Ha erre a kérdésre az a válasz, hogy “milyen a… milyen mit csinált micsoda?!”, akkor is olvasd tovább, mert a legalapvetőbb szinten igyekszem elmagyarázni, milyen is az a jól rendezett kézirat. A többiektől elnézést kérek, most nem ívelünk nagy magasságokba, mivel azt vettem észre, sokan még repülni sem tudnak. :'( Bocsánat! Akkor most kéziratot rendezünk! :)
Mi az a kézirat?
Először is, a kézirat a szerző művének a végleges leirata. Ez az, amit ő – a “vége” felirat lepötyögése után – továbbad a szerkesztőségi munkatársaknak, akik aztán végigviszik a kiadási processzus során. Ebben az anyagban benne van a kiadásra szánt mű – kis- és nagyregény, novellás- vagy verseskötet stb. – az elejétől a végéig. Kolofont – vagy új nevén copyright-oldalt -, fülszöveget nem kell tartalmaznia, mert azokat külön is el szokták küldeni, de ha benne van, az is jó. Manapság a kézirat és kísérői már digitális fájl formában kerülnek a kiadóhoz vagy a kiadásban segédkező munkatársakhoz.
Ha esetleg az egész egy katymasz, hatszáz betűtípus van benne, kétszáz méretben, ötven színnel, a regény fele kézírással és szkennelve stb., mert a szerző ugyan megírta, de egyéb mást nem tud véghezvinni rajta, akkor először is, a kéziratot mindig rendezni kell. Akkor meg főleg, ha táskaírógépen és/vagy remegős, kialvatlan, másnapos kézírással írták! Nem baj, ha ezt a szerzője nem tudja, hogyan kivitelezze, de akkor ebben mindenképpen kérjen segítséget, mert a komolyabb kiadókhoz rende(ze)tlen kézirat nem kerülhet – még pályázatra sem!
Tudtad? A kézirat olaszul coppia,
(mert hát nem lehet, hogy én ezeket feleslegesen tanulom, hö)
a piszkozat pedig brutta coppia?
A brutta szó csúnyát jelent. :)
Milyen a jól rendezett kézirat?
Először is: nem piszkozat (lásd a rögtönzött olasz nyelvleckét :D ), hanem egy mindenki számára közérthető dokumentum. Ugyanis a szerző művén még minimum hárman, de inkább többen fognak dolgozni, és ezek közül némelyeknek komolyan megnehezíti a munkáját, ha csak egy “csúf” irodalmi anyagot kapnak a kezükhöz. Illetve ma már egy szerkesztőség nem is feltétlen egy fedél alatt tevékenykedik, hanem “home office-ban tolják”, ezért létfontosságú, hogy bármilyen platformon megnyitható, digitális adatcsomag legyen, amit elég csak e-mailben elküldeni.
(Ha a szerző tart tőle, hogy a kézirata illetéktelen kezekbe kerülhet, egy külön csatornán küldje el a lejelszavazott dokumentum passwordjét a kiadó vezetőjének. Készítsen a végleges nyers változatról biztonsági másolatot egy pendrive-ra, és nyomtassa is ki a kéziratot, így a ne adj’ isten, esetleges kiadói visszaélésekkel szemben is lesz védelme. Plusz titoktartási záradékkal ellátott szerződés még a teljes kézirat átadása előtt, de ezt ugye mondanom sem kell?)
A jól rendezett kézirat helyesen pozicionált elemeket tartalmaz: megvan minden cím, alcím, bekezdés, szeparátor – kicsi kis írásjelek, zömmel csillagok a jelenetek elkülönítéséhez, ha szükséges -, magyar írásjeleket használ – pl. gondolatjel –, idézőjel „” és hárompont … tekintetében – és így tovább. Különösen fontos ez, mert minél komplexebb a mű, minél több különböző elem jelenik meg benne: esetleg fotók, ábrák, táblázatok, kiemeléses idézetek, képaláírások, lábjegyzetek stb., annál inkább figyelni kell rá. Főleg, ha később esetleg e-book is készül a kiadásra szánt anyagból, mindezek helyes és egységes rendezése létfontosságú, hogy könnyen olvasható legyen a késztermék, ne essen szét, vagy ne adj’ isten, el ne tűnjön a fele.
