Robin szerint a Könyvhét

Afterkönyvhét 2022: “Különös könyves hét volt, fények úsztak a Dunán, mint játékos papírhajók…” Ez eddig a legkomolyabb könyves eseményem. Ne értsen félre senki, korábban sem bohóckodtam, azonban az idei könyvhét teljesen más volt, mint az eddigiek. Természetesen azokat is nagyon élveztem, akkor is sok szeretetet és elismerést kaptam – amiért örökké hálás leszek -, most viszont végre úgy érzem: a könyves közösség teljes értékű tagja lettem. Az elmélet gyakorlatba fordult, a kemény munka bizonyos gyümölcsei mostanra értek be – és még van azon a fán, ami folyamatosan érik. Valószínűleg az erősíti ezt az érzést, hogy nemcsak íróként jelentem meg, hanem grafikusként és könyvkiadásban segédkező szakemberként is.

Lubickoltam a kollégák és az olvasók szeretetében, ahogy eddig is megvolt, de most először mondhatom el: mindennap “hazaérkeztem” a könyvhét helyszínére az esemény ideje alatt.
Általában arra szoktam hivatkozni, hogy nagyon elszoktam a rendezvényektől a covid óta, és ez igaz. Ismét bele kell rázódnunk a szociális létbe, amire valójában égető szükségünk van. És persze ez fárasztó is, főleg egy introvertált embernek, bár most el kell gondolkodnom ezen, nem vagyok-e mégis extró, hiszen most kifejezetten feltöltött a közösség, a zsivaj, a nyüzsgés. :D
Mivel a “könyvbizniszben” dolgozom, szerencsém volt, hogy a megbízóim meghagyták nekem ezt a négy napot a könyvhét teljes élvezetére, tudván, hogy itt tényleg csak egyfelé lehet koncentrálni.



Az első napom

A csütörtök délelőtt standnyitás előtt mentem ki, de nem túl korán, hogy ne zavarjam a kipakolást, de ne is a látogatók előtt rendezkedjek. Nem volt túl sok cipelnivalóm, ugyanis az utolsó példányaimat árulom, remélve, hogy előbb vagy utóbb – de inkább előbb – mindegyik gazdára lel. Igazából szeretnék már továbblépni, és kezdésnek tökéletes volt ez a rengeteg zsáner kipróbálása, viszont már megtaláltam a saját hangomat és utamat – legalábbis az irányt -, amire vezet a sorsom. Azon szeretnék továbbmenni, a könyveimnek pedig megtalálni az olvasóit.

Jövőt csak úgy lehet építeni, ha a biztos múltat lezárjuk.

(Nyúl Pálné)

A hihetetlenül édes és csupa szív Marysol könyvkiadó fogadott be vendégszerzőnek, illetve a könyveimet az eladásukig.

A könyves eseményeknek megvan az a bája, hogy hiába tervezek két órát kint lenni, abból négy lesz…

Mire hazaértem, leszakadt az ég, így megállapítottam, hogy sikerült hazahoznom a Napot, de megígértem mindenkinek, hogy másnap visszaviszem. :D

A második napom

Pénteken igyekeztem célirányosan haladni. Délután kettőre beszéltünk meg találkozót Pilizota Szandrával (Aposztróf kiadó szerzője), aztán együtt bandáztunk. Annyira boldog voltam, hogy végre megölelhettem annyi idő után Ashley Redwoodot is, és végre személyesen is beszélgethettem Kristin M. Furrierrel.

Meglátogattuk a Budapest Olvas flashmobot és előadást, amit három órás kezdéssel hirdettek. Még előtte regisztráltunk rá, és kaptam fancy karkötőt – amúgy gyűjtöm ezeket is -, majd székeket tettünk ki a közönség helyére, és leültünk olvasni. Én nagyon rákészültem A kis hercegre, mint örök kedvencem, de a táskám végessége miatt egy darabig kokettáltam otthon egy Pocket-kiadással – Jo Nesbo Doktor Proktor pukipora – is. Sajnos A kis hercegből nincsen zsebkönyvem, szóval ezt valamikor sürgősen pótolnom kell. Bevállaltam a közepes méretű, puhatáblás Mórát, és nem bántam meg.

Az esemény után gondoltam, feltankolok, és elvonultam tápértéket bevinni a szervezetembe a Nagyszobor takarásában. Tudod, ott vannak sorban a beszélgetők, csókolózók, könyvet olvasók, barátra/barátnőre várók, zacskóból pironkodva szendvicset zabálók is. Mert hát kell a szellemi táplálék mellé a fizikai is. ;)

Négykor kezdődött a beszélgetés. Erről és az azt követő dedikálásról bővebben a grafikus blogomban olvashatsz.

Aznap nem úsztam meg a zuhét – büntetés a tegnapi “Nap-lopás” miatt biztos :P -, aminek a végét tizedmagammal a Marysol standjába szorultan vártam ki. Nagyon igaz a mondás: sok jó ember kis helyen is sok elfér. Nem enyhén volt Üvegtigris fíling, de szerencsére nem kellett pucérra vetkőzni, és a lakatot se kellett leverni senki anyjával. :D Azért néhány pillanatra elgondolkoztam, hogy nem jég veri-e a stand tetejét, és hogy ha beszakad, mi lesz… Nem szakadt be. Még jó, hogy villámok nem csattogtak. Ennyire még négy éve sem tombolt azon a nevezetes könyvheti szombaton. Szerencsére nem tartott sokáig. Mikor elvonult az időámokfutás, hazamerészkedtem. Rimánkodtam: édes jó Istenem, elég volt ez a trauma egy jó időre, holnaptól jó időt szeretnék. ;)

A harmadik napom

Vicces volt a néni, ezt terveztem, de aztán jelentősen le kellett feleznem a rohangálást
Redukáltam két fő dedikálásra, így is sokat rohangáltam :)

Némiképp módosított az egészségügyi állapotom az előre kitalált terveken, de szerencsére nem nagyon – és hála Istennek, az egész esemény alatt rendesen “viselkedett” -, így pár dedikálásról és találkozóról le kellett mondanom. Zálog: a Könyvfesztiválon muszáj velük találkoznom. ;)

Indulás előtt kaptam egy üzit, hogy keresik a standon a # Wetoo-t… Milyen jó, hogy még előző este eszembe jutott valami?!

