Egy igen(csak megkínzott betűnem)zet története

Cirka hét esztendeje robbant be az életembe. Öt éve kiadtam elektronikusan. Két éve szintén, mert papírban nem sikerült. Azóta vajúdok vele. Mi az? Szerintem már sejtitek, miről lehet szó, de nem meritek elhinni ezt a csodát, ahogy én sem. Pedig az Emlékkönny itt van, már a nyomdában, pár hét múlva megszületik, megfoghatom. Megfoghatom!

Hogy lássátok, mi volt a nem kiadás háttere, és mennyire hirtelen jött a megoldás – vagy látszik annak, mivel negyed esztendeig el kellett hallgatnom előletek, csak ne csináljak pi…llangót a számból. :D

Egyszer volt, hol nem volt…

Akkor mesélek, kicsit hosszú lesz, de érdemes végigolvasni. Az alábbi posztrészletet még valamikor idén február végén fogalmaztam… De már nem tettem ki, és pont jó, hogy úgy döntöttem.

„Ideje, hogy beszéljek valami fontos dologról, ami immár két éve gyűrűzik az írói hátteremben, és úgy érzem, nem hallgathatok róla tovább. 2020-ban nagy reményekkel indultam neki az évnek: finisben volt az Emlékkönny című regényem kiadása. Szponzort találtam, a nyomtatásra és a médiamegjelenésre is. (Korábban írtam már erről, de akkor még úgy nézett ki, van fény az alagút végén.) 2021-ben felálltam a padlóról, leporoltam magam, de amikor a kiadáshoz nyúltam volna, hirtelen elérhetetlen határidők, várólisták nőttek a nyomdákhoz, és hiánycikk lett a papír. Visszakoztam, és inkább az elektronikus kiadásaimmal törődtem. Elérkezett 2022, és most már teljesen jogosan merül fel a kérdés benned: »mégis hol a pokolban van a példányom?!«”

Valóban a pokolban tartózkodott, velem együtt. A 2020-as év teljesen elkaszálta a projektet. Gondolkodtunk az akkori kiadóval kis példányszámos megjelenésben, ám az anyagi lehetőségeim a végletekig beszűkültek. A nulláról kellett feljönnöm. Közben beláttam: pénz nélkül nem fog menni, és nem várhattam el egy önköltséges kiadótól, hogy megfinanszírozza nekem a könyvet. Február végén ráadásul el is köszöntünk egymástól. Ennek így kellett történnie.

Lezártam valahol, nyithattam máshol

Az én esetemben tehát kiderült: csak a hagyományos kiadási formula jelentheti a megoldást. Magyarán, amikor minden anyagi költséget a kiadó áll nyomdától az olvasóhoz kerülésig. Mázlim volt: úgy döntött a Gondviselés, hogy ennek pont most jött el az ideje.

Március elején találkoztam az új kiadómmal. Pontosabban: ő ajánlotta fel a segítséget – mintha csak megérezte volna, hogy erre van szüksége az Emlékkönnynek. Mondtam neki is: “egy árva vasam sincs”. Azt felelte: “nem baj, ennek a könyvnek mindenképpen ki kell jönnie!” Amikor valakik nagyon szeretnék, ha a szerencsepogácsa író minden prikezsiája ellenére megjelenne a regénye, az azt hiszem, nagyszerű jel és -lemre vall.

Új külső, régi belső

Egy kicsit azért megkavartuk a dolgot: új címet, alcímet és borítót kapott a könyv. Ám a belbecs maradt, tulajdonképpen csak aktualizáltam az azóta bekövetkezett szomorú életesemény miatt. (Elhunyt a könyv egyik főszereplőjének megtestesítője, a nagybátyám, aki a történetet is elmesélte nekem. Bocsánat, ezt a közbevetést most itt hagyom, mert már megváltoztathatatlan, és muszáj továbbhaladnunk a cikkben.)

