Röpke sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk – minden más már egy új sorozat kezdete -: a borítótervező és/vagy az illusztrátor munkakörének megemlítéséhez. Bár a szerkesztőségben előfordulnak még szakmai lektorok, idegennyelvi ellenőrzést végző személyek (pl. English-Hungarian checkup), adminisztrátorok, sales és marketinges munkatársak, most csak ezt a két – a könyvkiadás vizualizálásában elengedhetetlen – szereplőt említem meg, akik legtöbbször külsősként dolgoznak egy-egy kiadónak, de természetesen lehetnek belsős kollégák is. Ha nem olvastad az előzményeket, kattints ide!
Azért hagytam a legvégére ezt a két pontot, mert ez a legrugalmasabb rész a szerkesztőségi munka folyamatában: az egymást követő tevékenységekkel párhuzamosan is haladhat, feltéve, hogy készen lesz a publikációig az is.
A borítótervező
Amennyire rugalmas a borítótervezés munkafolyamata – és valljuk be, az egyik legkreatívabb rész is az írás után -, annyira fontos a szerepe és az, hogy a lehető legjobb legyen.
A borító – és abból is leginkább a címlap – az első benyomás okozója, mert ezt látják meg egy könyvön az emberek először.
Az első benyomás pedig, mint tudjuk, a legfontosabb, ezért nagyon nem mindegy, milyen borítót húzunk a könyvre. A továbbiakban jelentősen meghatározhatja a könyv további sorsát.
Mitől lesz sikeres egy borító?
Könnyen beazonosítható
Jól látszik a szerző, a cím, esetleg az alcím a címlapon (nem véletlenül ez a neve), így a rengeteg könyvtársa közül, akár egy sziget vagy gondola kellős közepéről is kiszúrható a könyvesbolt bejáratából. Gyorsan átláthatónak kell lennie egy 21. századi könyvnek. Átlagosan 5 mp felkelteni a figyelmet, és 30 mp el is veszíteni azt, ráadásul ez – a gyorsuló világunknak köszönhetően – egyre csökken. Ebből kifolyólag nem mindegy, mit emelünk ki: híres szerzőnél a nevet ajánlott – pl. Stephen King nevével fémjelezve már a bevásárlólistáját is megveszik az öregnek -, kulcsszavakkal operáló címeknél pedig természetesen a címet – pl. Gyilkos medúzák (alcím: hogyan nem lettünk az Aljas Kúszóbab előzenekara), vagy Szerelem a négy fal között (alcím: a csapot, mert eltörött).
Passzol a zsáneréhez és megtalálja a célcsoportját
Az olvasóközönség mindenhol elég vegyes, de az alapját és vázát a “márkahű” olvasók adják. Ők azok, akik adott szerző műveit keresik és akik az adott zsánert kedvelik. Az emberek általában nem szeretnek kitérni a komfortzónájukból. Épp ezért sci-fi-borítónak ne válasszunk anatómiai csodát felfedő, férfi alhasas képet, ahogy egy mesekönyvön sem igazán hatékony egy véres arc fotója. (Akkor sem, ha a sztori szerint Pistike akkor tanul biciklizni, és …hát picit még gyakorolnia kell.) Mármint megtehetjük, de azzal pont ezt az alapréteget fogjuk elidegeníteni, vagy nem találjuk meg vele őket. Ez pedig nagyon fontos, mert enélkül a kutya sem fogja olvasni a könyvet. (És nem is tudná szegény.) Ha nem ismert a célcsoport, mert annyira egyedi a könyv – például egy addig nem használt stílussal fűszerezett abszurd humorú paródia -, esetleg egyetlen bonyolult zsánermix az egész – pl. erotikus sci-fi-krimi szatíra -, akkor nem marad más hátra, mint a kísérletezgetés. Viszont itt is vannak alapszabályok, amiket érdemes betartani, amivel esetleg szélesebb csoport figyelmét vonzhatjuk be.
