Itt az ideje új sorozatot indítanom – és maximálisan kiemelném, hogy nem vagyok blogger, csak egy olyan olvasó, aki ír is -, mert olvasni és ezeket összefogva leltárban tartani jó. Persze csepp vagyok a tengerben, de talán elég sós ahhoz, hogy mások is jó ízzel fogyasszák az eredményt. Egyúttal kedvet is hozhat az olvasásra. Vágjunk bele!
Elsőként nagyon erős olvasásokkal büszkélkedhetek, és nagy szerencsém volt, mert szuper és tanulságos könyveket sodort elém az élet. Hozzá kell tennem, hogy még legalább ennyi vár elolvasásra, de én most csak a befejezetteket jelenítem meg.
Karim Reza: Vírus neve: Korona
Értékelésem: 4/5
Olvasási időtartam: 2020. december 27., 13:35 → 2021. január 2., 22:18
Karácsonyi ajándék Németh Krisztinától, akivel még tavaly áprilisban összeröffentünk, amikor megjelent ez a – nem ismert iráni szerzőnek titulált – könyv, hogy szerintem “héccencség (sic!), hogy a Nemere van mögötte”. Mármint ha ez lenne Nemere István 47. álneve, én nem volnék meglepve. Nagyon titkolóztak körülötte, de hamar kiderült, hogy a Karim Reza név az olyan Iránban, mint itt a Szabó János, illetve a borító felépítése is nagyon-nagyon nemerés volt, hát még az, hogy a karantén kikiáltása után alig egy hónappal már kint csücsült a könyv a piacon 200-250 példányban, és egy nagyon titokzatos női kéztől lehetett megvásárolni. Aztán nyáron engedett a kormány, mindenki mehetett, amerre látott, hát engedett az írófenomén kiadója is, így lassan besunnyogott a Molyra az összekapcsolás Nemere István alkotói lapjával. Én erre kicsit későn találtam rá, de akkor is magamnak tulajdonítottam a felfedezés gyermeki örömét:
igazam lett!
(Olyan ritka esemény ez!) Kriszti ezért karácsonyra megvette nekem a könyvet, amiért örökre hálás leszek. :)
Bevallom, eddig még nem olvastam Nemerétől, és nagyon készültem rá. Nem volt rossz, igazából amolyan „nagypapa mesél” stílusban, sokszor finomkodva, nyolcvanas évek hangulatát idézve taglalta a „nyilvánvalót”. Senki ne értse félre: ez fikció (aztán persze lehet, hogy harminc év múlva kiderül, hogy tényleg valami hasonló történhetett a háttérben, hát mit tudjuk mi, kicsik vagyunk ahhoz).
Minden tiszteletem Pista bácsié, aki mesél, mint egy nagypapa az unokájának, de sajnos a szerkesztés és korrektúra nem lehetett az unoka szakmája. (Kifejezetten csóváltam a fejem pl. a Reaper „Ragadozó”-zásán, amikor az inkább „Kaszás” – a Raptor a Ragadozó. Az arab átírás következetlenségén már csak legyintettem… Azért legtöbbször sikerült. Pirospont a nyelvészeti szakkörhöz a WHO nevénél! A francia Organisation Mondiale de la Santé valóban sokkal szexibb, mint a Weltgesundheitsorganisation! ♥♥♥)
Na, izé, minden elviselhetetlen fikázódásom ellenére majdnem a végéig élvezettel olvastam, a vége előtt pár oldallal vesztette el a figyelmemet a könyv. Sok szálat nem varrt el a szerző, míg másokat az unalmasig húzott. (Mi lett Taóval és Linnel? Hát Giorgióval? Elvégre hatvanöt múlt… A vége meg olyan hirtelen lett. Lesz folytatás? Második hullám? XD)
Egyszer olvasni azért abszolút érdemes volt. Úgyhogy ajánlom másoknak is. Én a folytatásra kíváncsi lennék. Meg be van listázva Nemere dokumentációs Covid-19 című könyve. Na, hajrá! ;*
A könyv a Moly-on
Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt
Értékelésem: 5/5
Olvasási időtartam: 2021. január 12., 15:35 → 2021. január 15., 17:29
Az év első impulzusolvasása.
