A város 6-alMA 6. rész

Borka bedekkere 6. rész

azaz Agylob menni München Abenteuer 6.

Egyelőre képek nélkül, mert az azt tartalmazó meghajtó jelenleg beteg. :'(

Münchenben bejutni a belvárosba egy turistának olyan élmény, mint budapestinek otthon, csak sokkal élvezetesebb, izgalmasabb és kevésbé idegesítő. A Marienplatz megálló nagyon hasonlít formájában, és kicsit a színei hangulatában a régi Deák téri megállóra a 2-es vonalán. Az előző naphoz képest ez máshogy sikerült izgalmasra. ;)

Előrebocsátom: ezt a cikket több mint két év távlatából próbálom rekonstruálni. (Hogy miért? Az előző rész legépelése után kezdtem írni a Tripiconi sztorit, és jött a többi regényáradat, amivel a blogírás egy időre teljesen leállt. Kábé úgy mostanáig. :( Viszont cserébe jó sok könyv készült el. Na, de most a memória istene legyen velem, meg a ti türelmetek! Ámen! :D

…Sétálunk felfelé a Marienplatzra a metróból, és persze a tömeg tényleg másféle. Ha feleannyira idegesítő, mint Budapesten, már sokat mondtam, és szinte üdítő, ahogy nyugati módra tapossuk egymást, és az embernek még kedve is lenne megköszönni. (Na, jó, azt azért nem. De az tény, hogy itt sokkal előzékenyebbek még a bunkók is.)

  • Na, mit fogunk itt megnézni, de kívül-belül, ha el nem tévedünk?
    a. Az információs táblát.
    b. A Spielzeugmuseumot (Játékmúzeum).
    c. A Jagd- und Fischmuseumot (Vad- és Halmúzeum).

(Nem hinnéd el, de
B = A Játékmúzeumot. Na jó, valószínűleg jól tippeltél, úgyhogy elhiheted. :)

Két órát töltöttünk a Marienplatzon, ebből legalább egyet a Spielzeugmuseumban, ami igazából egy helyes íves árkád alól nyílik, és tör fel az ég felé egy irdatlan hosszú, csigalépcsős toronyba. Előny fentről lefele haladni, mi is így tettünk, persze előtte azért fel kellett jutnunk, haha. Elképesztő látványt nyújtottak a több mint százéves játékok, amelyekkel még “labancz nagyurak kisfilkói” játszottak, miközben ott mosolygott vidáman a 2016-ban 50 éves Barbie és számos klónja is. Minden egyes emelet egy vagy két évtizedet ölelt fel, így a századelőtől lépcsőnként ereszkedtünk le a mai kor játékaiig. (Sajnos a képek adnák vissza a legjobban, mit éreztünk, tapasztaltunk, úgyhogy ígérem, hogy minél előbb életet lehelünk a meghalni vágyó merevlemezbe.)

Előtte templomok környékén mászkáltunk, a Sankpeterkirchébe be is kukkantottunk. Lányom szerint hideg volt és ijesztő szobrok, szerintem csak hideg, szóval nem maradtunk sokáig ott. Szép és magas, de templom otthon is van, irány valami Mehr Münchener látnivaló után nézni. Addig bolyongtunk egy húszperces szökőkúti pihenőt beiktatva, amíg el nem értünk a Játékmúzeumhoz. Ott nem volt mese, még egy ilyen nincs, így be is vettük magunkat oda, meg a jegyet, haha 2.0.

Persze a környéken játékbolt is áll, melyben a körömsakktól egészen az emberes méretű bábukig minden megtalálható talán a mai nap is (istenem, le kéne csekkolni, mert tök szívesen visszamennék, de akkor nem jönnék haza, az hétszentség).

Édes drága uram előadta magát a Játékmúzeum mellett nagy facepalmomra… “Nem vele vagyok! Nem vele vagyok!” Mindegy, úgysem értették, hiába kiabáltam… :D

  • Mit csinált az a jótét lélek?
    a. Fellibentette a piros esküvői ruhás kínai pár női tagjának a szoknyáját.
    b. Zaklatta a pörformanszereket a sétálóutcákon.
    c. Megcicerészte a Júlia-szobor mellét.

