és Webster
– Szárazon megfulladni, erre is csak én vagyok képes.
A könyv a Molyon
(Kép: saját és Pixabay)
Könyvek sorban 