Már pont eldöntöttem, hogy csak azért sem értékelem ezt az évet, szembejött a Facebookon a tavalyi évértékelőm… Szóval nem húzhatom ki magam alóla, és talán nem is baj. :) Emlékszem, amikor 2016-ban csak annyit vártam 2017-től, hogy ha már jön, ne fájjon, 2017-ben pedig már tele voltam tervekkel, amelyek 2018-ban tulajdonképpen meg is valósultak. Persze úgy jó, ha a terveket mindig tovább szőjük, amíg elérhető álmok lesznek belőlük. Most olvastam: sosem az álmokkal van a baj, hanem a határidőkkel. De azt hiszem, a magam részéről kimaxoltam 2018-at, sőt, talán egy kicsit hamarabb el is fogyott… :D
Bár már három éve írok tudatosan és folyamatosan, de csak egy éve vagyok igazán látható. 2017 őrült pörgéséhez képest a 2018-as év már egy fokkal megfontoltabb volt. Nem jutott annyi az írásra (előtte 10 könyvet írtam 12 hónap alatt), viszont több jutott a tervezésre. És – bár már nyár közepén kifutott az év az ujjaim közül – az élet is beletúrhatott kicsit az elképzeléseim közé. Jó, az annyira nem volt szuper érzés – lényegtelen, hogy mi történt, nekem nem, de sajnos nem publikus, így köszönöm, ha nem kérdezed, akik tudja, úgyis tudja már -, de szükséges volt. Hogy miért? Talán megmutatja majd a 2019-es év. Amiben jobban bízom, mint ahogy végigvittem ’18-at.
De nézzük a pozitív történéseket! :) Mert azokból bőven volt, bizony, minden negatív eltörpül mellettük.
2018. januárban és februárban lázasan készültem, hogy a tavaszi Könyvfesztiválra a már meglévő Erelem (eszetlen szerelem) mellé még három másik könyvet – Andrea & Andrea, #Wetoo – Kettős kereszt, Tripiconi sztori 1. Az amulett rejtélye – is odatehessek. Ebben a Mogul Kiadó volt maximálisan a segítségemre, ők egy csoda a számomra, innen is nagyon köszönöm!
Persze feladtam a leckét, mert három könyvet kellett előkészíteni, aztán újra előkészíteni, mert a nyomdai méret nem stimmelt, de hát úgy szép az élet, ha zajlik. :D
Ezalatt az idő alatt írtuk Krencz Nóra író- és harcostársammal A követ 2. Menedék című webregényünket, amelyet április 17-én útjára is indítottunk a Menedék-blogon. Mivel a hátterem akkoriban nem volt túl nyugodt, külön érdekes kihívás volt plázákban, papírra vetni a soraimat, ahol írni tudtam, de megérte. A mai napig megvan az a füzet, a múltkor mutattam is Nórinak, mikor találkoztunk.
Áprilisban megszületett a három könyv a negyedik mellé, és eksztatikus izgalommal vártam a Könyvfesztivált. Voltam már kint könyvemmel, de ez és így egy külön álom beteljesülése volt. 2017-ben Dávid barátom, amikor azt mondtam, hogy “jövőre én fogok dedikálni, haha”, persze csak viccből, azt felelte komolyan: “úgy lesz!” Most figyelmeztetett is: “emlékszel, mit mondtál tavaly? És most nem egyet dedikálsz, hanem négyet!” És tényleg!
Ugyanebben a hónapban beköltöztünk a Belvárosba egy tágas lakásba, ez is egyfajta csoda lett. :)
Természetesen a nyári Ünnepi Könyvhétre is készültem kimenni, közben pedig egy romantikus kisregénypályázatra írtam száz oldalt (és tovább, mert előrelátó vagyok). Nem volt megállás, pörgés volt ezerrel, bár a Tripiconi sztori ötödik kötetének írását a Menedék és eme kisregény miatt félretettem (illetve más oka is volt, de az még titok :D ).
Emiatt júliusban úgy döntöttem, hogy a Camp NaNoWriMo alkalmával befejezem a Tripiconi sztori ötödik részét, ami végül is nem sikerült, de nem fogom fel kudarcnak, csak egy még be nem fejezett kötetnek, amivel még haladnom kell. Nem bántam meg, hogy újra félbemaradt, mert októberben került bele még egy fontos momentum. ;)
Igazodva a nyári szünethez, lazítottam kicsit (nem kellett volna, de mindenki követ el hibát), bár szeptemberben három megjelenés is várt rám. Végül e-book lett a papírkiadásból, mert augusztus végén közbeszólt egy negatív történés (ám hiszem, hogy ebből is pozitív kimenet lesz, úgy döntöttem, így lesz és kész, ez a része rajtam múlik).
Így lett minden más könyveimből is hivatalos e-book, igyekeztem kihasználni a rendelkezésre álló időt. Egyébként abban az időszakban sokat olvastam, aminek örülök, mert írni nem nagyon tudtam, most talán magam is betűkre éheztem. Ennek ellenére egy új könyv alapjai fogalmazódtak meg bennem, szóval… A legrosszabb élethelyzetekből is ki lehet hozni a legjobbat, és ki is kell!
Így az Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem) és a Tripiconi sztori 2. Város a föld alatt című részek is megjelentek, még ha elektronikus formában, de akkor is kint vannak és olvashatók.
Októberben és novemberben két projektbe kezdtem bele: egyrészt angol fordításba (nyersen, mint a tatárbifsztek, úgy a jó :D ), másrészt pedig egy olyan sorozat két különálló részébe, amely a Tripiconi sztori felnőtt szekciójának kíván izgalmas történettel szolgálni. Nem ezért hagytam félbe az ötödik kötetet, sőt, ez segített azt előre is mozdítani, ráadásul, aminek különösen örülök így utólag. Igaz, hosszabb lesz, mint az előző kötetek, de nem bánom… Ennek így kell lennie. :D És a NaNoWriMo is meglett, sőt, még rá is toltam nem keveset.
Decembertől két webáruház is árulja a könyveimet, illetve a hagyományos internetes boltokból is hozzájuk lehet jutni. Illetve már lassan két hete a csoportomban rendszeresen publikálom az Erelem-trilógia harmadik részét, mert egyrészt miért ne, másrészt meg éljen az antidepresszáns irodalom!
Három napja pedig befejeztem a harmadik angolra fordítást (Andrea & Andrea, #Wetoo – Gyilkos emlék kisregény és #Wetoo2 – Testcserés számadás nyers verziója kész), már csak egy tökös legényt vagy belevaló leányt keresek szaklektorálás céljából. Nem lesz könnyű, de ezt ki mondta? Azt mondtuk, hogy meglesz, és kész. :D Hajrá, Amazon! ;)
Nincs megállás, nem lehet, az élet megy tovább, szóval én sem maradhatok le. És már feladatom is van: írni, hogy megörökítsem a legfontosabb dolgot az életben: a szeretetet.
Megírom azt is, hogy mit várok a 2019-es évtől… ;)
(A kezdőképen drága olvasóim és barátaim szerepelnek, akik jelentősen hozzátettek a munkásságom alakulásához. Fent én, bal szélén a fiammal; a jobb felső képen pedig Tünde polcán, J.K.Rowling Harry Potter-kötetei mellett a Tripiconi sztori – nagy büszkeség ez, na! -, lent balról jobbra Dávid barátom, Virág korrektorom, Judyt barátnőm és olvasóm, valamint egy, a Nóri harcostársam által készített meggyes pite. :D )
Könyvek sorban 