(Nem hinnéd el, de
C = Miért? Azért, mert pasi. :P És elég is ennyi. :D

De amúgy a Váci utca-szerű sétányokban nagyon sokféle embert láthattunk. Tényleg ott fotózkodott egy pirosruhás ara fekete párjával, mert náluk az az esküvői szín, illetve volt örökké folyó vizespoharas ezüstember, meg befőttes-üvegekkel zenélő, csodálatos kezű mester is. Elvarázsolt minket teljesen…

Jártunk-keltünk, mindent meg akartunk nézni, de nagyon kevés időnk maradt, ha az Englischer Parkba is ki akartunk ruccanni. Úgyhogy a Jagd- und Fischmuseumot ezen okból is – meg mert már vékony volt a pénztárcánk – csak kintről vizslattuk meg, a gyerekek széjjelfotóztatták magukat a bejárat két szélén álló vaddisznó- és halszoborral.

De ha már Marienplatz, nem hagyhattuk ki a Rischart-cukrászda remekműveit – kábé, mint nálunk a Gerbeaud, hm, árban is -, viszont isteni volt a koppenhágerük, ami egy omlós linzertésztájú, fahéjas, almás süti. Annyira ízlett, hogy repetáztunk – diétázik a pénztárca, kit érdekel, egyszer élünk, akkor se sokáig -, úgyhogy az amúgy nagyon előzékeny kiszolgálás még rendkívülibb lett. Egy helyes kerekesszékes 70+ házaspár romantikázott mellettünk, úgyhogy a hangulat is megvolt. A távolban egy – számomra értelmezhetetlen szöveget nyomó – pró(vo)kátor üvöltözte, hogy térjetekmeg, elérkezettazapokalipszis, különbenmegvízkőtisztítóésbojlereladó. Ekkor a Szentlélek csöppet lüke megtestesülése, ahogy a lábunk alatt csipegette a mindenféle sütimorzsát, kaphatott valami Tourette-es tikket, és az asztal alól négyesbe kapcsolva húzott fel a magas égbe. Hogy ott helyben nem kaptunk mind szívrohamot, szerintem annak köszönhető, mert a Jóisten megtestesüléstelen részének még terve volt szerény személyünkkel… (Biztos migránsgalamb volt. Vagy ateista.)

Ennek ellenére boldogan és elégedetten, az élet minden örömével hagytuk el a Marienplatzot, de persze előtte meghallgattuk az ötórai harang- és órajátékot, ahol…

  • Mit műveltünk?
    a. Szétröhögtük az agyunkat és marháskodtunk, miközben bámultunk felfelé.
    b. Táncoltunk a zene ütemére, és áhítattal bámultuk a jelenést.
    c. Intelligensen és felnőttek módjára viselkedtünk.

(Nem hinnéd el, de
A = Felnőttként viselkedni? Mi? Áh! Esélytelen… Mindenféle hülyeséget, viccet találtunk ki, miért mozognak az óra szereplői úgy, ahogy, és én majdnem megfulladtam a röhögéstől egy kioszk szomszédságában. Már csak táncolni kellett volna, de nem fértünk annyira el, tele volt a tér.

Amúgy egy érdekesség: a Marienplatz főtere nekem egy az egyben a brüsszeli Nagyvásártérre (Grand-Place) hajaz. Szóval duplán tetszett.

Milyen visszatekinteni erre a röpke fergeteges vasárnap koradélutánra? Csodálatos. Nem volt felhőtlen, és utána sem, de ezek a felhők mégis gyönyörűek voltak. Alig vártam már, hogy a híres-neves müncheni “Városliget”, azaz az Angolpark belsejébe lépjek… De az legyen egy következő bejegyzés. ;)

München bis bald! ;)


(Köszönöm a Google Maps Street Viewerének, hogy van!)

Reklámok

A város 6-alMA 6. rész” bejegyzéshez ozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.