Hogyan reagáljon a kritikákra egy szerző?

A szerzői lét jobbára kellemes mellékhatása, ha a “fénybe emelt könyvgyereket” az olvasók véleményezik. Épp ezért nem árt néhány aranyszabályt megismerni és alkalmazni, ha az ember publikálásra adja a fejét, és békében akar élni önmagával meg a világgal.

Ne vitassa el senki: a negatív értékelés bizony rosszulesik a címzettnek. (Ahogy a könyv is rosszuleshetett a feladónak, amikor olvasta. Ez kétirányú utca!)

A szerző és az olvasó is ember. Sőt, az olvasó és a szerző is az. :P

(tutira nem gondoltad, fogadjunk :P )

1. Legyen időd és tered megélni, átgondolni a téged ért hatást. Gyászold meg a történést!

Elsősorban magaddal juss dűlőre, tarts önvizsgálatot, találd meg a lelki egyensúlyodat, mielőtt bármit is reagálsz. Ne tégy semmit, amíg dühös vagy elkeseredett vagy! Csak hidegfejjel szabad bármilyen kommunikációt folytatni.


A negatív kritika meggyászolása

Ez egy folyamat, ami néhány perctől hosszú hónapokig is tarthat. Végső soron csak rajtad múlik a hossza. Az alábbi öt fázisból áll:
1. Tagadás – Hidd el, hogy megtörtént.
Rossz véleményt mindenki kaphat. Nem vagy ettől kevesebb, és a könyved sem veszít az értékéből, csak mert “nem tetszett” valakinek.
2. Alkudozás – Fogadd el, hem változtathatsz rajta.
Az olvasónak szuverén joga kifogásolni vagy egyenesen utálni a könyvedet. Ne felejtsd el: neked kiadni volt jogod. Innentől kezdve reflektorfény esik az írásodra, akik olvassák, azoknak véleményük is lesz róla.
3. Düh – Jogod van dühöngeni.
Vonulj el, éld meg a fájdalmat, ha kell. Amíg megszabadít, addig ez hasznos és kell, hogy ne ülepedjen le frusztrációként.
4. Depresszió – Utána marad egy kis lelki, szellemi üresség, ez is természetes.
Találj célokat! Mivel javíthatnád a helyzetedet? Tudsz belőle tanulni? Vagy vonulj el, kapcsolódj ki, kerüld a közösségi médiát, pihenj, töltődj fel! Bármi, ami felvidít, jöhet. Írj!
5. Elfogadás – Engedd el, hadd menjen, hadd vigye a szél…
Jó eséllyel azóta több pozitív értékelést is begyűjtöttél már. Ha így van, azokat olvasgasd, töltekezz fel belőlük! És… mondtam már, hogy írj tovább?


2. Vizsgáld meg a kritikát! Milyen egy korrekt értékelés?

Az az elfogadható, ha egyaránt kifejti az írásműved erősségét és gyengeségét is. Minden vélemény – kivétel nélkül – annak íróját mutatja be, sosem azt, akinek címzik. Ezért nagyon fontos, hogy az értékelés – minden szubjektivitása mellett – igazságos legyen. Itt is él a “halottról igazat vagy semmit” mondás elve.

3. Azok véleményére adj, akiket érdekel a boldogulásod, illetve akik szakmailag megalapozottak!

Ilyenek a kiadói/szerkesztőségi munkatársaid, megbízható kritikusok, illetve a szeretteid és/vagy a barátaid. A tőlük jövő esetleges elmarasztalás megfontolandó. De ha nincs ilyen személy, akkor érdemes olyan tanácsát kérni, akire felnézel, akinek számít a véleménye. Továbbá jegyezd meg: a nyakló nélküli ajnározás ugyanúgy büdös, mint az önfényezés vagy a sormunkában történő lehúzás. (Hogy legyen kicsit szlenges rész is ebben a cikkben, mert majd jön kicsit hivatalos is.)

4. Ne keveredj meddő vitákba!

Felesleges és értelmetlen a bármilyen okból csalódott olvasót a magad igazáról győzködnöd. Ha esetleg megszólít és normális hangon számon kér, a legkisebb érzelmi töltéssel és a legnagyobb tisztelettel válaszolj neki. Ellenkező esetben ne vegyél róla tudomást. Megváltoztatni a véleményét úgysem tudod, csak elmérgesíted a kapcsolatot, ami viszont már rád vet rossz fényt. A könyved készen van, ebben a kiadásában állandó, önálló entitás, így nincs szüksége védelemre. Az egyetlen változó ebben a képletben az olvasó, akire te már nem lehetsz hatással, ezt el kell fogadnod.

5. A személyeskedést, a fenyegetőzést, a zaklatást viszont – értelmes keretek között – ne engedd!

A fenti ellenében van olyan helyzet, amit nem szerencsés tűrni sem szerző, sem a szerző olvasói ellen. Ha ilyen állna fent, akkor se önbíráskodj, hanem bízd technikai személyzetre (jelzés a közösségi portál adminisztrátorai felé) vagy szakemberekre (rendőrségi feljelentés, ügyvéd megkeresése), súlyosság szerint. Az arányos önvédelem jogos tett egy esetleges IRL (valós fizikai) támadás esetén, azonban utána a fenti lehetőségek szükségesek. Viszont mindig a vádemelőnek kötelessége bizonyítani a vádjait, erre fel kell készülni.


