El kell ismerni: az elmúlt időszak bezártsága kétszer annyira volt hosszú, mint amennyit egy átlagos introvertált személy ki tud bírni. Így aztán már alig vártuk, hogy végre kiszabadulhassunk komolyabb könyves rendezvényekre, ahova nem kell a védettségi igazolvány. És hát szánom-bánom, de vagy dolgoztam – még nem írhatok róla -, vagy írtam – akkor meg nem olvasok -, a kettő mellett pedig tűkön és egyéb zavaró dolgokon ülve vártam a 92. Ünnepi Könyvhetet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül! Mégis akkor miben volt különleges, hogy most így hirtelen írjak róla? Mindjárt kiderül! ;)
Két és negyed éve volt az előző
Elképesztő, de 2019. júniusa óta nem volt semmilyen könyves rendezvény az azóta csillivillire felújított Vörösmarty téren (pesti vagyok, de még én sem láttam végső pompájában!). A pandémia alatt online szomorkodtunk, az írókollégákkal és olvasóinkkal találkozni nem tudtunk. Bánatunkban olvastunk és e-könyveket dedikáltunk. :D Mi minden infó összegyűlt ezalatt az idő alatt?! Nekem is megjelent három e-bookom – oké, ez elvileg nem számít könyvnek, pedig hát dehogynem, haha -, és újabb kettőt várhatnak idén azok, akik szívesen olvasnak tőlem. És ez csak az én esetem: a körülöttem alkotó szerzők egy-két-három-sok papírkönyvvel is kijöttek, születtek új szerzők, sőt, lehet, hogy ez a mostani Könyvhét újabb irodalmi szereplőket fogant, csak nem tud róla (én már igen XD ).
Ennyi embert egy helyen azóta nem láttam
Pláne, akik ennyire éheztek az irodalomra és a találkozásra a valós, megfogható irodalmi szereplőkkel (segítek: író, költő, könyv, cd stb.). Mert bár a könyvesboltok is tárva-nyitva állnak május óta a nagyközönség előtt, meg persze tartanak író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat, felolvasóesteket és sajtótájékoztatókat, azokon csak korlátozott mennyiségű érdeklődő lehetett jelen. És persze védettségi kártyával, mert akinek nem volt, az két nappal a korlátozások feloldása előtt is potyára ment könyvbemutatóra (így játam én). De most elküldtük nyaralni azt a kiba… vírust, és vagy szót fogadott, vagy nem, mi mindenesetre – bazinga! – kimentünk közösségben lenni kicsit.
Meglepően nyugis volt
Sokan voltunk, mert a sok jó ember kis helyen is sok, de a könyvmolyok jó társaság, béke volt és szeretet, meg hatalmas szabadságérzet. Pozitív rezgésekkel telt meg a belvárosi levegő. Ami az előző könyves eseményekben zavaró lehetett, hogy csúcsidőben egy tűt se lehetett leejteni, egymást taposták még a legszelídebb irodalmárok is. Na, hát itt is volt tumultus, de lényegesen szolidabban lökdöstük a drága jó molybarátainkat, bőven alatta volt a kritikus tízes számnak a “buszdmeganyád, menjodébb” skála per óra, ami egy nagyon-nagyon jó arány, majdhogynem ideális, komolyan írom. Szóval az emberundorom kvázi elő se jött, ami hihetetlen. Igaz, most nem jártam körbe mindenhol, csak célirányosan haladtam (mondjuk a 75-ös és 38-as standok között nem volt nehéz, lévén, hogy az Imádom a Könyveket és a NewLine Kiadó pont a két ellentétes végén volt az egésznek, közéjük feszült a mindenség).
Itt tenném hozzá, hogy tartottam némi konfliktustól, tekintve, hogy a tavalyi és idei évem bővölködött negatív revelációkból (amit nem bánok, mert ismerd meg ellenségeidet, aztán csinálj belőlük szövetségest – de nem lehet mindenkiből, utóbbiakért pedig azért vagyok hálás, mert így egy percet nem kell vesztegetnem rájuk). Szerencsére, aki akart, eljött – és elkerült, vagy én ignoráltam -, aki meg nem akart, az nem jött el – így nem volt min összekapni. Nekem csak jó volt. ;) Azokkal tölthettem időt, akiket szeretek. ;* Ennyi! :)
Tágasabb és monumentális
A fentieknek oka, hogy szétterjesztették a rendezvényt a szokásos és a két évvel ezelőtti helyszínekre, egybevonva a kettőt. Talán azt hiányoltam, hogy a kettő között nem igazán volt promóciós átjárás: sem a térre, sem a korzóra nem helyeztek el áthidaló térképeket, plakátokat. Csak aki tudta, hogy mind a két helyszínen aktívan folyik a könyvhét, az kereste a Vörösmartyn és a Duna-korzón is, és tudta, hol menjen át az egyikről a másikra. De aki még életében nem járt nemhogy könyvhéten, de Pesten sem, az bizony csúnyán elkavarodhatott. Szóval nagyon jó volt, hogy így szétterült a rendezvény, de remélem, jövőre – ha megtartják ezt a jó szokásukat – valahogy jobban összevonják a két területet, hadd navigáljon el biztonsággal a kevésbé tapasztalt látogató is. (Amúgy nekem is meggyűlt a bajom, hiába volt mind a két térkép a 75-ös standon, amiért örök hálám az IK-nak; meg pl. nem találtam az egyik kiadót, akikről a végén kiderült, hogy ki se mentek az eseményre, pedig úgy volt. Hát WTF?)
Ingyenes vécé
Jó, tudom, ez mennyire gáz már, de őszintén – aki volt már kint könyvhéten kiállítóként vagy látogatóként az elejétől a végéig, az tudja, mennyire sarkalatos, hogy amikor menni kell, akkor lehessen hova. És nem biztos, hogy van ideje, pénze végigállni egy mekis, burgeres sort, meg egyáltalán, kínszenvedés. Most ledobtak pár konténernyi humán könnyítőt, ráadásul tiszták és jól megközelíthetők voltak. Maximális komfortért tíz pont a Griffendélnek (vagy aki szervezte, annak).
Senki nem unatkozott
Két színpad is üzemelt – egyik a Vigadó téren, a másik az Oroszlános kút előtt -, meg több kajálda is nyílt, nyitva voltak a boltok, sokkal több ülőhelyet alakítottak ki a szobor körül.
Bár én most először nem voltam kint minden nap, és nem dedikáltam végig, azt elmondhatom, hogy ez volt az eddigi legkényelmesebb könyves eseményem. Sajnos azt bánom, hogy nem mentem ki az utolsó nap, viszont már járni sem bírtam. :D Ebből is látszik: ideje visszaszokni a tartalmas és gazdag offline irodalmi élethez! ;)
Mikor jön a következő…?!
Még több kép a 92. Ünnepi Könyvhétről az oldalamon!
(Kép: saját)
Könyvek sorban 