Utazásom a világok között: Budapestről Navatlonba – februári olvasmányaim 1. rész

Addig-addig húzódott a felgyűlt januári olvasmányhegy nálam, hogy hipp-hopp, eljött a február. Mivel itt már elkezdtem dolgozni is, kevesebb időm maradt az élményolvasásra, de nem bánom – egyrészt a munkám is ez, másrészt meg kell a pénz. ;) Túl az Óperencián innen – aha :D -, amíg a testem egy tapodtat sem mozdult, a lelkem olyan dimenziókban járt, hogy az valami csoda. :) Nézd meg, ha kíváncsi vagy rá, hova olvastam magam!

Darvas Petra: Mágusok Kelyhe (Hópelyhek májusban 2. rész)

Olvasási időtartam: 2022. február 2., 13:25 → 2022. február 3., 07:40
Értékelés: 5/5

Bevallom, itt csaltam picit, hiszen magát a könyvet – a korrektúra és belívek tördelése miatt – már bőven el kellett olvasnom tavaly novemberben. Ez a februári intervallum tulajdonképpen az utolsó átolvasásom volt, mielőtt leadtuk a nyomdába. Innen is hálás vagyok a szerzőnek, mert közösen ebrudaltunk ki minden létező hibát az amúgy alapból is nagyon igényesen, szépen rendezett kéziratból. Az ilyesmi már alapból csillagos ötös nálam. :) (Vö. nincs tökéletes kézirat. Csak konvergálhatunk felé, ez a cél. ;) ) Aztán kiderült, hogy Petra maga is szakmabéli, nagyon örülök neki, remélem, találkozunk majd a könyvszerkesztés világában is. De ez csak egy vidám kitérő, jöjjön a kötet! :)

Ja, jut eszembe még időben:
SZPOJLERVESZÉLY!

Itt nem tudom megvédeni a szpojlerre érzékenyek lelkét, mert túlságosan átszövi a cselekménytudat az élményt. (Hogy mi? Mindegy… Érted! :D )
Az első rész is nagyon tetszett, arról az értékelés itt olvasható – azonban a második rész nekem sokkal jobban bejött. (A borítót meg az elsőhöz hasonlóan imádom. Szerintem idén ez az év legszebb borítója. Köszönet az isteni és zseniális Ashley Redwoodnak! Örök büszkeségem a fogadott lánykám! ;* ) A második részről ezt írtam a Molyra:

Méltó folytatása az elsőnek, sőt! ;*

És ez így is van. Már az első oldaltól beszippantott az aktuális sztori, kezdve azzal, hogy egy olyan szokatlan mondattal indított, ami miatt az egész első részt el kellett olvasnom, mielőtt a másodikat javítottam volna, mert majdnem kijavítottam egy eleve jó mondatot… “Üdvözlöm Tigratót!” – kezdi a második rész, én meg pislogtam, hogy ki az a Tigratót, és miért nincs előtte vessző? Hát azért, mert nem kell! Tigrato és tárgyeset, ráadásul az őrült Verloxot – nem Velorex!!! Nézzenek oda! – a második részben sokkal jobban megismerjük, és így a motivációit is – már ha mentheti bármi is a tettei alól. A nővérét ért brutális erőszak vagy a fiatal Tigrato kényszerű meddőségi döntése sem mentesíti, mert a tetteiért egyedül és csakis ő a felelős, mindegy, milyen környezetben vagy mentális nyomásra is teszi azt. Megérteni persze meg lehet a traumáját, de ez már pszichofilozófia, amibe ha belemegyek, minden lesz itt, csak értékelés nem. :D

Örültem, hogy emellett Gary és a kicsit tér- és idővert apja, Felix előzménytörténetét is megismerhettük, illetve a kapcsolatukat valamennyire tudták rendezni. Kicsit para volt Borrao és Gary kapcsolata viszont, ott egy kicsit kiütközött a Verlox-skizo a fiúból, ami módfelett antipatikussá tette. Kíváncsi vagyok, ő hogy fejlődik tovább a következő részben. (Mert igen! Lesz! Én már nagyon várom!)
A szerzőnő maga is mondta, hogy ez nem igazán ifjúsági, hanem ifjúfelnőtt regény, mivel inkább gimnazistáknak ajánlja a kicsit explicit violens jelenetek miatt. De ugye egy kisgimista is falja A trónok harcát vagy a Vajákot, ahol aztán tényleg minden IS történik, tehát nem aggódom értük, sőt. Bevallom, szívesen adnám ajánlott irodalomként akár 7-8. osztályos kortól is a nebulók kezébe, mert olyan problémákat vonultat fel és igyekszik megoldásra vinni – vagy ha most nem, akkor majd a következő részekben -, amik őket sajnálatos módon nagyon is érinthetik, ilyen a csonka család vagy a visszafordíthatatlan trauma megélése, esetleg a lelki szeparáció a kortársaktól, ami pedig a mostani járványhelyzet mellékhatásaként alakult ki.

Tetszett az is, hogy visszahozta a hőseinket ebbe a dimenzióba, és a mi világunkban is elkalauzolt kicsit, illetve megmutatta, milyen hatást válthat ki egy másik univerzum ránk. Emellett bővebb betekintést kaptunk Ármin múltjába, illetve a lányok, Lora és Emma is kiteljesedhettek a képességeikben, és a végére egészen menő csajszik lettek. Emmát megzabáltam volna, ha valaha megint büszke tudtam lenni a magyarokra, az miatta volt, és emiatt Petrára is nagyon büszke vagyok! Köszönöm, hogy ezen az igazi menyecskén keresztül visszaadta nekem a magyarságom tiszteletét. Azt hiszem, ezt kevés könyv mondathatja el velem… Ez egy csoda! Az pedig, hogy új terminusokat ismerhettem meg a pszichológusra: lélekmester és fizetett barát, ez valami csúcs!

Akárhogy csűröm-csavarom, nem találok ebben a részben hibát, egyszerűen tökéletes. Tényleg. Nagyon bízom benne, hogy mások is így látják majd. ;)

Várom nagyon a folytatást, mint a Messiást! ;* (És Őt nagyon várom, szóval… Érted. :D )

Az indítóképen a kedvenc szereplőm elevenedik meg. Kitalálod, ki ő? Olvasd el a könyvet és megtudod! :)

A második részben a sci-fi zsánerében utazom egy nagyot, Stephanie Forddal, a Térhurok című alkotásán keresztül. Megéri követni! ;)


(Kép: Moly-adatbázis és Pixabay)

Utazásom a világok között: Budapestről Navatlonba – februári olvasmányaim 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.