Már egy ideje tudjuk belső berkekben, de ma Deszynél is olvastam, hogy egyre súlyosabb méreteket ölt az egyébként világméretű papírhiány. Prognosztizálni nem igazán lehet, mi lesz a nyomdatermékek világának a sorsa, így rajtunk múlik, mennyire és mivel tudunk adaptálódni ehhez a helyzethez. Keserédes öntárca.
Te tutira örülsz most, hogy felfénylett az e-booknak!
Nem, legalábbis nem ezen az áron.
- A papír letűnése nekem nagy szomorúság lenne, hiszen ez a két platform – nyomtatott és elektronikus – számomra nem rivális, hanem épp ellenkezőleg: együttműködő erő. Együtt – és még más platformokkal, úgymint hangoskönyv, Braille-írásos kötet stb. – sokkal erősebbek, mint egymás nélkül. A technika előrehaladása nem működhet úgy, hogy a mögötte álló alapokat kivonjuk az egyenletből.
- Az e-book ettől még nem lesz keresettebb. Ha az lenne, már a pandémia alatt fellendült volna az elektronikus kiadás ipara. Persze nem panaszkodhatunk, de nem tette, legalábbis nem olyan arányban, mint vártuk. És ez nem baj, legalábbis nem nagyobb baj, mint lenne akkor, ha nem kezdődött volna el a világjárvány. Nem ezen múlik vagy bukik a könyv sikere.
Mit érdekel ez engem? Úgysem olvas ma már senki!
Ez – mondjuk – nem igaz egyáltalán, de előfordulhat, hogy a környezetedben pont nem. Mindenesetre a nyomdászat alapanyag-válsága csak a kezdet. Ezek után várható lesz, ha nem találnak valamilyen megoldást, hogy más papírnemű is a sarokba szorulhat – de azért ne kezdd el megint felhalmozni a vécépapírt…!
Direkt nem spoilerezek Deszy posztjából, inkább olvasd el, amit ír, különösképp a papírhiány valódi okáról. Utána gyere vissza hozzám! ;)
A jó öreg pillangóhatás…
Elgondolkodtató, egyben ijesztő, mennyire átalakul a világunk, és ez milyen szinten okoz problémákat más területeken. Leginkább azért is, mert mielőtt valamilyen nagyobb átalakításba fognak az erre felhatalmazott vezetők, általában elölről-hátulról megvizsgálják a lehetséges következményeket. Természetesen a koronavírus-járványt senki sem láthatta előre – és most hagyjuk a különböző konteókat, abból bőven több van, mint vakcinából -, az ezzel kapcsolatos gazdasági recesszió kiterjedése azért valamennyire visszakövethető lett volna az elmúlt másfél évben.
Vagy nem?
Hát nem. Főleg, mert senki nem számított a spanyol inkvizícióra rá, hogy a bezártság idején hirtelen mindenki elkezd olvasni. És hogy ezek az olvasók csomagküldő szolgálatokon keresztül szerzik be a könyveiket. Ami egy üdvös állapotváltozás, viszont mind-mind egyre több papírt igényel.
A csomagolástechnika tehát elvette a papírt a nyomdától – nagy vonalakban persze, mert azért ez nem teljesen így van -, miközben maga a papíranyag előállítása is egyre csökkenő tendenciát mutat.
Oké, hogy meg akarjuk védeni a fákat, de pont nem ezt tesszük…
Bár a papír a műanyaggal szemben sokkal kevésbé terheli a környezetet lebomlás szempontjából, de az előállítása lehet költségesebb. És az sem biztos, hogy az e-book alkalmazása végső soron annyira környezetvédő. A karbonlábnyom itt csökken, ott nő. Sajnos ezek olyan problémák, amikre csak az unokáink tudnak majd válaszolni, ha egyáltalán megérik… Ezzel kapcsolatban nem tisztem nagyon belemenni a témába, mert jelenleg én is csak elszenvedője vagyok az eseményeknek, mint bárki más, legyen az olvasó vagy író olvasó.
Szóval én az e-bookra voksolok, de megértem, ha te nem.
Mindenki visszafogja az anyagi kiadásait, és ha a nyomdaipar költségei az egekbe szöknek, akkor a könnyebbik és gyorsabbik utat fogjuk választani. Én maradok az elektronikus publikációnál és a kispéldányszámos nyomtatásnál – hiszen vannak, akik már előfizetve a papírt várják, és igazuk van, azon dolgozom, hogy legyen nyomott kötet -, mert ezt látom most a leginkább kivitelezhetőnek. Aztán majd a jövő engem igazol – vagy nem.
Így a végére álljon itt a hírhedt Nóniusz* keserédes jótanácsa:
Szerintem… bizony!
Szóval bízzunk a legjobbakban, de készüljünk a legrosszabbra, szóval csak előre, ahogy eddig! ;)
*Az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés c. film antagonistája
(Kép: Pixabay)
Könyvek sorban 