Legutóbbi alkalommal kis gyorstalpalót vettünk lámpalázcsillapításból. Közben persze azért nem taglaltunk mindent, így most álljon itt néhány konkrét kérdés és válasz, hogy az adott pillanatban mindenki nyugodtan állhasson neki a nagy feladatnak: emberek elé kell állni.
Ha még sosem olvastál fel könyvből, legalábbis az általános iskola óta, akkor innen tanulmányozd a témát!
Először is tarts otthon olvasópróbát, elsőként jól olvasd át magadban a szövegrészt, akkor is, ha te írtad.
Másodsorban pedig tükör előtt állva, hangosan gyakorolj, és a felolvasás alatt gyakran nézz fel, szemkontaktust tartva magaddal. Ha ezt kibírod, mindent ki fogsz bírni. Közben szokod a beszédhangodat is, nem lesz számodra idegen az “éles” helyzetben. Ha beszédhibád van, azt is megpróbálhatod javítani, például lassítani a hadarást, vagy próbálgatni a susogó hangzókat. Logopédus vagy beszédtanár segítségét is kérheted.
Az esemény előtt ismerd meg a helyszínt és a beállításokat, ahol és ahogyan felolvasol majd. Ez azoknak is segítség lehet, akik már profi felolvasók, esetleg podcasterek is.
Próbáld el ülve, állva, mikrofonnal, szabadon, ahogy maga a felolvasás majd folyni fog, de még üres székek előtt. A beszédhez válassz stabil pozíciót – állás kisterpeszben, ülés nem keresztezett lábakkal -, ne nyomja semmi a hasadat, mert levegőre lesz szükséged. Gyakorold el, hogyan fogod a könyvet, a mikrofont, miközben nyugodtan veszed a levegőt – ha segít, háromszor-négyszer vegyél mély lélegzetet lassan, majd fújd ki kétszer olyan lassan. Ez megnyugtatja a pulzusodat, és felkészít, ha ki kell eresztened a hangod. Mikrofon esetében azt tartsd a szád elé közel. Jó esetben állványokat kapsz, amire felteheted a könyvet és/vagy a mikrofont. Ha ilyesmire szükséged lenne, kérdezz rá, van-e, és kerítsenek, ha van, mert sokkal könnyebb szabad kézzel és testtel felolvasni. Ha esetleg mégis kell valami a kezedbe, akkor adott maga a könyv és/vagy a mikrofon.
Keresd meg szemmel a teremben azokat a nem mozgó tereptárgyakat, amiket majd figyelni fogsz, ha nem akarsz konkrétan a közönségre nézni. Ezek a tereptárgyak egyenlő arányban legyenek kétoldalt, elől és hátul – ez függ attól is, mekkora a terem, ahol vagy. Később kiegészülhetnek más tárgyakkal – például magányos táskák, kabáthalmok a székeken, üres babahordozó a sarokban -, de kezdetnek segíthet egy székláb bal oldalt, egy hangszóró jobb oldalt, középen a keverőpult paravánja és a többi, csak ne legyenek túl magasan. Ezek váltogatott nézegetése azt az illúziót fogja kelteni a közönségben, hogy rájuk nézel és hozzájuk beszélsz, miközben te nem kapsz szívszélhűdést az arcok látványától. Nyilván ne felejts el belepillantani a könyvedbe, azonban a szemkontaktust – vagy annak az illúzióját – emellett fenn kell tartanod, különben elveszíted a közönség figyelmét, és esetleg nem fogják elég személyesnek érezni az előadásodat.
Tök ciki: én iszonyatosan stresszelős vagyok, és teljesen rosszul leszek, ha elő kell adnom valamit. Az iskolában versenyünk lesz, és a karanténhelyzet ellenére meg fogjuk tartani. Maszkban adok elő egy dalt, de félek, hogy rosszul leszek…
Felmerül a kérdés: ha ennyire nem bírod a szereplést, miért vállaltad el? Lehet, hogy csökkentened kell a stresszt, így gondold át, miért fontos neked, hogy szerepelj. Jobb jegyekért? Barátok vettek rá? Crushodnak akarsz tetszeni? Le akarod győzni a félelmeid? Érdemes az iskolapszichológussal is beszélgetni erről, miért stresszelsz ennyire közönség előtt. Segíthet a megoldásban, és ő is adhat jó tippeket. Egyél, igyál, mielőtt kiállsz énekelni, de nagyon fontos: csak keveset, hogy ne légy éhgyomorral, mert az is növeli a rosszullét esélyét. Ha teheted, öblögess az előadás előtt a mosdóban, hogy kitisztítsd a szád, a garatod, és érthető legyen minden, amit énekelsz, a maszk alatt is. (Maszkban énekelni?! Nonszensz, de ez csak az én véleményem.) Ha klinikai szinten parázol, és nem segít a pszichológus, akkor jöhet a második fázis, azonban ez csak végső esetben! Felnőtt – tanár és szülő – jelenlétében és velük megbeszélve, ha szedhetsz valamilyen enyhe nyugtató hatású szert, hányáscsökkentőt, egy szemet be lehet venni a verseny előtt. Ezzel kapcsolatban azonban fontos tájékozódni, és nem szabad túlzásokba esni. 14 éves kor alatt az ilyen gyógyszertámogatás nem ajánlott. Alkohol és más szer használata egyenesen tilos! És nem is segít…
Neked íróként mi volt a legbizarrabb megjelenésed, amit ki kellett bírnod?
Egyszer egy könyvesboltba kaptunk meghívást többen írók és közszereplők. Na, most nem számítottunk rá, hogy ez a boltocska akkora lesz, mint egy tíznégyzetméteres szoba… A fali könyvespolcok és a dzsungelgondolák – már amekkora elfért ott – egyike közé szorultunk. Leülni esélytelen volt, a könyveink – nekem akkor már volt három – egy kis asztalkán épp, hogy csak le nem potyogtatták egymást. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Végül inkább nevettem. Az est “fényét” csak emelte, hogy mi akkoriban nem voltunk már jóban egy bizonyos csoporttal. Azonban azok pár tagja jóban volt a szervezőkkel, úgyhogy ez a csoport is eljött… Látványosan elvonultak egy közeli kocsmába, onnan kellett kikönyörögnünk őket. Átjöttek a boltba. Na, most irodalmár nem verekszik, én meg nem is szeretek, szóval ketté váltunk. Mi maradtunk a sarkunkban szorongva, ők meg némi kötelező parola után beszorultak a másik sarokba. Amúgy rémes volt, amint lehetett, leléptünk, aztán hazáig őket szapultuk, és többet nem szerveztünk ezzel a bagázzsal egybe semmit. Azóta sem beszélünk. (Később egyikükkel találkoztam a következő évi könyvfesztiválon, mert szerepeltünk egy közös könyvben, úgyhogy kulturáltan elviseltük egymást, szóval nekem nem kenyerem a szemétkedés amúgy sem. Békepárti vagyok, csak hagyjanak békén. :D )
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha esetleg van neked is ötleted, ne habozz megosztani velem azokon a csatornákon kommentben, ahol ezzel a cikkel találkozol. :)
(Kép: saját; az Endorfin Zajoskör nevű kamarakórus egyik előadásán készült kép)
Könyvek sorban 