Ill-egálban vagyunk?

Úgy tűnik, ünnepelt író lettem – nyugtázom keserű öniróniával, miután engem is elér a nálam ismertebb szerzők kórságának kísértete: felkerült néhány könyvem elektronikus formában, illegális gyűjtőoldalakra. Sokan írtak már ebben a témában, de úgy tűnik, nem elegen. Még mindig virágzik az “ipar”, amivel talán a legtöbb elkövető nem is igazán fogja fel vagy nem érdekli, mennyi kárt okoz az érintetteknek.

Hát most kendőzetlenül megírom. Persze tisztában vagyok vele: ez a cikk is csak egy csepp a tengerben. Mert akik tényleg, megbánás nélkül töltik-szedik, engedély nélkül terjesztik a könyveket, azokat a legkevésbé sem érdekli a szerzők, a kiadók nyomora. Azért reménykedem benne, hogy olvassák olyanok, akik azért legalább egy pici belátással rendelkeznek. Ez nem megy máshogy, mint folyamatos ismételgetéssel, amíg meg nem ragad az agyakban, hogy

A könyvek alapvetően nincsenek ingyen

Elkészítésük rengeteg pénzbe kerül, aminek minden olvasó csupán – átlagosan – 1,5-3%-át fizeti ki a példányára vetítve. Miközben az író és/vagy a kiadó a 100%-át állja, hiszen az összes példányt le kell gyártani valahogyan. Ennek a mikéntje nem kis dolog.

• Megírja a szerző, aki éveken keresztül készült rá, netalán sokat kutatott, megélt, de ha nem, akkor is eszik, iszik, lakik valahol, elektromos áramot fogyaszt, papírt hasít, tollat koptat, szívét-lelkét-agyát-pénzét adja az ügyért, hogy te olvashass.
• Aztán kiadóhoz vagy szerkesztőségbe viszi, ahol több ember dolgozik azon, hogy a kéziratból nyomdai késztermék vagy elektronikusan olvasható fájl legyen. Ez minimum öt ember könyvenként – a nyomdát nem számítva -, aki eszik, iszik, lakik valahol és/vagy munkahelyre utazik, elektromos áramot fogyaszt, szívét-lelkét-szaktudását-munkaidejét adja az immáron szerzővel közös ügyért, hogy te olvashass.
• A nyomdában fizetni kell a gépbeállást, a festéket, a papírt, a kötészetet, a nyomdászokat és más munkatársakat, akik esznek, isznak, laknak valahol, utaznak a munkahelyükre, mert nyomdában nincs home office… és a többi, és a többi. Ugyanez a könyvterjesztőknél, akik a befolyt összegekből a bolthálózat fiókjainak bérleti helyét, fenntartási költségeit, dolgozóik bérét finanszírozzák… azért a most már mindenkit érintő közös ügyért, hogy te olvashass.

Folytassam?

Kész a könyv, a kezedben tartod, a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz, pontosabban

Amit a jogi szabályozás megenged

A könyveket ugyanis megilleti egy rakás jog.

1. Először is a könyvet – ahogy minden szellemi terméket – védi az alapvető szellemi tulajdonjog.
2. Valaki kitalálta, felvázolta, megírta, a nevét adja hozzá. Itt kezdődik a szerzői jog.
3. A kiadói jog csatlakozik hozzá, amikor egy szerkesztőség számos tagjának – szerkesztők, tervezők, lektorok, asszisztensek és a többi – munkájaképpen meg is jelenik az adott mű.
4. Terjesztési jog, amikor különböző csatornákon keresztül el is érheti az olvasóit.
5. Ne adj’ isten, további jogok, a könyv idegen nyelvre fordítása, átdolgozása e-bookká, hangoskönyvvé, filmmé, egyéb kulturális termékké…

A lopás bűncselekmény

Akár egy liter tejről vagy kiló kenyérről, akár egy kiadott alkotásról van szó, a lopás az lopás.

És az illegális folyamat segítése, visszavont kiadások írásos engedély nélküli újrapublikálása, új kiadások digitális feldolgozása, másolása, adathordozókra tétele, gyűjtőoldalakra töltése és onnan lementése, elektronikus könyv harmadik félnek való továbbadása szintén az. Ha esetleg nem vagy tisztában vele, az adott kiadványt tekintve mi jogsértő, tanulmányozd a kolofont, másnéven a copyright-oldalt, ami minden könyv szerves része. Ha nem találod, akkor kiszedték belőle, és akkor bizony lopott példányt tartasz a kezedben, olvasódon. Ebben az esetben van egy rossz hírem: orgazda lettél. Az orgazdaság pedig… (dobpergés) …lopás.

Ebből itt elég is ennyi, szerintem mindenki érti már, ne is szaporítsuk a szót. Aki nem, az fusson neki újra, most aztán olvashat – ráadásul ezt ingyen! :P

De miért lop bárki könyvet?

Készülj fel egy mindent – leginkább agysejteket – elpusztító érvre! (dobpergés)

“Irreálisan drágák a könyvek, és nekem is ennem kell!” – kiált fel az inkriminált olvasó.

Hozzá kell tennem, hogy azért jogosan gondolja így. Valóban mennek felfelé a könyvárak, ugyanis a nyomdai árak is mennek felfelé, meg az elektromos áram díja, plusz inflálódik a forint az euróhoz képest, és papírt például már csak külföldről tudnak behozni, lévén a papírgyárainkat megszüntették. Továbbá ő is szén alapú entitás, akinek muszáj táplálkoznia a fennmaradáshoz. És ezzel nincs baj, amíg másokat nem károsít meg a szükségletei betöltése miatt.

