Talentum House – ahol az igényes kortárs irodalom lakik

Új kiadó jelenik meg idén júliusban a könyves palettán; mottója a “magas minőségű, értékteremtő, szerzői és hagyományos könyvkiadás”, indulásként hét könyv szerepel a repertoárjában. Ezek közül szeretnék néhányat bemutatni ebben a cikkben.

A Talentum House ethosza értéket teremteni és őrizni a hazai kortárs szép- és zsánerirodalomban azok számára, akik igénylik a magyar, de a fősodri médián túli kultúrát is.

Jelenleg négy szerzőtől hét könyv jelenik meg, ezeket veszem sorra, párukról egy-egy rövid bemutatás és saját értékelés kíséretében.


Haklik Tamás: Beton

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Magyar ​Ricsi átlagos lakótelepi srác, aki a ’90-es évek derekán igyekszik megtalálni helyét a világban. Kamasznak lenni viszont nem könnyű, pláne ha az ember olyan helyen kénytelen felnőni, ahol mindennaposak az iskolai balhék, kilátástalan a jövő, és szülői útmutatás híján a többi utcakölyök és a bandaszellem alakítja ki a túléléshez szükséges világnézetet. Az egyforma betonkockák között, a haverok, a rap, és a marihuána hatására aztán az egyébként jószívű, fejlett igazságérzettel megáldott fiú a kitörni vágyás és az önmegvalósítás érdekében lassan a bűn útjára lép.
Vajon milyen lehetőségei vannak egy olyan panelsrácnak a boldogságra, aki fogékony a Nyugatról érkező szubkultúra újdonságaira, ám világosan látja, hogy a szürke magyar valóságból pusztán szívvel és ésszel képtelenség kitörni?

A Beton egy elfeledett generáció regénye, amelyben elegyedik a bűn és a feloldozás, az ezredvég előtti magyar nosztalgia, és a közösségi média előtti kamaszlét minden gyönyörűsége és fájdalma. A felnőtté válás és a beteljesülés küzdelme, maga az élet, ami kemény, mint a beton. Kezdetben lágy, könnyen formálható, de végül lassan megkövül, keménnyé válik.

Haklik Tamás első regénye kíméletlen őszinteséggel mesél a ’90-es évek lelkiállapotáról, édes-bús nosztalgiát keltve, egy eltűnt korszak tanújaként. Szókimondó, betonbiztos alkotás.

Hivatalos megjelenés: 2022. július 8. / Korhatár: 18+

Értékelésem: 5/5

Haklik Tamás elsőkötetes szerző, a neve inkább zenei körökben ismert, a rap-hiphop szubkultúra áll hozzá a legközelebb. Ezért én sajnos nem ismertem, mivel más zené(ke)t kedvelek, de ez nem tántoríthatott el attól, hogy elolvassam a könyvét. Szeretek más kultúrkört, világot és gondolkodásmódot is megismerni, hiszen ettől tágul a világképünk és maradhatunk emberek, véleményem szerint.

Nagyon át tudom érezni ennek a könyvnek a hangulatát, az emlékképző erejét, mivel én szintén a kilencvenes években voltam tinédzser, illetve ifjúfelnőtt is. (Jesszus, de öreg vagyok! :D ) Bár mi azért szelídebben hajtottuk az életet – haha, hazudok, ne hidd el :D oké, nem drogoztunk, de hülyítettük a fiúkat durván, meg ittunk -, ennek ellenére köztünk is megvolt a korszak keménymagja, ismertünk zűrös elemeket, néha pont mi magunk voltak azok. (És hálát adhatunk, hogy nem volt se Youtube, se Facebook, így legalább a lúzerkedéseinknek nem maradt nyoma.) Persze ebben a kisregényben sokkal komolyabb problémákkal küzd a főhős, és nagyobb bajokba keveredik, mint mi anno, viszont tőlünk sem állt távol az a világ. Az ajtó küszöbén álltunk, és befelé tekintgettünk. A mai napig nem bánom, hogy végül nem léptünk bele…

Haklik Tamás teljesen filmszerűen alkot, pörgösre fogja a cselekményt, hamar beránt a sztori, és egészen a végéig nem enged el. A vége határozottan tanulságos, realista és nem köntörfalaz. Az élet nehéz, de nem bonyolult – bár sokszor nem áll az emberek oldalára a szerencse -: ha valamit elszúrsz, azért kőkeményen – igen, pontosan, mint a beton – fizetned kell.

Igazság szerint minden mai ifjúfelnőttel elolvastatnám a Betont, mert azok a régi problémák bizony a mai korszakba is átmentették magukat. Hiszen tudjuk, gengszterváltás volt csak… Nem feltétlen politikai szinten. Ez penetránsan beleette magát a magyarok lelkébe, testébe, környezetébe, világlátásába. Az embereket sosem a politika vagy a közélet teszi tönkre, hanem az, ha nem hagyják élni.