Megláttam, hogy dontpanic eladja, és vércseként csaptam le rá, amit nem is bántam meg. Bár a címe alapján lehetett volna az én tavalyi évem megfogalmazása egyetlen könyvcímben – akkor még nem tudtam, mit rejt a belseje -, azért nem vágytam volna ilyen szórakozásra, hacsak nem olvashattam volna abban az ágyban. De épp eleget töltöttem benne, hogy inkább a tevékenységet válasszam. És közben elolvastam ezt a könyvet, ami minden más olvasmányt szenvedélyesen háttérbe szorított. Ezt írtam a Molyra:
Ez csodálatos élmény volt, köszönöm, @dontpanic! ;* Nem nagyon volt még olyan könyv, amit megvétel után rögtön olvasni kezdtem úgy, hogy közben volt betárazva egy e-book, és itthon várt még egy könyvicsek. Eva és a leveses karosszéke azonban rögtön elrabolta a szívemet. XD
Sue és „fia”, Adrian Mole beleégett az ifjúkoromba, így alap volt, hogy amit csak meglátok Townsendtől, azt olvassam. Bár ez talán a legutolsó könyve, amit írt, biztos vagyok abban, hogy saját élettapasztalata is volt benne, mert ha jól tudom, egy időben ágyhoz kötött életet élt, de ő tartós betegség miatt. Mégis tele volt azzal a Sue-val, akit megismertem, ő egy percet sem öregedett… Ugyanaz a valódi elsőrangú angol humor, sajátos naplós stílus, mint pl. bevásárlólisták beírása; ki- és beszólások, abszurd és groteszk élethelyzetek, tőmondatokban felskiccelt és ettől nyersen, valóságosan megtámadó akcióhelyzetek, és a tökéletesen megképesített, hamisítatlan Anglia (még a Brexit előtt). Nehéz spoiler nélkül írni… A végéig drukkoltam Evának, hogy tartson ki, és a lezárás tökéletes volt, de annyira váratlan csavarral (tiplivel) ellátva, hogy valóban…
„A kedvesség, igaz? Az egyszerű kedvesség.”
És valami eszméletlenül finom illata van a könyvnek! Komolyan, végig szagolgattam. Nem tudom, mihez hasonlítottam, de valami virág… Ez sokszorosan hozzátett a csillagokhoz.
A fordítás itt-ott nyikorgósra sikeredett. “Hirdetés” a tévében reklámblokk helyett, vagy a „régi iskola” – és mi a jó élet az a „planírozás”?! Meg hol lefordították az angol címeket magyarra, hol nem… Nem baj, eggyel több ok, hogy rámenjek és beszerezzem eredeti nyelven is. ;)
A könyv a Moly-on
Gabriel Wolf: Lángoló sorok (I-III.)
Értékelésem: 4/5
Olvasási időtartam: 2021. január 1-15. között
A forrásom egy családtagom, akinek kilétét fedje méla homály. (Úgyis én olvastam el előbb, mint ő.) Háromrészes e-book formájában vásároltuk meg a kiadó honlapjáról. (Azóta egyrészes papírnyomat formátumban is elérhető – a szerk.) A könyv vásárlásáról van számlánk. :)
Sokat gondolkodtam azon, meddig rejtegessem, hogy én ezt olvastam. (Ennek megvannak a maga okai.) Azonban elhatároztam: az én lelkiismeretem tiszta, így előjöttem a farbával, hiszen nincs okom mitől tartani. Sosem egyéni kedvelés alapján választok olvasnivalót, hanem mert érdekel egy adott könyv. Szeretek olvasni, és úgy gondolom, hogy ebben nem állíthat meg semmi. Mindenkinek jogában áll azt olvasni, amit akar, így nekem is. A véleményünk kinyilvánításához is – hasonlóan – vannak jogaink, bizonyos keretek között természetesen. Ezzel a tudattal írom meg alant a szubjektív, de szuverén gondolataimat.
Őszintén: én ezt a könyvet IMÁDTAM. Tessék ezt bevésni a nagykönyvbe!
Ennek a könyvnek igenis van létjogosultsága, mert olyan problémával foglalkozik a maga imádnivalóan kitekert módján, hogy arra százszor adnék öt csillagot, ha lehetne. Egy csillagot áldoztam a szakmaiság oltárán – a fene egye meg a picky formámat -, mert némi írástechnikai és logikai bukfencet találtam benne, amik időnként nehezítették az olvasásélményt. Ezzel nincs gond, csak az ilyen szőrösszívű, lelketlen alakoknak tűnne fel amúgy is, mint én. (Nem tisztem a szakmai részébe belemenni, elvégre mezei olvasóként ültem neki, és senki sem kérte a szakmai véleményemet. De ha őszinte vagyok az egyik oldalon, akkor a másik oldalon is annak kell lennem.)
Térjünk vissza a regényfolyam mondandójához.
A cyberbully, mint napjainkban egyre elhatalmasodó probléma, még az olyan viszonylag réteg világot is érintheti, mint az irodalom.
Abban az országban, ahol írók és olvasók / írók és írók / olvasók és olvasók feszülnek egymásnak ilyen-olyan okokból, és jutnak el a legvégsőbbre az idegállapotukban, erről különösképpen beszélni és írni kell. Amikor valaki nem mer leírni egy sort sem, mert ugrik rá az őt sanda vizsla szemmel fürkésző nézőközönség – mondván: viseld el a kritikát, ha már könyvet írtál! -, ott komoly bajok vannak. Ugyanakkor – ezt figyeljük meg! – ha egy másik valaki azért nem mer leírni egy sort sem, mert retteg, hogy mit szól a címzett vagy azoknak népes tábora, ha nem tetszik nekik, na, az sem normális és nem élhető helyzet. Amikor nem tud elmenni egymás mellett két, felnőtt, elvileg asszertíve nevelt ember, hogy ne rántsanak elő pisztolyt, tollat, ügyvédet stb. (nem kívánt rész törlendő), akkor ott olyan szintű változtatásra van szükség, mint amilyet még soha nem élt meg a társadalom.