Mi NEM tartozik ebbe a pontba?

  • Ha valaki értelmesen, objektíven és viszonylag semleges hangnemben előadja a véleményét. Ehhez joga van.
  • Ha a vita elültével a háborgást keltés is megszűnik, a véleményező nem nyúl a szerző után, nem zaklatja, nem rágalmazza vagy rontja a hitelét.
  • Ha nem bizonyítható akármelyik vádpont. Minden más tényleg a jogi processzus körébe tartozik.

Jó tudni, hogy az elektronikus levelezés és internetes adatforgalom is bizonyító erejű a tárgyaláson. Sose legyen rá szükség…

6. Használd fel a rosszat a jóra!

Minden negatív visszajelzés okkal érkezik, legtöbbször tanító, vizsgáztató szándéka van. Esetleg erősödnöd kell egy bizonyos területen lelkileg. Vagy megálljt kell parancsolnod a rajtad uralkodó, ártalmas érzelmi, gondolati folyamatoknak. Vagy meg kell tanulnod elengedni a füled mellett. Esetleg pont nem, hanem komolyan kell venned, ha pont egy gyengeségedre mutat rá. (Például: legközelebb az adott hibát orvosold másodkiadásban, vagy a következő könyvedben erre a problémára figyelj oda.)


Egy regény hullámvasútja

Figyelem, meglehetősen személyes sorok következnek!

Néhány évvel ezelőtt, az egyik könyvemre – kilétét fedje jótékony homály – kaptam egy meglehetősen szaftos, félcsillagos litániát. A legrosszabb nem is a tartalma volt – habár telepakolta az írója személyeskedéssel, és bevallotta, hogy három oldal elolvasása után jutott erre az értékelésre -, hanem az időzítése.

Ugyanis aznap kaptam, amikor egy szerettem életveszélyes állapotban kórházba került, és a kórházba siettem be egy pakkal. Tehát a lehető legaljább pillanatomban talált meg a kritika, és a tetejébe tényleg nem kímélt, leszedte rólam a keresztvizet. Ráadásul, méghogy rólam, mit számít, de a könyvemről, a szereplőkről, ami bizonyos okokból igen érzékenyen érintett. Az első sokk után elővettem a legnyugodtabb formámat, mielőtt zokogásban törtem volna ki.

Tisztelettudóan sajnálkoztam, hogy nem tetszett neki, illetve megköszöntem a meglátását, de azért azt kérdeztem tőle, hogy mégis van-e nála errata (hibalista), mert csak úgy tudom komolyan venni. Egy félóra sem kellett, egy még annál is hosszabb szöveget másolt be a kommentem alá, mint amit írt, amiben mellékelt még egy adagot a kompetenciám hiányosságairól. Akkor törött el a mécses, és ezt már csak megköszöntem, majd lezártnak tekintettem a beszélgetést. Félretettem a sérelmemet, mert nagyobb bajom is volt ennél.

Egy pár héttel később nőtt annyi erőm, hogy újra elővegyem a dolgot, és azt mondjam: ideje segítséget kérnem. Ugyanis a rosszindulaton túl találtam némi alapot a kritika mélyén. Azonban ezt csak külső és semleges szemlélő tudta volna eldönteni, nem én.

Szerkesztőt fogadtam, aki elolvasta a könyvet, és kifejezetten megkértem: tépje darabokra, amit csak talál benne, listázza ki, ha tényleg hibás, neki elhiszem, de csak neki. A lelkemnek már mindegy volt…

Eltelt ismét két hét, itt a családban megindult a kezelés, ott pedig összeállított egy sokkal objektívebb erratát a kollégám és harcostársam, ami a könyv 350 oldalára oszlott el annyi, mint a 3 oldalra a “litánia”. De hibák voltak benne, neki elhittem, ezért nekiláttunk gőzerővel kijavítani azokat. Amikor átküldte a dokumentumot, épp egy állásinterjúról tartottam hazafelé, és – annak ellenére, hogy az állást nem kaptam meg, én bizony – boldog voltam.

Egy szó, mint száz: azóta elkészült a regény második kiadása, sokan dolgoztunk rajta, hogy szó ne érhesse a ház elejét. Reménykedem benne, hogy sikerült… Jelenleg az egyik legjobb százalékú könyvem a Molyon, ugyanis mint kiderült: kedvetlen kritikusom egy olyan profil volt, akinek csak ez az egy értékelése állt az oldalon, és egy nagy trolltakarítás idején, örökre eltűnt a süllyesztőben a félcsillagjával együtt.

Szóval néha van happy end az irodalmi világban is.

Nem szabad elcsüggedni. Előre kell tekinteni, a saját célokat újra megerősítve kitűzni és elindulni feléjük.

Amin lehet javítani, azt soron kívül meg kell tenni,
de amin nem lehet változtatni, azt el kell engedni.

Nem vagyunk tökéletesek, csak írók és olvasók, azaz emberek. :)

És a szokásos ROW-i intelem a végére:

Legyünk kedvesek egymással, mert nem tudhatjuk, ki milyen harcokat vív és min megy épp keresztül!


Ha Moly-tag vagy…

…érdekelhet ez a szavazásos kérdésem is, nézz csak oda! :)


Kép: WayhomeStudio/Freepik

Hírdetés

Hogyan reagáljon a kritikákra egy szerző?” bejegyzéshez ozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.