Lelkünk rajta – ahogy januárban olvastam (4.)

Azt a megtisztelő felkérést kaptam Keti Thür szerzőtársamtól, hogy olvassam el és értékeljem a legújabb kötetét, a Lelked rajta című két részből álló regényét. Eredetileg nem szándékoztam nyilvános értékelést adni, csak a szerzőnek, de igazából nincs mit elhallgatnom vagy magamban tartogatnom. Nyilván a neki szánt tanácsokat, javaslatokat nem osztom meg mással, mivel az egyedül Ketinek szól, az ő munkásságát remélem segíteni ezzel. De a története mindenképpen megéri a bejegyzést, hiszen minden könyvnek megvan a maga bája, a szerethető oldala, az előnye és haszna, valamint a mondanivalója. És leginkább az, ami miatt a kezünkbe kerül, és nekünk olvasnunk kell – az univerzum vagy a jóisten akaratából -, hogy hozzánk is szól. Lelkem rajta…

Megmondom őszintén, valahol már szemeztem ezzel a kötettel, és aztán ez az információ az éteren át eljutott a szerzőhöz, úgy érzem. Leginkább mert első körben, ami teljesen elvarázsolt, az a borítók voltak. Mindkét kiadás fedlapja Németh Balázs munkája, és meg kell mondjam, egy apróbb – egalizálási – hibától – nem vészes, csak nekem tűnik fel, így nem magyarázom meg, hogy ne keresd, mi az – eltekintve csoda szép lett. Teljesen kifejező, figyelemfelkeltő, a pillantást nem eresztő, és persze nagyon kíváncsivá tett a belbecsre is. Még nem olvastam Ketitől, bár az első könyvével majdnem szakmai kapcsolatba kerültem. (Most bepótolhattam azt, ami akkor elmaradt, miután elolvastam Chris Land könyveit.)

Keti Thür: Lelked rajta

1.rész

Olvasási időtartam: január 20., 13:10 → 2022. január 23., 11:54

Értékelés: csak szöveges

2.rész

Olvasási időtartam: január 23., 13:00 → 2022. január 23., 21:03

Értékelés: csak szöveges

A szerző így ír a könyvéről:

“Amitől megszületett ez a könyv, az az egyre sűrűbben felrémlő gondolat bennem, hogy mi van akkor, ha nem csak ez a mostani életünk van. Ha viszont már ezelőtt volt erre példa, hogyan tudunk annyit változni, hogy befolyásolhassuk az elkövetkező életeinket. A könyvem főhősét egy olyan korban teszi próbára a saját lelkiismerete, amikor nem volt könnyű úgy dönteni, hogy jól alakulhasson az elkövetkező élete.”

(Keti Thür)

Könnyen lehetett haladni az olvasással, mert az alapötlet nagyon jó, érdekes feltevésen alapul egy meglehetősen szokatlan nézőpontból, ami – jó értelemben – meglepett.

A cselekmény kimondottan izgalmas és követhető, még ha több szemszögből látjuk és sok szálon fut, mégis lineáris marad. Az időbeli ugrások jól elkülönülnek, viszonylag rövid fejezetekre osztott a könyv, tehát minden szempontból olvasóbarát és bolondbiztos. Különösen tetszettek a beszélgetések Istennel – vagy egy olyan személlyel, aki természetfeletti módon mindent ural a világegyetemben, így az életek leosztását is.

Ami már kevésbé nyerte el a tetszésemet, hogy meglehetősen kemény fába vágta a fejszéjét a szerző: a második világháborúval és holokauszttal terhelt negyvenes évekbe repítette a főhősét. Szó se róla, egyik kedvenc történeti területem, szóval egyrészt nagyon találó odahelyezni a sztori középpontját, másrészt őrült érdeklődéssel olvastam emiatt a könyvet. Viszont ezt csak megfelelő háttértudással és szigorú stílusbeli határok között szabad megtenni. Ilyesmire még én sem mertem rávenni magam, hogy a holokausztról írjak… A lelki megterhelés ódiuma miatt nem olvastam annyit róla, hogy biztosan papírra vessem egy ilyen tragédián átmenő család történetét. Filmeket nézni vagy hírportálokon olvasgatni róla nem elegendő – és ebben a könyvben csak ilyen mélységekig megy el a szerző, miközben bőven mélyebb és komolyabb téren kellene boncolgatnia, de csak a felületet kapargatja. :( Éreztem a háttértudás hiányát, ami nem a szerző hibája igazából, hanem a szerkesztőé, akinek ezt észre kellett volna vennie, és segíteni az orvoslásban. (Nekem ezért szerkesztették hárman (!!!) is az Emlékkönnyet. Szükség volt rá!)