Vannak pénztárcabarát megoldások erre a problémára

• Keresd a kedvezményes akciókat, kiárusításokat;
• vásárolj kéz alól: tele van a közösségi média olyan csoportokkal, zónákkal, fórumokkal, ahol használt, de jó állapotú könyvek kerülnek töredékáron értékesítésre. Ott vannak még a frissen újranyitott könyvmentő szekerek, sajnos egyelőre csak a nagyvárosokban, de működnek, mint alternatíva.
• Vagy ha nincs pénzed, cserélj könyvet könyvre, kölcsönözz – könyvtári olvasójeggyel, azért nem olyan borzasztó drága az éves díja egy-egy könyvtárnak -,
• játssz nyereményjátékokon.
• Ott a MEK, enyhítsd a betűéhségedet, keresd az ingyenes kiadványokat akár nálam is.
• Sőt, tudtad, hogy vannak hangoskönyvek a Youtube-on?

…Annyi, de annyi lehetőség van! Szögezzük le, hogy

Mindenki juthat legálisan neki megfelelő kulturális szórakozáshoz, ha igazán akar és tesz is érte.

Láss át a másik oldalra is!

Te már nem halsz éhen, ennek nagyon örülök. Na, de mi lesz az íróval? (dobpergés)

“Irreálisan drágák a könyvek, és nekem is ennem kell!” – ezt sóhajtja a publikáló szerző is.

Ugyanis ő sem fénnyel táplálkozik, fene a formáját! Pedig néha úgy elrágnék egy LED-égőt… Az nem hízlal, ellentétben a 100 wattossal.

Legtöbbünk nem meggazdagodni akar az írásból, és ez nem úri passzió vagy egy igen költséges hobbi – ha ezt annak gondolod, írj a fióknak, mert annál olcsóbb megoldás nincs –, hanem alkotó munka. Nekünk sem adnak tejet vagy kenyeret a boltban a könyveinkért, ez elvárhatatlan. Kénytelenek vagyunk pénzt keresni a kreatív elhivatottságunk mellett. A kiadás és terjesztés az elmúlt évek alatt számunkra is csak drágább lett, amit ugyanúgy ki kell gazdálkodni, mint eddig. Legtöbbünknek komoly megtakarítása vagy épp verítékkel megszolgált folyótőkéje fekszik a könyveiben. És olyan szerző is van, aki, ha nem vesznek a könyvéből, akkor nem eszik, mert nincs mit. Csak ezt nyilván senki nem hozza nyilvánosságra, de ha lakozik bárkiben is egy marék empátia, nem is vitatja el, hogy létezik.

Egy normális világban valóban nem lenne kérdés, hogy az ember válasszon-e étel és olvasnivaló között, mert gond nélkül megkaphatná mindkettőt. De ez nem normális világ.

Minek ad ki akkor könyvet az ilyen? – kérdezed.
Ugyanazért, amiért te el akarod olvasni – felelem.

A könyv a lélek eledele. Eszi a szakács és a vendég is. :)

Részemről

amennyire tehetem, igyekszem segíteni azoknak, akik hozzám hasonlóan szűk pénztárcamérettel rendelkeznek. Sok könyvem e-book-formátumban erősen akciós, vannak ingyenes kiadványaim és beleolvasóim a könyveimbe, amiket gyakran szerepeltetek nyereményjátékokon is. Cserealapban is benne vagyok adott esetben. Ugyanakkor szeretném, ha a kiadóm és a webáruházak sem járnának rosszul, ha elesnének a rajtuk átmenő forgalomtól. Tudni illik, ott is emberek dolgoznak, nekik is annyiba kerül az élet, mint bárki másnak.

Annyit kérek minden szerző és kiadó nevében:
NE LOPJ!
Olvass tisztán!

Post Scriptum: itt mondok köszönetet annak az Olvasómnak, aki a múlt héten megvett tőlem egy példányt, így tudtunk venni élelmiszert, hogy ne maradjunk éhen. (Nem tudott róla, nem mondtam neki.) …Ja, bocs, ez nem kitaláció és érzelmekre bazírozás, hanem igazából megtörtént eset, a kőkemény magyar valóság. Tavaly tönkrementünk anyagilag és egészségileg mi is, mint olyan sokan a koronavírus-járvány következtében. Szerintem te is köztünk vagy, igaz? Nem szégyellem, te se tedd ezt, mert úgy gondolom, szégyenkezzen helyettünk az, aki nem segít minket kijutni ebből a helyzetből. De ez már egy másik történet… Nem kell sajnálnod, nem amiatt írom, csak a tények makacs dolgok, nem lehet fölöttük mindig szemet hunyni. Jó ha tudod: azért adok ki tavaly óta – egyelőre – csak e-könyveket, mert az elektronikus publikáció a legkevésbé költséges a számomra. Az írás nekem megváltás, túlélés, szellemi szívdobbanás, mit tagadjam. Ennyi bűnöm legyen! Ám a visszajelzések alapján leszűrhetem, nagyrészt azoknak is felüdülés, akik olvassák a regényeimet.

Szeretném, ha minden nehézség ellenére eljuthatnának a kiadványaim a közönséghez, hogy szórakoztassák vagy épp elgondolkodtassák őket. Te is szeretnéd? Kérlek, segíts azzal, hogy nem lopsz, sem tőlem, sem más szerzőtől! Hiszen honnan tudhatnád, hogy nem pont ugyanezen megy keresztül, amin te és én?

(Kép: saját. Kis részlet a könyvespolcomról.)

Hírdetés