Egy igen-zet története
(Emlékkönny 1920-2020)

Igazából, ahogy látod, nem is olyan új. Felcseréltem a címet az alcímmel, és megkapta a száz vagány év dátumintervallumát. (Illetve kapott egy fedőnevet: EK-100. Mert rövidítve mindent könnyebb leírni.) Miért? Ezt írtam a FB-oldalam egyik posztjába:

Nem volt semmi különösebb oka. Egyrészt:

1. Már létezik egy Emlékkönny című verseskötet, és nem akarok zavart kelteni.

2. Csipkebokorvessző. 😛

3. Sokkal kifejezőbb a (volt al)cím: Egy igen-zet története. De nem? De igen! 😃 Mert ez egy IGEN-zet, egy csakazértis életre sarjadt családgallyacska. Nem kellett volna lennie, de igen, lett. És persze nemzetek közötti híd, szóval nem is egy néphez tartózó “fajta”. Persze a nemzeten belül is lenne létjogosultsága, nem azt mondom, viszont így mégannyira van, hogy annakidején lenézték az ilyen balról szakadt családfákat, és senki sem beszélt róluk szívesen, eltussolták volna. De az élet máshogy gondolta. Az igazság mindig kiderül előbb vagy utóbb.

Ahogy azt ígértem, borítóleleplezést is tartottunk, ebben segítségemül volt számos blogger és író harcostársam.

Ilyen lett. Miért? Ez sokkal kellemesebb színvilágú a szépiával és a barnával; autentikusabb is, a felismerhető arcok miatt az olvasó szemének kedvesebb; és konkrétabban is kapcsolódik a történethez ez a fadobozba szorult emléksziget. A dögcédula hiányzik a képről, tudom, de az nem véletlen: máshogy csatlakozik majd hozzá. Könyvjelzőben. ;)

Jogos a kérdés: ezen felül miért kellett lecserélni a régit? A korábbi borítók is saját kezű tervezések, a kiadónak vagy a forgalmazónak külön szerzői joga nem volt benne. Azonban a második borító – az elvontsága mellett – el is avult, mivel még 2018-ban terveztem, ami nagyon régen történt. Egyszerűen aktualitását vesztette, bármilyen szép is. Általában 3-4 évente érdemes frissíteni a könyvborítókat, persze nyilván csak újrakiadás esetén. Szóval az új (papír)kiadáshoz új borító dukál, ennyi. ;)

A belbecset tekintve nem történt komolyabb változás, csak az oldalszámon variáltam és apróbb elemeket aktualizáltam, illetve az ajánlást terjesztettem ki az elhunytjainkra. És most már tényleg készen van, várja a papírmegváltást.

Miután minden elkészült…

A kiadótól annyi feladatot kaptam, hogy 1. készítsem el a nyomdai fájlokat időre; 2. kicsit még hallgassak a projektről. Ne ujjongjak olyan hangosan, várjam meg a kijövetelt. Ez teljesen jogos kérés volt, mivel startoló kiadóról van szó, illetve hogy jártam 2020-ban is, ugye, hogy nekiálltam előjegyzéseket gyűjteni a papírra, aztán nem lett semmi… Mostanáig! ;) Igyekeztem szót fogadni a kiadónak, de valljuk be, nagyon nehéz dolgom volt. Irgalmatlanul nem tudok saját titkot tartani. :D (Másét könnyű, azt rendre elfelejtem. :P ) Szóval meglapogatom a vállamat, hogy idáig kibírtam. :P De most már tudjuk, hogy…

A hivatalos megjelenési dátum: 2022. július 15.

Ez azt jelenti, hogy ekkor már kézzel fogható példányok lesznek, nem csak egy ígéret. Nem kell előjegyeztetni, hanem megrendelhető, kiszállítják vagy a boltból kapható, ha bementek vásárolni. Ez akkor lesz teljesen átlátható, ha már a könyvhalmok fölött görnyedünk. De már hallom a nyomdagépek kattogását…

A történetnek itt még koránt sincs vége…! ;)

SZAKMAI BLOG >>


(Képek: saját, képügynökségi mockupok alapján)

Hírdetés

Egy igen(csak megkínzott betűnem)zet története” bejegyzéshez ozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.