Épp eléggé egyedi, de nem túl harsány
Ha egy könyvet el szeretnénk adni, elsőként a könyvesboltok tele polcai, könyves szigetei jutnak eszünkbe. Micsoda szín- és ízléskavalkád! Ezer meg ezer borító néz farkasszemet a betűkre éhes vásárlóval. Régen valamennyire egyszerűbb dolguk volt a borítótervezőknek: szerző, cím, valamilyen alap háttérszín, kiadói embléma, “oszt’ csá”. Később elkezdtek fotómontázsokat, absztrakt vagy figurális illusztrációkat is csatolni a borítóhoz, míg végül beállt ez a “színe-hossza-vége-nincs” kaotikus vizuális orgia, ami most van. (Én, ha bemegyek egy könyvesboltba, szabályosan megfájdul a fejem – enyhe autizmusom van -, ezért újabban már inkább magánszemélyektől vagy az internetről rendelek.) Abból kell hát kiindulni, hogy a könyv, ami a polcokra kerül, ott el is fog veszni a többi között. Viszont ha meg webáruházból rendelik, ott egymagában csömört okozhat, ha borzasztóan harsány vagy ízléstelen. Emiatt rettentő nehéz dolga van a mai borítótervezőknek.
Trendkövető
Segít a fenti dilemmában, ha már egy működő sémára építünk. A borító olyan, mint egy ruha – tulajdonképpen a könyvé -, ezért stílusa van. A bevált stílusok eladják magukat, ezért ha nem szükséges, ne kísérletezgessünk újabbakkal, hacsak nincs valami rendkívüli tehetségünk, szemünk az ilyesmire. Ehhez hosszú éveknek kell eltelnie, és sok tapasztalatot kell begyűjtenie a könyvkiadás minden szereplőjének. Az biztos, hogy a trendet a kitalálói határozzák meg, az olvasók igényét és ízlését azonban a trendek követői alakítják és betonozzák be. Tehát ha huzamosabb ideje kifogásolható borítódizájn jellemzi a könyvpiacot, mert “az úgyis jó a népnek”, akkor arról a tervezők is vastagon tehetnek. Fontos, hogy a borítóval a tervezők hosszú távú értéket teremtsenek.
A LBNRF* alapján bármilyen
Amikor is gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy a borító éppen akkor és ott, ahol és amikor publikálásra került, így és úgy hatott az azt néző potenciális olvasóra, de egy biztos: a sikere a véletlen műve. A “jókor lenni jó helyen” randomfüggvénye itt is érvényes lehet, ha adott esetben pont akkor fedeznek fel egy tehetséges borítótervezőt, aki pont akkor kap el és lovagol meg egy kreatív trendhullámot, és készül valami fantasztikus vizuális csoda egy pont akkor írt, zseniális és korszakalkotó, bestsellerszagú könyvhöz.
A jó hír, ha az egyik sem vált be
A borító a legkönnyebben változtatható részlet egy könyvön.
Ha úgy vettük észre, hogy az adott könyv nem találja meg az olvasóit, akkor egy borítócserével nagyrészt segíteni lehet a problémán. (De ha a könyv vacak, azt még ez sem oldja meg…) Természetesen minden borítócsere ISBN-szám változtatással jár, mivel új kiadásnak számít.
Előállítása rendkívül gazdaságos.
Amennyire sarkalatos pontja a könyvnek a borító – nem számítva persze a belbecsét -, vagy amilyen könnyen lecserélhető – nyilván szakemberek részvételével -, ár-érték arányban mégis ez a legolcsóbb része a könyvnek. Egyben itt van a legnagyobb a szórás a legolcsóbb és legdrágább borító között, hiszen nem mindegy, milyen technikát és mennyi időt igényel az elkészítése.
A jó borítótervező
- rendelkezik referenciamunkákkal. Akár elkészült, vagy csak tervezett könyvek tekintetében, de leinformálható. De mi lesz azokkal, akik most kezdik a szakmát? (Mert ez is egy szakma!!!) Nekik azt ajánlom, hogy készítsenek borítóterveket, és azt tegyék fel a honlapjukra vagy közösségi oldalukra. Nem szégyen elárulni, ha esetleg még nem volt ügyfelük, mert a “vakterveken” látszani fog, hogy tehetségesek-e, illetve a szerző elképzeléseit meg fogják-e tudni valósítani.
- megfelelő szoftverekkel és technikai eszközök segítségével dolgozik. Az MS Paint, Canva és társai – fájdalom, de – nem megfelelő programok a borítótervezéshez, ha nyomdai anyagot is szeretnénk.
