Kisregények, nagyregények – avagy a méret a lényeg?

Ha már megvizsgáltuk, mennyibe kerül és meddig készül egy-egy könyv, jöhet a terjedelmi körséta! Hány oldal az ideális olvasmány? Milyen méretben esik jól a legjobban az olvasás? Többet ér-e egy vastag regény, mint egy kicsi verseskötet? Ha egy nyomat vékony, annak mindig anyagi okai vannak? Ha elolvasod a véleményemet, kiderül!

Társadalmunkban az ön- és közmeghatározás a folyamatos méricskélésre és egymás megfigyelésére épül, ezt – gondolom – bemutatnom nem is kell. Mindennek súlya, hossza, széle, vastagsága van, így ebből nem maradnak ki a könyvek sem. Mennyit ér ma az “irodalmi kiterjedés”?

Zajlik a Moly.hu-n most egy népszerű book tag – könyvcím-gyűjtő játék – “Ez vagy az?” címmel, és annak is az egyik kérdése (a 3.), hogy hosszú vagy rövid könyveket preferálunk.

Hány oldal az ideális olvasmány?

Mi dönti el, hogy egy olvasmány akkor jó, ha rövid, vagy pedig inkább legyen szilvásbukta rétestészta, mert azt szeretem? Nézzünk pár véleményt:

Ha egy könyv jól van megírva, mindig túl rövidnek találom.

(Jane Austen)

Ennek a könyvnek egyetlen előnye, hogy rövid volt.

(egy csalódott olvasóm)

A minőség kontra méret tekintetében tehát nagy a szórás. Oké, két idézet nem reprezentatív jellegű, de legalább a végleteket megmutatja. Emellett olyan elképesztő referenciát is találtam, miszerint “az ideális könyv kétszáz oldalas és A5-ös méretű”. Hát ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni.

Azért nekem is megvan a magam válasza a book tag kérdésére:

Mondanám, hogy min… de ‘gy igazából a rövidebbeket mostanában gyorsabban kiolvasom. Nehezen koncentrálok, azért már alakul. :)

(én)

A legtöbb olvasó megegyezik abban, ha a könyv tartalma tetszik neki, teljesen mindegy, mekkora terjedelme.

Milyen méretben esik jól a legjobban az olvasás?

Viszont a méret valahol nem igazán mindegy, ez pedig a fizikai formátum. Rengeteg helyen és módon olvasunk, ahol az időnk engedi: ágyban, fotelben, asztalnál, vécén ülve (!), utazás közben, pult alatt titokban, macskaháton, kád vízben stb. (NB. az utóbbi esetben az elektronikus olvasót eszünkbe ne jusson töltőre rakni!!!) A nagyon elvetemültek képesek gyalog, a zebrán átmenetben vagy egy nyitott szerelőaknátől fél centire, vakon téblábolva is magukba szívni a tudást (én, senki ne csinálja utánam!!!). Így ebben a kérdésben, hogy mi az ideális formátuma egy olvasmánynak, csak a magam nevében beszélhetek:

Mindegy, csak betű legyen benne. :D De ha utaznom kell sokat, akkor e-book. ;) Ha nem ülök, akkor csak fél kézzel tudok kapaszkodni, és akkor niente papíros olvasás.

(én)

Annyi bizonyos, hogy ha papír, akkor nem is a méret a lényeg, inkább a kötészeti és nyomdai minőség – ne essen szét többszöri olvasásra se; ne legyen benne komoly helyesírási, tördelési vagy nyomdahiba, esetleg kötési baki. Ezek ugyanis rontják az olvasásélményt, amire természetesen mindenki érzékeny, aki szeretne belemerülni egy izgalmas történetbe vagy témába egy mesés és tökéletes világban, ám a hibák megakasztják és visszarángatják őt a rideg és tökéletlen valóságba.

A megfelelően gondozott könyvet szeretik igazán az olvasók.

Többet ér-e egy vastag regény, mint egy kicsi verseskötet?

Ha már kezünkben a pont jó vastag és méretes könyv, akkor jöhet a tartalmi kérdés. Valamiben mindig vetélkedni kell, mert az ember nem bírja ki anélkül… De vajon versenyezhet Tolsztoj Háború és békéje Dylan Thomas összegyűjtött költeményeivel?

(Hatásszünet.)

NEM.

Azért, mert ez két teljesen különböző műnem (próza kontra líra), két különböző korból (19. század kontra 20. század), így még csak össze sem mérhető a kettő.

A feltételezés olyan, mintha gulyáslevest akarnánk a tiramisuval egy fogásban összehasonlítani. Az egyik leves, a másik desszert… és vélhetően nagy a tábora mindkettő kedvelőinek, sőt olyan is van, aki mindkettőt szereti (már megint én, mert mindenki magából indul ki), persze az is, aki egyiket sem, vagy nem eheti őket.

Nem beszélve arról, hogy bármelyik olvasmány okozhat olyan katartikus élményt, amit a másik nem; vagy szerezhet feledhetetlen perceket az olvasójának, mindegy, milyen műnem, zsáner, korcsoport vagy nyelv halmazába tartozik.

Más kérdés persze, hogy ha valaki nem szereti a verseket, de a prózát igen, az inkább a vastag regények felé húz, de ez már személyes preferencia, ami érett gondolkodású emberek között nem szokott vitaalap lenni.

Ahogy az sem, hogy az illető könyv monográfia vagy sorozat része; esetleg…

Ha egy nyomat vékony, annak mindig anyagi okai vannak?

Létezik egy ilyen elképzelés, miszerint a regény hossza a szerző pénztárcájához szabott dolog. Ha hirtelen véget ér egy könyv, akkor biztos elfogyott a rászánt pénz. Előfordulhat ilyen is, mert a nyomtatás nem olcsó mulatság, mint már tudod, ám azért ez nem kifejezetten erről szól.

Egy vékony regény sokszor egyszerűen csak azért ilyen, mert a szerző vagy nem akarta bő lére ereszteni a sztorit, vagy egy sorozatra készül, ahol több kötetre osztja el a cselekményt.

Ennyi. Persze megint felmerül, hogy mihez képest rövid egy könyv…? :)

Így a cikk végére levonhatjuk a tanulságot: irodalom tekintetében is teljesen felesleges méregetni a nyilvánvalót. Minden könyv pontosan annyira rövid vagy hosszú, amennyire jólesik az olvasójának. A lényeg, hogy az olvasmány pozitív hatást érjen el, átmenjen a szerzőtől az olvasóhoz a mondanivaló esszenciája.

Minden kötet olyan, mint a gyógyszer: mindegy, mekkora; a lényeg, hogy gyógyítson.

Csak a betűméret a lényeg! …E-book-olvasón még az sem. :)

Köszi, hogy elolvastad!


Kép: Background photo created by jcomp – www.freepik.com