A vak asszony visszanéz

…de minimum visszaolvas, ha már belepistult a betűkbe, és legalább egy dioptriát romlott a látása. Ezért megéri! Avagy 2019-ben hogyan indult és hova érkezett nálam az olvasásélmény?

Egyértelműen Tomcsik Nóra adja az ívet, ami az olvasási évet tekinti (bár a Moly egy kicsit csalóka, mert az igaz, hogy Az új idők hősei-vel indítottam, de a Tél Berlinben-t októberben olvastam, viszont csak ma került fel a könyves adatbázisba). Itt is leírom, amit az értékeléseimben, hogy nagyon büszke és hálás vagyok, amiért ismerhetem a szerzőnőt. Az írói és emberi létünk több szálon fut össze, mint amit láthat a külső szemlélő – titok ;) még. Remélem, hogy mint a két nagyra becsült író, J.R.R. Tolkien és C.S. Lewis esetében, úgy nálunk is egy gyönyörű barátság kezdete ez. :)

Az év felfedezettje

Németh Krisztina, akinek eleddig csak egy művét, A hazará-t olvastam, de abban a stílusa annyira elvarázsolt, hogy alig várom, a Sorsforgácsok is a kezem ügyébe kerüljön. Ígéretes tehetség, akinek ezen művére, nagyon remélem, hogy hamarosan méltón felfigyelnek országszerte. A főszereplő, Hamid Alizada pedig végképp belopta magát a szívembe…

Az év telitalálata

Azok a könyvek, amiket már korábban el kellett volna olvasnom, sok ilyen volt, és muszáj most egy első helyezettet hoznom. Nagyon nehéz dolgom volt… Antoine Leiris Csak azért sem gyűlöllek titeket c. kisregénye nyert. 2016 óta el kellett volna olvasnom… és mikor oda jutottam, potyogtak a könnyeim. Nincsenek szavak, nincsenek szavak…

Az év sorozata(i)

Legyen az, hogy most tarkón vágom magam, amiért nem tudok választani, de hirdessünk humor-, fantasy- és ifjúsági kategóriában! Jó? Mert akkor nyert M.G. Brown Rózsaszirmok-sorozata, mert azon nevettem a legtöbbet és a leghangosabban, egyszerűen imádtam; J.K. Rowling Harry Potter-sorozata, mert annyira elvarázsolt, ahogy szerintem még semmi nem; és Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei-sorozata, mivel egyszerűen konzseniálisan fenomenális reális fiktíva az egész, odáig vagyok a századfordulós sztorikért és punktum! Mindegyik a szívembe gravírozta magát a sorozatok közül, és remélem, lesz még lehetőségem újraolvasni őket. Fangörcs a köbön! :D

Az év bizarrója

Komor Zoltán: Húgycsőbalerina. Legyen elég ennyi. XD

Az év “je suis”-ja

Szabó Borka köszöni, jól van.

Az év csalódása

Amikor egyik kedvencemet idén végül mégsem adták ki. De beszéltem a szerzővel, és hamarosan készen lesz. Szóval van remény, én már alig várom. Könyörgöm, siessen! Lemaradok a fajin dalról a tónál! ;)

Az év pozitívuma

Egy könyv, ami többet adott hozzám lelkileg, és nem életmódkönyv volt, az Isaac Marion Eleven testek-je lett. Eleve kétesélyesen indultam neki, mert nem szeretem a zombitörténeteket, viszont a film tetszett. A könyv pedig még jobb, és azért, mert ez nem egy sablonos zombiregény, de nem ám!

Az év félbehagyása

Nem bírtam végigolvasni Farkas Via könyvét (Ennél zöldebb nem lesz), már másodszor sem. Bocsánat. A gyerekkorom tabu, én ott elakadtam. Nem Via tehet róla, a könyve szuper, én vagyok a hibás. Szerintem nekem sose lesz zöld. :( (Mindegy, úgyis a bordó a kedvenc színem. Vagy a barna. Ja, nem a kék! :D )

Az év újraolvasása

Voltaire Candide-ját viszont sok-sok év után újraolvastam, és nemhogy nem hagytam félbe, falhoz vágva, mint anno, hanem még imádtam is. Idősebbeknek kéne kötelezőbe adni, egyetemen és nem gimnáziumban. Így közel az élet értelméhez (42) talált, süllyedt. Az irónia író-ni-ja!

Az év elhatározása

Többet olvasni magyar szerzőktől, és/vagy komoly témákban. Azt hiszem, bejött. :)

Hogy mik a jövő évi terveim? Semmi konkrét. Azért, mert idénre sem volt, és legalább 85 könyvet (az előolvasásokat nem számítva) csak szült ez az expedíció. XD Szóval csak így tovább nekem, főleg, mert jómagam is készülök 2020-ban előrukkolni végre papírban is az Emlékkönny című regényemmel. Drukkoljatok, hogy megvalósulhasson! ;)