- ért a nyomdai előkészítéshez. Nem kell kenterben verni egy nyomdászt, de előny, ha tudja, hogy a borítóhoz a képeket CMYK színtérben, 300 dpi felbontásban, lehetőleg 100%-os méretben, 5-5 mm kifutóval kell megadni; vagy hogy a borítón szereplő szöveg mindig vektoros kell, hogy legyen; illetve a fedlapra kerülő egyéb nyomdai anyagok (lakk, stanc, prég és társai) alapját is el kell tudnia készíteni. Különben csak éjszakákba nyúló kínlódás lesz az egész, mert a nyomda folyton vissza fogja dobni az anyagokat, és nem is biztos, hogy a végeredmény hozza az elvárt színvonalat.
- szeret tanulni és nem lusta. Ez amúgy alapvetően hasznos mindegyik könyvkiadásban dolgozó szereplő számára. Ha kell, új dolgokat kell kipróbálni – lásd következő pont -, más tervezőkkel tárgyalni, tanácsot kérni tőlük, kutatni a lehetőségek, a források – alapfotók, vizuális elemek – után.
- szívesen nézelődik nyugat felé. Csak mondom, hogy a Föld gömbölyű – így minden valahol nyugatra van. Félretéve a viccet: figyelni kell a külföldi borítótrendek alakulását. Előbb vagy utóbb valamelyik úgyis ideér, és akkor tudni kell idejében lecsapni rá, mielőtt más tervezők is unásig használják az új stílust. Szerencsére nem kell ehhez messzire utazni: az internet segít ebben is.
- a szerző szeme. Sok esetben van elképzelése a szerzőnek arról, mit szeretne látni a borítón, de előfordul, hogy csak homályos, vagy egyáltalán nincs semmi. Ilyenkor sok múlik a tervező személyiségén és a képességein.
- ennek megfelelően kellően alázatos. A borító mindennek az eldöntője lehet adott esetben, és a szerzőt is a legérzékenyebben érintheti. Sorsok, karrierek foroghatnak kockán egy tervező kezében. Lehet, hogy ezt kellett volna az elejére írnom…
Mi kell a jó munkához?
Először is: idő. Untig ropogtatott szóláscsont: jó munkához idő kell. Optimális munkához pedig még több idő. Ha a borító adja az első benyomást, akkor ennek meg kell adni a módját.
Másodszor: türelem. Rágjunk tovább: a türelem borítót terem. A borító pedig olvasókat, az olvasók hírnevet és pénzt, a pénz pedig újabb könyvet, amihez borító kell. Az élet körforgása. :)
A szerző és a borítótervező együttműködése nagyon fontos. Mind a munkafolyamat alatt – tervezni, egyeztetni, újratervezni és -egyeztetni, az elfogadott változatot kiadásra képessé alakítani -, mind pedig emberileg – nem árt, ha nem utálják egymást. :)
A borítótervező elkérheti a könyv szinopszisát és/vagy karakterleírásokat, alapvető világ- és cselekménymagyarázatot. Nem kell elolvasnia az egész könyvet, de jó, ha megvannak az alapjai ahhoz, hogy ne készüljön a belívek tartalmától teljesen elütő borító. Egy konkrét példa: pár éve kikerült egy szerző fikciós könyve egy afroamerikai szaxofonista életéről, aminek a hazai kiadásához nem magyarították az amerikait, hanem inkább új borítót készítettek. Nem tudni, mi okból – nem olvasták a könyvet?! -, de a borítón egy egyértelműen europid külsejű modell szerepel… Ez azonban csak azoknak szúrt szemet, akik elolvasták a könyvet, köztük az eset viszont nagy felháborodást keltett.
Az illusztrátor
Ő egy opcionális szereplő, mivel nem minden könyv igényel képi támogatást, de előfordul. Az illusztrátor lehet egyben borítótervező és kiadványszerkesztő is, a fontos, hogy meglegyen a megfelelő tehetsége, tapasztalata és szakmai tudása is a munkához.
Ha egy könyvben illusztrációk vannak, az nagyban segíti vagy rontja az olvasásélményt – az olvasók “második első” benyomása az adott kötet illusztrációi alapján alakul ki.