Jut eszembe: én ismertem is egy Magyar Ricsit. Fölöttem járt egy évvel az általánosban. Nem voltunk egy haveri körben, sőt. Kíváncsi lennék, mire vitte mostanáig? Vajon mi lehet az ő “betonja”?

Hálásan köszönöm az élményt a szerzőnek és a kiadónak is!

A könyv a Moly.hu-n >>>


Pataki Eszter & Pataki Krisztina: 512 méter

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

512 méter választja el őket egymástól, de világaik között nagyobb szakadék nem is lehetne.

A tizenhét éves Anna előszeretettel időzik a tóparton. Kedvenc padján ücsörögve élvezi a nyugalmat, amihez ebben a gyönyörű környezetben minden adott.

A tizenhat éves Gergő a tó túlsó partján él. Egykor sikeres úszó volt, de családi gondjai miatt felhagyott a sporttal, és rossz társaságba keveredett. Ha egy kis békességre vágyik, kimegy a partra, és távcsővel lesi a túloldalt, mások idilli élete után sóvárogva.

Így akad össze a pillantásuk egy napfényes délutánon, és ezzel kezdetét is veszi közös történetük. Noha a személyes találkozásnak gátat szab a tó és a távolság, csetelni kezdenek, és beszámolnak egymásnak életük minden apró részletéről. Kivéve a tökéletesség látszata mögött megbúvó, sötét titkokat…

Vajon a közöttük szövődő kötelék elég erős ahhoz, hogy szembenézzenek a múltjukkal?

Hivatalos megjelenés: 2022. július 15. / Ajánlott korhatár: 16+

Értékelésem: 5/5

Ez az a könyv, amit sajnálok, hogy nem harminc évvel ezelőtt olvastam, amikor tizenéves voltam, de hálás vagyok, hogy az örök kamasz lelkemmel elolvashattam most. Köszönöm a Pataki ikreknek és a kiadónak a lehetőséget!

Egy biztos: a kamaszkor bitang nehéz, és ez a jelenlegi technomán korszak még rátesz egy lapáttal, hogy ne legyen könnyebb. Kimondottan üdítő erről olvasni két ifjú tollforgató oldaláról, akik maguk is csak nemrégen hagyták el ezt az időszakot. Ők látják teljesen hitelesen, hogy “mizu van” ebben a világban, és mennyire fontos az alapvető emberi értékek átadása mindig, írjunk bármennyi évet is a naptárban. Az igény a boldog, kiegyensúlyozott és teljes életre örök.

Külön gyönyörűség, hogy a jelenkor modern csetcsatái mellett a régmúlt retró töredékei, idézetei, dallamfoszlányai, emlékei is felsejlenek, amik miatt egy hozzám hasonlóan középkorú ember is közel érezheti magához a művet. A fiatalos stílusa és a kor jellegzetesen “genZee” hangulata mellett a mély érzelmek, a magányosság, meg nem értettség, elhanyagultság, családi szerepekből kiábrándultság, elárultság érzése és a “tinihullámvasút” komolysága – hiszen tényleg erőteljes, létezik, átéltük, pont annyira borzasztó, mint amennyire szükséges – teszi kimondottan emberközelivé és értékessé ezt a művet.

A korhatár csak egy szám, én ezt minden kamasznak ajánlom, aki rajta ül azon a bizonyos hullámvasúton, és úgy érzi, nincs felfelé. De van. A Pataki ikrek története segít abban, hogy minden nehézség ellenére képesek legyünk elérni a céljainkat, akár még ilyen bizonytalan, hormonokkal terhelt időszakban is, mint a kamaszkor. Szülőknek külön jótanács – főleg, mert nekem két kamaszgyerekem van -: olvassák el, hogy könnyebben megérthessék, ami a gyerekük lelkében – és testében – zajlik, ne forduljanak el tőlük, álljanak ki mellettük, mert sokkal több minden zajlik a “víz alatt”, mint ami a felszínen látszik.

A kedves humorral, sok érzelemmel és mély mondanivalóval tarkított cselekmény mellett gyönyörű illusztrációk díszítik a könyvet kívül-belül, amelyeket a tehetséges grafikus, Forró Kinga készített. Ez egy ízig-vérig kamasz sztori, de semmiképp sem lányregény! ;)

A könyv a Moly.hu-n >>>


Robin O’Wrightly: Egy igen-zet története (Emlékkönny 1920-2020)

Fülszöveg

Bár az első világháborúnak hivatalosan két esztendeje vége, a gyűlölet és félelem káosza továbbra is kavarog 1920 tavaszán. Az erdélyi Bükkfalván francia katonacsapat állomásozik egy röpke hétig, már békésen, átutazóban nyugati otthona felé. Az öt nap elegendő ahhoz, hogy szerelem bontakozzon ki egy fiatal baka és egy ifjú magyar leány között…

Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában?
Mitől válik különlegessé ez a látszólag szokványos történet?
Vajon összehozható-e egy viharvert, csonka család?

