Mesés január (varázslókkal)

Mi is lehetne jobb, mint angyalos és varázslós mesékkel kezdeni az új évet? Ahogy elnéztem, a januárom – bár véletlenszerű volt a választásom, nem szándékos – főleg boszorkányok, angyalok, varázslók, sárkányok és arisztokrata urak jegyében telt. Aminek azért örülök, mert nagy kedvelője vagyok a mesének úgy általában, a gyerekeknek szólóknak is, de a felnőtteknek írt regéknek különösen. Az 1. rész a varázslóké, és ezt a két sorozatot a munka is összekötötte.

Stephanie Ford – Szemétkirálynő 1-2.

 

Az a megtiszteltetés ért, hogy egyszerre olvashattam a két kötetet, a másodikat is még megjelenés előtt. (Ilyenkor előny borítótervezőnek lenni. Mondjuk, annak általában eleve előnyös dolog lenni. :D ) Azért örültem ennek, mert eleve nehezen bírom ki, ha függővéggel félbehagynak – tudom, karma! Meg azt is, hogy a lineáris sorozatokat a függővégek tartják életben :D -, inkább bevárom a teljes sorozatot, vagy ha nem megy, akkor… De most kapva kaptam az alkalmon, és nem csalódtam. Bátran ajánlom másoknak is, arra azonban készüljenek fel, hogy sok szereplő jelenik meg hirtelen, sokfelé mennek, és a háttércselekmény is lassan bomlik ki. Ez egy gondolkodásra késztető írás – de hát ez is a könyvek alapvető célja.

Az első kötettel – bevallom – nehezen haladtam, mert nagyon kusza volt, de nálam leledzett a hiba: akkor zártam le az ifjúsági sorozatomat, és valószínűleg tele volt a fejem a saját sokszereplős és kusza sztorimmal. Ha elvesztettem a fonalat, leginkább ezért volt. Viszont a második részre már megtaláltam egy varázsütésre, miután letettem a tollat, azután már rendesen oda tudtam figyelni, éreztem a cselekmény pörgését, magával rántott a sztori. Fele idő alatt faltam fel, pedig kétszer akkora terjedelmű, mint az első rész.

A szereplők tökéletesen tükrözik a realitást: senki sem fekete vagy fehér, gonosz vagy jó, mindenkinek vannak hibái és erényei, kinek több, kinek kevesebb. A személyes kedvenceim természetesen Elindasz, Edvit, Lenio és Jitran, megfejtésükhöz tessék elolvasni a könyvet. ;)

Szemétkirálynő 1. értékelésem a Molyon

Szemétkirálynő 2. értékelésem a Molyon


Krencz Nóra – A kötelék (Megszámlálhatatlan 3.)

kn_megszamlalhatatlan3_b1

Nórival hosszabb ideje több is összeköt minket, mint az íróság megosztása vagy a közös munka: barátokká lettünk és egymás segítésére vagyunk, amiben csak tudunk. Tulajdonképpen úgy ismerkedtünk meg, hogy egyrészt olvastam a sok megosztott kritikát az első könyvére, A hordozóra, és beindult a harcimalac bennem, hogy “ezt a nőt meg kell ismernem!” (Többek között így barátkoztam össze Marosi Katalinnal is, aki kitartásban és hihetetlenül szeretettel teli szívben a példaképem lett.) Visszatérve Nóri munkásságára: hihetetlenül megtisztelő és csodálatra méltó, ahogy engedte, hogy lássam felnőni a szakmát tekintve. Mostanra, azt kell mondjam – nyilván elfogult vagyok egy közös könyv után, de mégis -, Krencz Nóra beérett, felnőtt és abszolút magas szintű írónő lett. Komolyan, akik eddig bírálták a munkásságát, most nyugodtan harapjanak az öklükbe: missziójuk csak annyiban sikerült, hogy kifejlődhetett egy szuper szerző, és innentől kezdve határ a csillagos ég. Én tutira a rakétája leszek!

A Megszámlálhatatlan-sorozat alapcselekményének harmadik kötetében kiteljesedik a történet. A kötet már az új sorozat borítóját viseli; és itt várakoznak nálam az újraszerkesztett és bővített első rész – ahogy Nóri mondaná: hesstegmegújulahordozó – és a hozzáidomított második rész borítói is. (Ilyenkor imádok grafikus – is – lenni! :D )

Szóval alapból kevés könyv van, amit szívesen olvasok újra és újra, de ez – tekintve, hogy szakmai okokból tényleg háromszor-négyszer újra kellett olvasnom – folyamatosan élvezettel töltött el és szórakoztatott. Képes volt fenntartani a figyelmet harmadszorra és negyedszerre is, szinte már kívülről fújom, arra feküdtem le este, hogy egy bizonyos jelent dialógusa szól a fejemben, és tök jó volt. Szóval Nóri könyvével nagyon jól jártam, összetehetem a két kezemet. Tulajdonképpen az egész sorozattal, mivel nekem az első rész is tetszett, minden hibája ellenére, és – hát én nálam nincsen spoiler, sálálálálá-sálállállá – a bővített és szerkesztett verzió még jobb lesz.

A kötelék című, harmadik Megszámlálhatatlan-kötetben új szereplőket ismerhetünk meg, a régebbieket pedig még jobban megkedvelhetjük. Természetesen mondanom sem kell, hogy nekem Robert abszolút befutó marad, és felzárkózott hozzá Dorian is, így mostantól neki is fanclubot kell alapítani. :)

Annyira ideraknék egy fan artot, mert megihlettek a főszereplők, de sajnos még nem lehet. :D Helyette készüljetek a könyvre, mert április 25-én, a Könyvfesztiválra jelenik meg. Érdemes beszerezni!

A kötelék értékelésem a Molyon

Reklámok