Tehát az sem mindegy, milyen. (Számos könyvem van, amit az olvasók a bennük található illusztrációk alapján is megítéltek.) Ráadásul a zsánerbeli felhasználás szórása is nagy, hiszen más stílusú és technikájú rajzok kellenek egy mesekönyvbe, mint egy sci-fi antológiába vagy valamilyen, adott szakmai kötetbe. Egy képregénybe meg aztán főleg, aminek a rajzok adják meg az alapját. És vannak könyvek, amikbe vétek rajzokat tenni, mert fotókkal jobban kifejezik a tartalmat.
A jó illusztrátor
- tudja azt, amit egy borítótervező, kivéve, hogy a nyomdai előképzettség annyira nem fontos, viszont azért tisztában van vele: a könyvekbe minden esetben digitalizált képek kerülnek. Tehát ha valami papírra, falra, üvegre stb. készült, azt valamilyen formában számítógépes felhasználásra alkalmassá kell tenni. Ehhez – ha szükséges – szakemberek segítségét is igénybe veszi (fotós-retusőr, vektoros rekonstruktőr stb.), ha ő nem ért hozzá.
- időre dolgozik. Ez a munkafolyamat nagyon rugalmas a többihez képest, viszont mindenképpen a tördelés fázisa elé való, hiszen a könyvtükör (layout) elkészítéséhez már szükség lehet az illusztrációk nézeti képére.
- több stílust is elsajátít, emellett személyes “hangja” is van. Sosem lehet elsőre tudni, “mi kell a szerzőnek”, előfordulhat, hogy pop art-imitációkat szeretne, vagy mangát, esetleg pont Picassót utánzó képeket, de az is meglehet, hogy valami nagyon egyedire vágyik.
- türelmes. Ha valakinél, nála – sajnos – előfordulhat, hogy többször kell terveznie. Természetesen ezt teljesen jogosan beépítheti az árazásába. A félreértések elkerülése végett jó, ha a szerzőnek próbaanyagot készít, mielőtt a tényleges munkának nekiáll.
Üzenet a palackban
Kedves szerzők!
Legyetek türelmesek ezekkel a csipkelelkű művészekkel!
Hozzátok hasonlóan ők is alkotó emberek, ezért az ideális munkavégzéshez szükséges, hogy legyen elég idejük, nagy terük és stabil(izált) idegrendszerük. Higgyétek el, megéri!
Kedves borítótervezők és/vagy illusztrátorok!
Vegyétek komolyan a munkát, tiszteljétek a szerzőt és a saját kezetek alkotását is. Szabjatok magatoknak időt, teret és – természetesen tartva a keretet – engedjétek el a fantáziátokat.
De ha ez nem megengedett, alázatosan fogadjátok el a szerző igényeit!
Így is, úgy is ő viszi el a hátán a művet…
Kedves mindenki!
Úgy látom, páran még nem sajátítottátok el a tudást, de azért nem vagytok reménytelenek, ezért újra leírom:
Legyetek kedvesek egymással!
Nem tudhatjátok, a másik fél milyen harcot vív éppen az életében. Ahogy azt sem, mennyire terhelt a munkájában, viaskodik-e a technikai eszközeivel, a kollégáival vagy épp magánéleti területen bárkivel és bármivel (akár az egészségével). Ha segít az érzékenyítésben: gondoljatok bele abba, hogy ti hogyan viselnétek egy adott reakciót, adott szituációban. Mondanátok-e vagy tennétek olyat, ami nektek is rosszulesne, ha más mondaná nektek vagy tenné veletek?
Az érzelmi intelligencia tanulható.
Tényleg.
Ezzel kívánok mindannyiunknak sikeres szerkesztőségi együttműködéseket és csodálatos minőségű könyvújdonságokat a továbbiakban! :)
*Lób…ó Nagy Random Függvény. (Bővebben az Unciklopédián.)
Ha szeretnéd a borítóimat nézegetni, itt megteheted
(Moly-tagság szükséges hozzá, de az amúgy is ajánlott.) Nem mind tökéletes, de az enyém. :)
(Fotó: Annie Spratt/Unsplash – archivált)
Könyvek sorban 