A vélemény ugyanis csak addig hasznos a világnak, amíg nem csapódik hozzá ártó szándék és rosszindulat. Ez szól minden egyes tábornak! Tanuljunk a hibáinkból és akár másokéból is! Nem a tudás hiánya a szégyen – a tanulás elutasítása az.
Nem győzöm hangoztatni: Legyünk kedvesek egymással, mert nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik!
A bosszú semmire nem megoldás. Tessék a karmára bízni, karma is a bitch, el fogja intézni előbb vagy utóbb.
Szóval ez a könyvsorozat nagyon tanulságos és egyszersmind szórakoztató – bár bizonyos dolgokat csak bizonyos berkek tagjai fognak érteni. Azon felül viszont mások nagyszerű kalandnak élik majd meg, amelyben zseniális ötlettel, jó forma humorral, őrült cselekményvezetéssel, hatalmas csattanókkal és megfelelően adagolt akcióval / romantikával görög előre a literális futótűz.
Egy szuper könnyed thriller-olvasmánynak hétvégi órákra – isten bizony – tökéletes.
A könyv a Moly-on
Krencz Nóra: Szilánk
Értékelésem: 5/5
Olvasási időtartam: 2021. január 24., 12:30 → 2021. január 26., 12:30
Előolvasásként kaptam meg Krencz Nórától, digitális, nyers formátumban. Még nincs borítója.
Nagyon jó, eszméletlenül jó. Nóri, ezzel a könyvvel – mondom ezt úgy, hogy a többit is imádtam – eddig a legjobbat teszed le az asztalra. Nem viccelek. Ez már bestseller lesz. (…) De most komolyan. Eszméletlen jó, és rengeteget fejlődtél, hallod. Ez nagyon komoly könyvnek ígérkezik! De vigyázz, mert így a léc is nagyon magasan lesz. (…) Ráadásul most nekiláttam írni is, szóval ez a legnagyobb dicséret – alkotásra inspirálsz. (…) Hálásan köszönöm neked ezt a könyvedet, egyúttal köszönöm a bizalmadat is, hiszen ez egy nagyon bensőséges könyv. Ez olyan könyv, ami megérdemelné, hogy bestseller legyen és akár filmet csináljanak belőle. Ha mondhatok ilyet: most értél be, ez a te hangod! Szóval, HALLASD bátran! (…) Megtiszteltél azzal, hogy elsők között olvashattam.
Nagyjából ezeket bírtam összehebegni szegénynek, amikor jeleztem, hogy elkezdtem, folytatom és befejeztem. :) Ígértem neki egy értelmes értékelést is.
Jelentem: Krencz Nóra írósága beérett. Írom ezt most úgy, hogy persze, minket lassan már fél évtizedes barátság köt össze Nórival, és ugyanannál a kiadónál vagyunk, sőt, közös könyvet is jegyzünk. Ez azonban nem akadályoz meg, hogy őszinte legyek: remélem, hogy megfontolja a javaslataimat – legalábbis a nagyon fontosakat -, hogy tökéletes lehessen a végeredmény. Ezt neki is elmondtam, és ezzel együtt gondolom azt, amit az előbb már leírtam. :)
Ez a könyv az, ami őt a magasba emelheti, mert méltó arra a helyre, hogy elismerjék és kimagasló minőségben író, kortárs magyar szerzőként emlegessék az olvasók, de még a szakmabeliek is.
És nincs könnyű dolga – szereti a kihívásokat, akárcsak ennek az értékelésnek az írója -, mert olyan témát és szereplőket választott, ami és akik jelenleg iszonyatosan megosztó, főleg itt, ebben, a Kárpátok által ölelt kis régióban. Egy európainak hazudott, ámde mégis visszamaradott, patriarchális társadalomban nagy merészség a női függetlenség harcáról írni, ahogy az író is állítja. Igaza van. Azonban mégis írni kell róla – akárcsak a cyberbullyról -, mert a nők – vagy bármilyen, hátrányosan megkülönböztetett, kevesebb jogokkal élőnek ítélt csoport – feudális keretek közé való visszakényszerítése, korunk ismét szárba szökkenő problémája lett.
A női szuverenitás és lelkierő melletti kampányolásra hatalmas szükség van ebben a korszakban, amiben élünk.
A cselekményt nem tisztem leírni, de annyit mondhatok, négy nő szemszögén keresztül is kitekinthetünk a világra Nóri regényében, és a tükörnek abban nagy szerepe lesz: mi az, amit NEM látunk meg általa. Annyira a hatása alá vont a könyv, hogy ha fent lenne Moly-on, tele lenne idézetekkel. Na, eggyel több ok, hogy a véglegeset is elolvassam! ;)
Imádlak, Nóri! <3
És utoljára a lényeg:
“A tükör a lelkiismeret legerősebb szövetségese”
Krencz Nóra
A könyv a Moly-on
(Fotó: Pixabay; Könyvborítók: saját képek)
Könyvek sorban 
“Ezt olvastam januárban (1.)” bejegyzéshez ozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.