Mesés január (angyalokkal)

Mi is lehetne jobb, mint angyalos és varázslós mesékkel kezdeni az új évet? Ahogy elnéztem, a januárom – bár véletlenszerű volt a választásom, nem szándékos – főleg boszorkányok, angyalok, varázslók, sárkányok és arisztokrata urak jegyében telt. Aminek azért örülök, mert nagy kedvelője vagyok a mesének úgy általában, a gyerekeknek szólóknak is, de a felnőtteknek írt regéknek különösen. A 2. részben az angyalok varázsoltak el mindentől függetlenül.

M.G. Brown – Rózsaszirmok-sorozat

Úgy tűnik, nem tágítok a kelták szigetcsoportjáról, mert január elején, egy hétre átugrottam a Smaragd-szigetre, azaz Írországba. :D A valóságban sosem jártam ott, sajnos és még, de ezek után megnézném magamnak azt a laza, hűvös – az első említés, ahol a “cool” minden szempontból értelmezhető szó – országot.

M.G. Brownt írói körökből ismerem és így barátkoztunk össze. Kölcsönösen készültünk elolvasni egymás könyveit – ami azóta sikerült is, persze nem mindet, de amíg él az ember, addig olvas úgyis :D -, a találkozókon beszélgettünk, ismerkedtünk. Időnként megkörnyékezett a szakmai része is – borítótervezés -, de aztán Hajni Takács Laci borítótervét választotta, amivel azért tett jót magának, mert ezzel a borítója megnyerte a 2018-as év Legszebb NA Borítója versenyt a GCK’s Book Review Blogon. <3 Örülök a sikerüknek, és még sok ilyet kívánok a továbbiakban! :)

Úgyhogy nyugodt szívvel átmentem olvasóba: és a sorozat eddig megjelent négy kötetére csaptam le. Milyen jól tettem! Teljesen beszippantott a remekmű, a fantáziavilág és a keserédes valóság elegye, nagyon jól adagolt érzelmi hullámvasúttal a nevetés és a könnyek között, miközben elég mély, szerintem egyetemes igazságokat is elültetett az elmémben. Ezt most kellett olvasnom, ebben biztos vagyok! Nagyon sok mindenben erősített meg, amiben eddig hittem, hogy jó úton jártam és járok, ami a párkapcsolatok komolyságában való töretlen hitemet illeti. ;) És olyan szinten kirántott – Tomcsik Nóri könyveivel egyetemben – az olvasási blokkomból, hogy még. Köszönöm az írónőnek! :)

És hát ne tekintsünk el attól, hogy bizony a két legdilajabb írem, Cathy és háromnegyed olaszom, Daniel mellett személyes kedvencem lett Linda és Kuglóf is. :D (Na, nem! Ne is álmodjatok komolyabb spoilerről! :D ) Már alig várom a Megbűvölt és a Megfestett Rózsaszirmokat is, mert nélkülük nem élet az élet… Csúnyán rákerültem a szerre, kérem szépen, úgyhogy repesve várom az újabb adagot. :)

Kavargó Rózsaszirmok értékelésem a Molyon

Vérvörös Rózsaszirmok értékelésem a Molyon

Lángoló Rózsaszirmok értékelésem a Molyon

Bimbózó Rózsaszirmok értékelésem a Molyon


Isabel Healian Rose – Kísértés (Angyali Krónikák 1.)

Bellát is fél-szakmai viszonylatból ismerem, először riporterként keresett meg, és én is kíváncsi voltam már rá, erre a csupaszív és derű lányra, akinek a posztjai és hozzászólásai alapján megismertem. Nem csalódtam, valóban ilyen, van szerencsém időnként hallani a hangját, amikor csetben hangüzenetet hagy (nekem írnom könnyebb, meg a mikrofonomat is elkevertem valahová, de amúgy is úgy gépelek már lassan, amilyen gyorsan beszélek). Összebarátkoztunk és szakmai szempontból segítettem neki a verseskötete kinyomtatódásában is, emellett időszerűvé vált megismernem az írói munkásságát is.

Kicsit féltem tőle, mi lesz, ha nem tetszik, és közben annyira kedves lány, akivel százévente egyszer találkozik az ember, de a regénye már pár mondat elolvassa után annyira elvarázsolt, hogy tudtam, minden sorát imádni fogom az Angyali Krónikák 1. részének, a Kísértésnek. És így lett, bár tény, hogy kinőttem már a suliba járó korszakomból, ám mégis nosztalgiával gondolhattam vissza a rettegett érettségizős időkre. (Én szenvedtem az érettségitől, de végül sikerült. Igazából az iskolát, mint olyat, gimnázium és afölött szerettem meg.) Annyira lekötött a könyv, hogy olvastam buszon, gyalog, gép előtt, mindenhol.

Isabel nemcsak választékosan, hanem korát meghazudtolóan felnőtten, éretten ír, ami pozitívan megdöbbentett, és még magasabbra tette őt a szememben. Illetve az a lelkivilág, amivel önmagát látta, és a találkozását azzal a másik főszereplővel, reális és szívszorongató élmény volt. Akkori magamat láttam benne. (Azt hiszem, egyszer láttam is ezt a Marcit, velem szemben ült a HÉV-en, de mi nem beszélgettünk, csak néztük egymást. :) ) Ez a könyv is azért került a szemem elé, mert olvasnom kellett! Üzenetet közvetített a számomra.

Sok helyen azonosulni tudtam Bellával, illetve meg tudtam érteni Marcit. Mindketten a szívembe lopták magukat, és nagyon várom a folytatást, mert pont egy izgalmas jelenet felében kapott véget a kötet. Isabel ugyan tavaly év végére nem tudta befejezni az AK 2. részét, de bátorítom, hogy ez év végére mindenképpen írja meg, mert nagyon várom. Ha kell, ezer kilotonna gyógyító erőt küldök neki (bár jelen pillanatban magam is küzdök a fuldoklással, hát ilyen ez a tél)! Erőt, egészséget és energiát Isabelnek, hogy írhasson tovább, amíg csak él!

Kísértés értékelésem a Molyon

Reklámok