„Száz év? Vagány!” – kiált fel az olvasó. Valóban: 1920 és 2020 között feltárul egy igaz mese, romantikus mágikus realista regény formájában. Az Egy igen-zet története hét év honkeresés után végre meglelheti otthonát az olvasó polcán, és remélhetőleg kiváló társaságnak bizonyul majd.

Hivatalos megjelenés: 2022. július 15. / Ajánlott korhatár: 14+

Mivel ez a saját könyvem, értelemszerűen nem értékelhetem – bár a Moly.hu-n van egy ötcsillagos jelzés, mivel csak így kaphattam meg az adott kihíváshoz a plecsnit -, ezt rábízom az olvasókra. Én csak hálás lehetek az életnek, hogy megírhattam ezt a könyvet; és a Talentum House-nak, hogy most kiadja papírformában is.

Bővebben itt írtam a könyvmegjelenésről >>>

A könyv a Moly.hu-n >>>

(ténylegesen csak augusztustól lesz előrendelhető, de a két kísérőnovella ingyenesen letölthető addig is)


Ez a kiadó a nyomatok mellett elektronikus megjelenést is biztosít a szerzőinek, hiszen támogatja az olvasást minden platformon. Ezért kerülhetett a repertoárba a következő két e-book.


Robin O’Wrightly: XLM (teljesen eszetlen szerelem) – narrációs szatíra

Fülszöveg

Mentálhigiénés ​besorolás: Antidepresszáns terápia. Szuperdózis!

Szereted a romantikus regényeket? Akkor ezen tutira kiakadsz!
Esetleg pont utálod azt a zsánert? Akkor ezt a sztorit imádni fogod!
…Vagy nem.

Az XLM (teljesen eszetlen szerelem) az Erelem, Erelemkettő és Mexerelem „3 in 1” csomagja; egy őrült tempójú, iszonyatosan vicces, abszurdan valóságos, bármely embercsoportot felzaklató, mégis empatikus szatíradömping.
Minden szereplője fiktív személy – kivéve egy kameózó celebet –, de van az a nyugtalanító bája, hogy általa bárkit felismerhetünk az ismeretségi körünkből itt-ott – például a tükörben.

„A narrációs szatíra az, ahol az író kiidegeli magát, és ha már ott van, az olvasót is.”
(Robin O’Wrightly)

Minden igyekezetünk ellenére, vagy tán azért: 18+ besorolás – LMBTQ+ tartalom! Csak felnőtteknek, vagy akik már nem járnak óvodába. Ha pont dadus vagy, akkor sajnos csak otthon olvashatod, félhomályban, a takaró alatt.

Szex nincs benne, se trágárság, szóval amúgy uncsi. Na jó, senkinek sem ajánlom! ~ a korhatár-besorolást a fülszövegbe írásért felelős munkatárs

Ezt kéretik kihúzni, a kollégát azóta elbocsátottuk, a helyét felszántottuk és behintettük sóval. ~ a szerkesztő

Milyen kollégát? Ugyanitt szerkesztőt keresünk! ~ a vezető szerkesztő

Jól van már, megyek olvasni, mert a végén könyv se lesz! ~ Te

Hivatalos megjelenés: 2022. augusztus 31. / Korhatár: 18+

Bővebben a könyvről itt >>>

A könyv a Moly.hu-n >>>


Robin O’Wrightly: Rigók&Mundik 2in1 – narrációs szatíra

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mentálhigiénés ​besorolás: Antidepresszáns terápia felnőtteknek. Szuperdózis!

Abban semmi különleges nincs, hogy egy olasz férfi, Andrea Rigo csomagot kap a postástól. Ott kezdődik a gubanc, hogy a pakkot másnak szánták. A valódi címzett Rigó Andrea, egy magyar nő, aki tíz házszámmal odébb lakik a milánói Via D’Annunzión. Fel is kerekedik, hogy kiderítse, hova keveredett a küldemény. Vajon sikerrel jár, és ha igen, az tényleg siker?
…És mi a helyzet a többiekkel? Ki fogja el a sorozatgyilkost? A Mundik megkapják, amire vágynak? Vajon megmenekül az emberiség, vagy nekünk reszeltek? És akkor meddig tart az örök szerelem?

„A narrációs szatíra az, ahol az író kiidegeli magát, és ha már ott van, az olvasót is.”
(Robin O’Wrightly)

Amikor azt hiszi a kedves olvasó, hogy nem lepődhet meg jobban, Robin O’Wrightly – a narrációs szatíra önjelölt keresztanyja – megoldásként behajít egy kisebb atombombát ebbe az őrült, erotikus sci-fi-krimi (zsánermix) paródiába.

Kedves kiskorú érdeklődő! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval bocs, de ez a könyv nem neked szól! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi!

18 – Szex, drogok, rock&… izé… trágárság

Hivatalos megjelenés: 2022. augusztus 31. / Korhatár: 18+

Bővebben a könyvről itt >>>

A könyv a Moly.hu-n >>>


A Talentum House kiadó elérhetőségei

(A főportál még építés alatt!)


(Kép: Talentum House)