Ezt olvastam áprilisban (4.)

És elérkezett ez a hónap, a Rettegett, a Mumus, a Végletes, amikor a címbe inkább azt kellene írnom: semmit sem olvastam áprilisban. Elhatároztam, hogy szégyenkezés helyett inkább bevallom, hátha segíthetek ezzel másoknak is. :) Taglalom, hogy mi történt igazából… ;)

Szóval most nem olvastam semmit ebben a hónapban. Azért ez nem teljesen igaz, de tény: az elmúlt néhány hétben vagy időm nem volt elvonulni, vagy az agyam nem állt rá az élményolvasásra“válasszuk szét a munkát a hobbitól” alapon neveztem el így – , mivel túl hiperaktív, túl szétszórt, túl ködös, túl sok fájdalommal blokkolt voltam ebben a hónapban.

Mi történt?

Február végén és március elején mi is végigmentünk családilag a kötelező koronavírus-fertőzésen. Már nem először, hosszú történet, nem is mélyednék bele; aki átélte, az tudja, mivel jár, aki pedig nem, az inkább oltassa be magát, hogy ne is kelljen megtudnia. Ez persze nem a propaganda helye, csak úgy írom. Na, most a betegség tüneti lefolyása után megkezdődött a poszt-covid – tavaly nekem a teljes karomra húzódott rá, de oda most már nem tudott, így célba vette az agyamat. Pár hétig magamon kívül és időn túl léteztem, a látásom is homályosabb volt, nehezemre esett olvasni – közben ez a munkám is, fasza, ugye :D -, az ízületeim egy nyolcvanéves anyóka szintjén tartottak engem. Nem panaszkodom, de a tények makacs dolgok, effektíve örültem, hogy létezem. (Vagy nem, mert letargia is kijutott bőven, de azt nem taglalom.)

Miért nem kötött le az olvasás?

Mivel éppen csak pislákoltam, és a környezetemnek igyekeztem a lehető legtöbbet nyújtani, amire képes voltam, az olvasás sínylette meg a leginkább ezt az időszakot. Hiszen muszáj volt dolgoznom, és az a napi időtöltésemet kitette, mivel csak pár órát voltam képes a gép előtt ülni, és mindent elvégezni. Előtte-utána aludtam vagy zombi üzemmódban működtem. Április közepén már úgy voltam vele, hogy… Na jó, ezt nem írom le. A lényeg, hogy nagyon magam alatt voltam majdnem hat lábbal. Az a fajta olvasás, amikor a kedvenc zugomba beveszem magam, és csak falom a betűket, borzasztóan hiányzott, de képtelen voltam kinyitni akár egy könyvet is. Úgy éreztem, a maradék agyam is felrobbant vagy kifolyt volna a szememen. (Még mindig nem panasz, csak tény.)

És azért valljuk be, olvastam rövidebb novellákat, verseket, blogbejegyzéseket, amíg nem fáradtam el túlságosan. Szóval itt jegyzem meg, hogy ha hasonlóan szenvedsz ettől a helyzettől, ugyanabból az okból kifolyólag, akkor adj időt magadnak!

Van remény?

Van! Határozottan. Bár most, amikor végre már jobban vagyok, az agyam sem olyan ködös már, a szemem sem annyira homályos, rögtön teleraktam a munkatabellámat egész évre melóval. :D Viszont elhatároztam, hogy amiket terveztem olvasni, azokat mindenképp elolvasom. És vannak ám bőven! Szóval májusban szeretném már több könyv értékelését hozni. Bízzunk benne, hogy így lesz!


(Kép: PublicDomainPictures képe a Pixabay -en.)