Most még nem öl meg a Föld, csak hazaküld – BorKaRantÉn, 5. nap

#5Q

Csak egy sima szombat, és mégsem. Szerintem ma csak keresztülcsúsztunk a napon érzés nélkül… Már nem bírom olvasni Olaszország híreit, mert elviselhetetlenek azok a számok. De muszáj, mert egy írónak ez is a dolga: megfigyelni a környezetét, főleg amiről, amiből alkot… Ma feltették a kérdést: mi lenne az első dolog, amit tennék, ha vége lenne ennek a rémálomnak? Kávézni mennék azokkal, akiket szeretek. Nem a bezártság a rossz, én szeretem, ha nem kell emberek közé mennem. De az ok borzalmas… Annyira jó lenne, ha tanulnánk abból a hibából, ami miatt globálisan szenvedünk. Csak ne legyen több halott… csak legyen már vége! Ezzel a mondattal zárom a mai nem túl jókedvű karanténposztom: “Amíg az ember nem kel ki az ágyból, addig egy kicsit mennyország az egész világ.” Szóval jó éjszakát! 

Mit írtam:

  • Andrea Rigo mélabús idézetre való naplóbejegyzését ;)

Mit olvastam:

  • Lev Tolsztoj: Háború és béke (mert bakancslistás :) )

Mit dolgoztam:

  • szombat lévén csakazértse semmit :P

#maradjotthonésznél

Eredeti dátum: 2020. március 20. szombat

Kép forrása: Facebook (ismeretlen tulajdonos)