Az elmúlt időszakban, amióta az írói énem kicsit elment alkotói szabadságra, hogy helyet adjon a szöveggondozó énemnek – ezek amúgy tudnak egymásról, és nem veszélyes a kór, Doktor House-szal gyógyítom, szóval semmi gáz XD -, szembekerültem pár sokkoló élethelyzettel. Például hogy írókollégáim között vannak, akik fogalomzavarral küzdenek a szerkesztőségi munkabeosztás területén. Ezért úgy döntöttem: legyen egy feltáró sorozat, amire – ezek szerint – égetően nagy szükség van a könyvkiadói szférában. Mit csinál a hogy is hívják? – avagy különböző munkakörök, szerepek a könyvkiadásban. Elsőnek a korrektort választottam.
Nem feltétlen haladunk a könyvkiadás sorrendjében (ld. erről egy korábbi bejegyzésemet), hanem ahogy a hirtelen feltámadó igény hajtja éppen.
A korrektort hívják – helytelenül – nyelvi lektornak és szövegszerkesztőnek is. A nyelvi lektor azonban – általában – idegen nyelvű szövegek nyelvi hitelességéért felelős – az én francia szövegeimen dolgozott például nyelvi lektor. (A magyar nyelvi lektor az olvasószerkesztő.) A szövegszerkesztő pedig nem is foglalkozás: ez 1. a nyolcvanas években elhíresült elektromos írógép alapvető szövegszerkesztési sablonokkal (itthon a Codex–2000 volt), a számítógép megjelenésével egyidőben kihalt a köztudatból; 2. Az MS 365 Word, GoogleDocs, LibreOffice, OpenOffice és más, szövegszerkesztéssel és kéziratrendezéssel foglalkozó, számítógépes alkalmazások gyűjtőneve. (3. Ezt a bejegyzést is egy szövegszerkesztő felületen, a WordPress tartalomkezelő motor grafikus felületén írom.)
Ezzel szemben azonban
a korrektor az a személy,
aki a helyesírásért felelős.
Ez nem feltétlen egyezik a nyelvhelyességgel, ami a fogalmazás helyessé és érthetővé tétele (stilizálás, szórend javítása, szólásrendezés, szóismétlések javítása stb.). Az az olvasószerkesztő feladata. Előfordulhat, persze, hogy a kettő egy személy, de ha valaki kifejezetten korrektúrát kér, akkor abba
a következő feladatkörök tartoznak:
- elütések javítása (hiányzó szóközök, betűk és betűtévesztések);
- helyesírási szarvashibák javítása (pl. muszály, amblokk, külömb, mond/mondd, nemcsak/nem csak stb.);
- elválasztási hibák javítása;
- nem megfelelő írásjelek cseréje (kötőjel helyett gondolatjel, hüvelykjel helyett magyar idézőjel stb.);
- tördelt anyag esetén a tördelési alapszabályoktól való eltérések, hibák jelzése (pl. behúzás, sorejtés, sorvégi névelő kezelése, fattyú- és árvasorok jelentése, sorbeli összetorlódás kontra sorbeli szétesés [“utcák”] stb.) – de ez lehet opcionális (ha nem ért hozzá, abban az esetben ne korrektúrázzon nyomdai előkészítésre menő anyagot, csak kéziratot).
A korrektor az utolsó olyan szereplő egy könyv kiadási körében, aki a szöveggel konkrétan foglalkozik. Szerencsés esetben a tördelőszerkesztő is ért alapszinten a korrektúrázáshoz (felismeri a rossz elválasztást, elütéseket, betűhiányt). Ez azonban nem pótolja a nyomás előtti korrektori kört! Csak segíti a korrektor munkáját, “több szem többet lát” alapon.
Ideális alapesetben egy könyvön minimum 2 korrektor dolgozik (és mellette egy olvasószerkesztő). Ez két korrektori kört jelent.