Mivel valamennyire sejtettem, hogy elfogynak a könyvek, vagy épp olyat szeretnének venni, ami már nincs forgalomban (a # Wetoo-sorozat például), kitaláltam, ha vesznek egy Marysol-könyvet, akkor beválthatják az enyémre, megkapnak egy általuk választott e-bookot tőlem. (Pontos játékleírás itt.) Végül csak egy olvasó döntött így – vagy ennyiről tudok, a többiek titkolják -, de nagyon örülök, hogy segíthettem.

A rövidített napom így is hosszúra nyúlt, hogy az elején a Korzó-Vigadó szakaszon mozogtam, illetve kicsit elnyújtottuk a dedikálási időt. Így alakult ki, hogy vicces módon fél háromtól háromig és négytől fél ötig dedikáltam, a kettő között meg, pont a kiírt időben csak nézelődtem. :D Nem baj, mert szuper beszélgetéseink voltak, akiket kevésbé ismertem, kicsit jobban összeparoláztunk, jókat nevettünk, finom kávét ittunk Marysol K’Owes jóvoltából, áldja meg a Jóisten – amúgy szegényt rendesen kiittam a kávéjából, szóval ezt valahogy kompenzálnom kell :) -, vagyis emlékezetes marad a dedikálási idő. Különösen örülök, hogy tudtam találkozni Tomcsik Nórival, Renáta W. Müllerrel és Fedina Lídiával is, akiknek pont lemondtam előtte – és ha délelőtt nem szakad ki a hátizsákom alja, amit otthon hagyok a …csába, mondván: ez jel; akkor mindenkinek elhozhattam volna a könyvét, akivel dedikáltatni készültem. :D Persze azért hiányzott az összefutás Chris Landdel vagy Riley Bakerrel, és sajnos elkerültük egymást Nagy Alexszel is, de lásd zálog: a Könyvfeszten nem úsznak meg. :D

Ott rohadj meg, Murphy, ahol vagy!

(Murphyné)

Kiemelem, hogy a júniusi ÍróTesómmal, K. A. Varsson írónővel szuper képeket csináltunk, amiket fel tudunk használni a közös kampányhoz.

© Komlóssy Vera

Háromnegyed ötkor átmentem a másik helyszínre, amiről a grafikus blogomban írok többet.

Hazafelé vettem az irányt a Korzón, és benéztem a NewLine kiadó standjához is. Ilyenkor örül a kis lelkem, hogy annyi szerzővel és kiadóval állok jó kapcsolatban. És most különösen éreztem a szeretetüket, elismerésüket, ami kimondottan jólesett ebben a meglehetősen nehéz félévben. Az egyik drága ügyfelünk például hagyott nekem ajándékot a közös munka gyümölcseként – 100% Arabica szemeskávét, finom csokibonbont és abból a poszterből egy példányt, amit nekik terveztem.

Emellett jót dumáltunk Giuditta Fabbróval és Renáta W. Müllerrel (NewLine kiadó szerzői), amivel már totálisan azt éltem át, hogy én tényleg jó úton haladok előre… ^-^* Az esőzés innentől fogva felhagyott, a szelet leszámítva pedig nagyon szép napos nyári időnk volt.

A negyedik napom

A vasárnapot eredetileg futónak terveztem, azaz, ha nagyon kidöglök, akkor inkább pihentem volna. Viszont sokan ezen a napon dedikáltak vagy jöttek “fel” a könyvhétre. Velük igyekeztem bandázni, azonban nagyon mókásan alakult a napom. Mindig mentem valahova, vagy érkeztek hozzám, engem kerestek, szóval talán ez volt a legmozgékonyabb napom. A végére jócskán le is égett mindkét alkarom és a nyakam a napon.

Találkoztam ezen a napon nagyon régi baráttal, Krisztivel, aki vett a könyvemből – még nem írtam, amikor minket már elsodort egymástól az élet, és kiderült, hogy a férje a Harmat kiadónál dolgozik. Emellett vicces módon dedikálásra mentem dedikálni Metser Györgyinek (Ad Librum szerzője), és benéztem Garajszki Rozikához (Holnap Magazin szerzője) is. Jót beszélgettem Krencz Nórival, L. J. Wesley-vel (Mogul kiadó szerzői), akárcsak a régi szép időkben; Mimi Taylorral (NewLine kiadó vezetője), Mike Mendersszel, illetve közösen készültünk világuralomra törni Arany Máriával is, a végén pedig Németh-Fülöp Beával (Gyémántfelhő kiadó vezetője) is fotózkodtunk egy boldogságnyira. :)

Annyi, de annyi mesélnivalóm van még, ám muszáj tovább haladnom, és ezt a csodálatos négy napot emlékként örökre megőriznem. Valóban különleges volt, még nem éltem át ilyet és így. Abszolút ide illik az idézet:

This is a beginning of a beautiful friendship.

(Casablanca)


Robin szerint a Könyvhét” bejegyzéshez egy hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.