Például: egy Word .DOCX fájl, A5-ös álló méretben, körben 2,5 cm-s margóval, Times New Roman 12 pt-os betűtípus 1,5-es sortávval, 0,5 cm-s behúzott bekezdésekkel, félkövér címsorstílusra állított címekkel, oldaltörések nélkül már jó kiindulópont.
Ha nincs rendezett kézirat, az az olvasószerkesztőnek vagy a korrektornak okoz jó esetben pár órás, rossz esetben több napi pluszmunkát, ami hátráltathatja a könyv kiadásának gyorsaságát. A rosszul rendezett kézirat pedig a tördelőszerkesztő hajzuhatagát fogja ritkítani, aki a rengeteg felesleges vagy egymással nem kooperáló stíluselem miatt kénytelen éjszakába nyúlóan keccsölni (by Vágási Feri). Ezek talán apróságok, ám mivel amúgy is lesz elég dolguk, nem árt, ha rájuk is gondolunk a kéziratunk leadásánál, hogy viszonylag zökkenőmentesen menjen a munka. (Nyugi, úgyis “mindig sz*rik a ló valamit”, szóval adódik még elég nehézség. Lehetőség szerint ne ez legyen az! ;) )
A regényíró-pályázatoknál különösen komolyan veszik ezt, mivel egységnyi idő alatt rengeteg anyag érkezik be ilyenkor a kiírókhoz, és ha a kéziratok rendezetlenek, akkor képtelenség időben feldolgozni és kiértékelni őket. Ezért ha van konkrét beállítási kérelem, mindenképpen fogadjunk szót, és úgy küldjük el a dokumentumunkat, különben ne csodálkozzunk, ha érvénytelennek minősítik vagy egyenest a kukában landol.
Iszonyatosan hipergigamega-fontos!
Ha kiadót vagy kiadásban segédkező munkatársat keresünk, szóval
kezdetben soha senkinek – ismétlem: SOHA SENKINEK – ne küldjük el a teljes könyvünk kéziratát!
Elég csak az első 25-50 oldalt megosztani velük, ugyanis már ebből is látható egy cselekmény felfejlődésének íve, a karakterek bemutatása és az író stílusa. Így nem kerülhetünk olyan kellemetlen helyzetbe, hogy bár a kiadó elutasítja, de pár hónap, év múlva mégis a könyvesboltban bukkanunk rá a sztorinkra vagy az arra kísértetiesen hasonlító történetre egy teljesen más író neve alatt… Nem beszélve arról, hogy a kiadók gyakran kéziratok tízével, húszával dolgoznak egy időben, a tartalmi/irodalmi szerkesztőknek vagy a kiadóvezetőknek idejük sincs elolvasni szűzen minden többszáz oldalas művet. Ötven oldal után – de valljuk be, gyakran már öt-tíz oldal után! – bőven lehet már reprezentatív véleményük a dologról, hogy érdekli-e őket, látnak-e benne fantáziát, tudnak-e vele és a szerzővel dolgozni, vagy sem.
Adott esetben elsőnek szinopszist kérnek be az írótól, aztán pozitív szűrés után ezt a néhány kezdő oldalt, majd ismét egy pozitív szűrés után az egész művet egy szerződéskötés keretében, amivel a tényleges közös munka is elkezdődik, és megtörténik a kész könyv kiadása.
Remélem, tudtam segíteni ezzel a nagyon rövid ismertetővel, ami úgy igazán mélységében nem ment bele a témába, de talán felkeltette az érdeklődést a kézirat igényessége felé.
Lapzárta után érkezett: a kézirat és a szinopszis NEM ugyanaz!
Ha szeretnél kéziratrendezésben segítséget,
ajánlom magamat, illetve erre szakosodott, profi kollégáimat!
(Kép: Rawpixel / Flower photo created by rawpixel.com – www.freepik.com)
Könyvek sorban 