Olvasok én, csak nem látszik

Jó, vicceltem. Látszik, csak nem posztoltam már vagy két hónapja. Ennek sok prózai és lírai oka van.

A prózaiak: teljességgel leköt a munkám, a magánéletem és azok a lírai okok, amik még a balladai homály ködébe vesznek. :) Legyen elég annyi, hogy a türelmetekre apellálok és a megbocsátásotokért esedezem, amiért mostanában elhanyagoltam ezt a közlési módot. Pedig hát kéne, mert még a végén elfelejtetek engem. :D

Ezek a könyvek várnak értékelésre, és igazából elsősorban magamnak írom össze, mikkel kell(ene) haladnom posztszinten az elkövetkezendő időkben:

  • Kristin M. Furrier: A Társalkodónő *****
  • ÉrtékelésCzank Nelli: Menekülés, New York, szerelem *****
  • ÉrtékelésTarja Kauppinen: A rendszer ellensége *****
  • ÉrtékelésCsontos Imola: Az óceán kis gyöngye. Talán

Mivel azonban vár rám az e havi Merítés is – garantáltan izgalmasnak tervezem! :) -, az kerül előtérbe, aztán szépen-lassan a többi. Hála a Molynak, az olvasmánylistám ott van a helyén. Már csak nekem is ott kell lennem, és akkor minden rendben lesz. :)

Közben persze gőzerővel készülünk a Könyvhétre, és mindennel, ami vele jár – kiadások, reklámanyagok, eseményszervezés stb. -, úgyhogy nem unatkozom. De imádom ezt az egészet, amit a könyves világ jelent. Itt érzem magam otthon; végre, huszonöt évvel a szakmámban való elindulásom után. Azért ez nem semmi. :)


(Kép: most az egyszer fogalmam sincsen, honnan.
De szerintem Pixabay, különben mindig elmentem a kreditet)