Az első korrektor a kész (vagyis az irodalmi szerkesztő, az olvasószerkesztő, megléte esetén pedig a vezető szerkesztő által, írásos formában jóváhagyott!) kéziratot és a borítóra kerülő fülszöveget nézi át, igény szerint egyeztet az olvasószerkesztővel, illetve a szerzővel is szükség esetén. Ha az olvasószerkesztő egyben korrektor is, akkor értelemszerűen a szerzővel vagy – ha van – a vezető szerkesztővel egyeztet. Több kör is lehet ebben az esetben. Ez a korrektor nem kell, hogy értsen a tördeléshez, de a helyesíráshoz nagyon. Legyen kipihent, zavarmentes környezetben dolgozó, megbízható és alapos (akár GPS-es!*) személy. Ha készen van a munkájával, akkor kerül a korrektúrázott kézirat a tördelőszerkesztőhöz és/vagy az e-könyv előkészítőjéhez.
A második korrektor – aki ideális esetben nem lehet az első – a betördelt anyagot nézi át, miután már megtörtént a tördelés véglegesítése. (Azaz bent vannak a kötelező oldalak – címnegyed, kolofon, tartalomjegyzék, függelékszövegek – pl. köszönetnyilvánítás -, hirdetési anyagok stb., és megvan a végleges oldalszám.) A belíveken és a borítón végzi el a feladatát. Különös figyelmet szentel az elválasztási hibáknak, a tördelési szarvasbakiknak, bárminek, ami elkerülheti a tördelőszerkesztő figyelmét, illetve elsiklott fölötte az első korrektor (mert mind a kettő emberből van!). A hibákat jelzi a tördelőszerkesztőnek, aki kijavítja őket. Ezután kerülhet vissza a szerzőhöz a könyv, aki átolvassa újra, majd – ha meglátása szerint hibamentes -, imprimálja, azaz írásos jóváhagyással jelzi, hogy nyomdába vagy elektronikus publikálásra mehet az anyag.
Természetesen ez egy ideális munkafolyamat-leírás, ami most külön nem foglalkozik speciális esetekkel. Ha szeretnétek, megírok pár különleges, “veszélyes” esetet egy másik bejegyzésben – itt most csak egy átfogó, alapvető munkaköri pontosítást szerettem volna közölni.
Üzenet a szerzőknek
Minél hibásabb egy szöveg, annál inkább figyelni kell a korrektúrakörökre. Ez a korrektorok feladata is. Inkább több kör legyen, mint kevesebb, viszont a sorrendet – 1. irodalmi szerkesztő, 2. olvasószerkesztő, 3. első korrektor, 4. tördelőszerkesztő, 5. második korrektor – lehetőleg ne cseréljük fel, mert ezzel esetleg több munkát okozunk magunknak és a szerkesztőségnek, mint ami szükséges. Nincs ezzel gond, de ennek lehet következménye a határidő csúszása és pluszköltség felmerülése. Lesz mit tenni így is bőven – mert a korrektor számára is első a könyv nyelvi tisztasága és érthetősége.
Tökéleteset alkotni nem lehet, de törekedni érdemes rá.
Üzenet a korrektoroknak
Ne várjuk el, hogy a szerzőnek nem lehetnek helyesírási hibái, mert bizony lehetnek. Ő nem korrektor, nem ez a feladata, persze jó, ha csak kevés hibát ejt, azonban előfordulhat, hogy pont hemzsegni fog tőlük az írásmű. Ezért a mi szerepkörünket tekintve képességeink legjavával támogassuk a szerzőt és a születendő könyvét.
A szerző könyvének sikere a mi sikerünk is!
Üzenet a vicces sminkeseknek
Igen, van korrektorom (bőrhiba-elkendőző piperetoll). De az más. Köszöntem a figyelmet. :D
*GPS: grammar pedantry syndrome, egy kényszeres tünetegyüttes, melyben az ezzel élő személy rendszeresen kijavítja mások helyesírási és beszédbeli hiányosságait. A GPS-es emberek nem tudnak úgy elolvasni egy szöveget, hogy ki ne szúrják a hibákat, mert ezek megakasztják őket az olvasásban. (A bejegyzés írója is GPS-es személy.)
Könyvek sorban 
“Mit csinál a hogy is hívják? 1. A korrektor munkája” bejegyzéshez ozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.