Éppen ezért iszonyatos a felelőssége minden egyes szöveggondozónak, így senki ne irigyeljen – szuper, olvashatok könyveket, de rám van bízva a szerző karrierje, és ha nem vagyok ott a vártán, akkor elszúrtam egy ígéretes tehetség kibontakozását.

Ketiben pedig ott szunnyad ez a lény, a spiritusz, az ötcsillag, de ebben a regényben – még – nem tud hozzá méltón kitörni. Biztos ismerős a helyzet, ott a minden jóval megpakolt befőttes üveg, és nem tudod letekerni a tetejét. Ketiben és a sztorijában együttesen két üvegnyi finomság van, de nem volt ott egy szakember, aki segített volna a szerzőnek letekerni a tetőt.

Érdemesnek tartanám a Lelked rajta történetét átdolgozva újra kiadni, akár még hosszabb változatban is, mert bőven van benne lehetőség, és az írójában is, amennyiben rálép a fejlődés rögös, ámde neki is nyitott útjára.

A tehetség mellé fejlődés is szükséges, anélkül nem halad előre semmi. A tehetség csak felgyorsítja a dolgokat, de a fejlődés csak tanulással lehetséges.

Ami miatt ez az egész felmerült, hogy kicsit olyan, mintha a könyvet az ifjúságnak vagy egy újságba szánta volna a szerző. A kifejezéstár egyfelől néha gyerekes kiszólásokat tartalmaz, máskor “mínuszos hír” jellegű formába torkollik: érzelemmentesen, tőmondatokban közöl elvileg drámai jeleneteket, témákat, és aztán megy tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig sokszor nagyon komoly dolgok történnek: árulás, nemi erőszak, gyilkosság. Tehát a cselekmény a nyelvezete ellenére bőven a felnőtteknek szól, és szépirodalmi stílust kellene, hogy kövessen.

A regényírás más, mint a sima hírközlés vagy a novellázás.

Azért ezek miatt is gyorsan olvasható, pereg, mint a film – talán pont egy forgatókönyvre emlékeztet, most jut eszembe -, viszont az igazi olvasásélmény a szövegbeli felületesség miatt elmarad a várttól. Kár érte, mert nagyszerű az ötlet, a karakterek alapja, a korszak és a témaválasztás is. Ezért nem csillagozom a Molyon sem, mert nem szeretném lehúzni. Ezt a fajta ítéletet az olvasókra bízom, én csak a véleményemet osztottam meg. Emiatt iszonyú felelősség és nem-szeretem az ilyen és ehhez hasonló értékelés, mert semmiképp sem akarom bántani a szerzőt, isten őrizzen. Sőt, leginkább segíteni szeretnék, amennyire tudok. Remélem, tudok…

Amiért szívesen olvastam és ajánlom másoknak is, az a sikeresen átadott mondanivaló, a tényleg ott létező mögöttes érték.

Ám mindezeken felül senki ne várjon magasröptű értekezést vagy mélyen szántó, drámai megfogalmazást. Mindent összevetve egyszer mindenkinek érdemes elolvasni, és talán még gimnazistáknak is a kezébe adnám a morális kérdések boncolgatása miatt.

Ketinek szánt üzenetem publikus része ma is aktuális:

“Látom benned, hogy tudsz sokkal jobbat is írni, képes vagy a fejlődésre, csak támogatlak ebben. (…) ♥️ ÍRJ! Ez nem kérdés. (…) Benned van szikra. ;* Csihold ♥️ (…) Szóval soha ne hagyd abba. (…) Okkal kezdtél el írni. ;* “

És én biztosan szeretném olvasni Keti többi történetét. ;* Csodálatos lelke van.

Stephen King mottójával fejezném be ezt a szösszenetemet:

“Ha író szeretnél lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tenned: olvass és írj sokat.”

(Stephen King)

Én legközelebb Darvas Petra Mágusok kelyhe című könyvéről írok – talán nem sokat, de remélem, érdekeset. :)

Ott találkozunk!

(A múltkor Chris Land röpített el Egyiptomba a Lélekvesztő és Közép-Amerikába a Jaguár árnyéka című könyvekkel, hogy ne nyírjon ki a kór.)

---

(Képek: Moly-adatbázis, Pixabay)

Hírdetés